Az HBO nyári szezonjának fő színtere a vasárnap esték lesznek, amikor is egyik legfőbb nagyágyúja, a True Detective második etapja mellett – melynek recenziójáért remélhetőleg nem kell a hétfő hajnali (június 22., 3:00), a tengerentúlival percre pontosan egyszerre rajtoló hazai premierjéig várni, legalábbis ami minket illet - az insider comedy-k két regrutáját is beveti, levezetvén Pizzolatto instant klasszikusának következő felvonását az azt követő idősávban. Ismét A-lista (közeli) aktorok bűvkörében kerülnek kibontakozásra, ezúttal az amerikai külpolitika (Krízisben) és beltenyészet (Nagypályások) kulisszatitkai, ráadásul első sorozatos szerepek tömkelegével, hol szatirikusan, hol pedig igazi douchebag-hatásvadászattal, de végső soron közel akkurátus tolmácsolásban – ahogy azt a tegnapi sajtóesemény* meghívott szakemberei sem restelltek velünk tudatni. Ezt voltak hivatottak bizonyítani az ugyanekkor levetített pilotok is, melyek nem vészjósolnak ugyan nézhetetlen félórákat, de egyelőre szuperlatívuszokat sem - csak könnyedén bevállalható felvezetéseket.

Krízisben

Pakisztán felkelői egy, a drónok iránti végtelenül abszurd reveláció eredményeként olyan közel hozzák a harmadik világháború kitörését, mint még soha: kerekperec egy teljes napja sem marad a talpraesett nőcsábász külügyminiszterének (Tim Robbins) és ezen kompetenciák reménytelen diplomata üldözőjének (Jack Black) arra, hogy meggyőzzék az Egyesült Államok elnökét a világkatasztrófa elkerülésének helyességéről. Avagy világot menteni kurva nehéz, ha eközben ennyi jó nő tereli el a figyelmedet, ha nem kerül mielőbb valami ital a narancslevedbe, ha az elnöki tárgyalóasztal körül mindenkinek üres a gyomra, vagy ha, ne adj isten, összekevered a Xanaxot valami bulisabb pirulával?

Most jövök csak rá, hogy ezeket leírva máris mennyire totálisan zakkant feketekomédiáról beszélünk, amely ugyan még nem kapcsolt totális elborultságba, de már mutatja annak krónikus jeleit. Története tisztán egy fő vonal köré kíván elhelyezkedni, melynek kiváltképp jót tett a három, egymástól szerepkörileg teljesen eltérő oldal: Tim Robbins a Fehér házban az őrült zseni, Jack Black - már csaknem lemoshatatlan jelleme miatt is – a pakisztán színtér szerencsés idiótája, a sikeres, de kényszerfüggő, lepukkant vadászpilóta pedig talán a már tényleg túlzó, és nem pedig abszurd eszköze ennek a történetnek. Állítólag a külpolitikai környezet elég részletes kidolgozásnak örvendhez, ez viszont csak kisebb-nagyobb szerepben statisztál legfőbb komikumának, a nyelvünk hegyének kimondatlan gondolatain: a külpolitikával „tényleg csak a felesleges macera van”, a légi háborút „drog nélkül ugyan ki nem bírom”, és még megannyi jópofa, de közel sem szemtelen megjegyzés vagy kiszólás a valóvilág felé. Megtehette volna az HBO, hogy valami igazán bizarrt éget az agyunkba eme pilot alatt, de inkább úgy dönt, hogy ha még csak egy későbbi dara erejére is, de kissé szolidabban ránt be a dolgok sűrűjébe. Mert nem hinném, hogy már most teljesen elmentek volna otthonról: még ha volt is min egyre jobban szakadni a nyitány vége felé tartva, egy egész évados sztoriban még biztos több agymenés leledzik.

*

Nagypályások

Marky Mark ugyan egy utolsó lehelettel még vászonra küldette ikonikus hírnévhajhász komédiáját, de lássuk be, az Entourage-nak már lassan 4 éve vége: Vincenték hírnévmámoros kergetőzése az amerikai álom nyomában magára hagyta azt az egyébként igen szűk réteget, akik még mindig teljes beleéléssel képesek körmöt rágva izgulni a csilivili sztáripar nem éppen mély nyomorú, de ellenben roppantmód őszinte harcosaiért. Az öreg Wahlberg nem sokáig mellőzte efelé irányuló affinitását: ismét produceri fémjelét adja egy HBO-sorozathoz, mely azzal vizionálgat, mi lett volna, ha az öreg Dwayne „The Rock” Johnson korai, de félsikerű amerikai futball-pályafutása (true story) igenis teljes karriert írt volna le. Nos, visszavonult „goldboyként” igyekezne megállni helyét a műfaj üzleti értelmében is, mint a jelenkor sportcsillagainak pénzügyi tanácsadója.

Siker, pénz, csillogás, nők, balhék, drogok, autók, izmok – és a sport? A kezdő felütés látván sanda gyanúm támadt, hogy a gazdag ember drámája (elvertem a pénzem, meg persze a suttyó fehér képét) az önmaga futballos szubkultúrájának tudatában sem a sportágban fog kiteljesedni, nade mióta is hangoztatja már mindenki, hogy ez több, mint sport? Rock-ék is erre a hitvallásra FOCUS!-álnak leginkább, elvégre sportszakembereket sem jelenítettek meg benne önmaguk teljhatalmában, csakis eme üzletemberek eszközeként. A hitelességre - a kreativitás mértékével szemben - szerintem mégsem lehet panasz, már ha arról van szó, hogy ezt az elsőre kemény (de meglepően azért mégsem túlzó) világot miképp teszik számunkra közelivé – például valós futballsztárokkal („DeSean Jackson az isten!” – by Silver Linings Playbook). Továbbá Dwayne Johnson vadászata potenciális ügyfeleiért főleg pitiáner problémák mentén látszik megvalósulni, miközben meg nagyjából hasonló hangulat és narratíva fogja meg a nézőt, mint anno az Entourage nézése közben. Rendben, közel sem olyan erős csoportdinamikával (hisz’ ilyen most nincs is), meg jóval dörzsöltebb tételmondatokkal ugyan, de közel azonos szellemben fog tovább fontoskodni a Nagypályások – kérdés, mekkora jelentőséggel. Rock ingrepesztő star power-én nem fog múlni.

 ...

*amely, csak hogy tudjátok, az ajándék HBO GO-pendrive-val, valamint az Aréna VIP nyújtotta kimeríthetetlen cateringgel, kávéval, nachos-szal, és hát a terem bőrfoteleinek állítható háttámlájával és lábtartójával egy pofátlanul hatásos lefizetési kísérlete volt a mindezidáig független bloggernek, aki – csakis az egészségtelen társadalomkritika jegyében – mindezen méltatlan terhet azonmód fel is vállalta.