A ’60-as években kábé olyan menő volt a gótikus horror, mint manapság a found footage rémisztgetés. A műfaj egyik királya pedig az olasz Mario Bava volt (fiáról már volt szó a blogon). Aki a műfaj születésétől kezdve , egészen a késő ’70-es évekig próbálta a legjobb filmeket kihozni a rendelkezésére álló- nem mindig elégséges- anyagi keretek közül. Persze a maga korában nem érhette meg, hogy a kritikusok az egekig magasztalják, ám a hálás utókor megadta neki ezt a végtisztességet, és filmográfiájából a Félelem hadművelet elég magas kritikai értékelésig vitte (például a Time out idei listája szerint jobb horror, mint a Bárányok hallgatnak vagy az eredeti Poltergeist). Vajon a film tényleg ennyire hatásos, vagy csak a kritikusok nézték múltba révedő párás szemmel a filmet?

Szerintem az utóbbi megállapítás az igaz, a Félelem hadművelet megnézése visszaröpíti az egyszeri nézőt egy régi amerikai autósmoziba. (Már csak a frissen pattogtatott kukorica illata hiányzott,  és egy kocsi amiben nézem.) A színésznők erőteljes sminkje, a jellegzetes műtermi felvételek, és az oldschool szintetizátor zene, ad a filmnek egy olyan hangulatot, mintha valaki direkt a korszak összes horrorfilm zamatát egybe akarta volna gyúrni. Annyira csöpög a filmből a ’60-as évek, hogy múzeumban lehetne kiállítani a korszak bemutatása céljából.

 A történet egy lány meggyilkolásával kezdődik, ami után a rendőrség érkezik az elmaradott faluba. Nemsokára kiderül, hogy a gyilkos nem más, mint Melissa Graps szelleme, aki már több évvel ezelőtt meghalt (és a filmben rendszeresen ablakokban feltünedező fejét, és egyéb részeit egy szőkeparókás kisfiú alakítja, ami ad a filmnek egy érdekes utóízt). A rejtély felgöngyölítésére Dr. Eswai nyomozó, és bájos segítőtársa tűnik a legalkalmasabbnak, tekintve, hogy a filmben csak ők nem hisznek a szellemek létezésében.

A színészek rendes olasz horrorfilmes szokás szerint csapnivalóak. Eswait alakító Giacomo Rossi Stuartnak csak egy elszánt arckifejezése létezik, és ezt elég sokszor mutogatja a filmben. Az aktuális rémüldöző-hölgy szerepét Erica Blanc alakítja, sokszor rettentően túljátszva. A legjobb alakítást a vajákosboszit alakító Fabienne Dali nyújtva, mivel ő legalább nem tolta túl a szerepkörét.

 A gyenge színészi játék mellett nagy hiányossága a filmnek, hogy mára már rohadtul nem félelmetes. Mario Bava operatőrként kezdte pályáját és a védjegyének számító színpompás megvilágítás és a gyönyörű beállításokon kívül, hosszútávon inkább már unalmassá vált a filmje, érdeklődés hiányában pedig a konzerv ’60-as évek hangulata is megy a levesbe. A filmet a gyönyörű középkori Calcata városában forgatták, ám mivel az egész film éjszaka játszódik, nem sokat láthattunk a szép helyszínből. Ez azért is volt, mert a forgatás utolsó két hetében elfogyott a pénz, és az olasz stáb fizetés nélkül próbálta összehozni a legjobb tudásuk szerint a filmet, javarészt éjszaka.

Amúgy a magyar cím teljesen félrevezető, mivel a Félelem hadművelet alatt úgy gondolom, hogy sokan valami „hadműveletet” is várnának, ami ugye egyáltalán nincs a filmben. Ennél sokkal kifejezőbb az angol „Kill, baby kill!” cím ami egyszerre utal a szellemlány, Melissára, és a film végi csavarra is.

 Összességében inkább egy jó kordokumentáció, mint jó film. De aki kíváncsi mire mentek az amerikai tinik, jó fél évszázaddal ezelőtt, az bátran megnézheti, de az olasz horrorfilm szerelmeseinek is bőven ajánlott. 6/10