[Supernatural Movies]

[premier] Ted 2 (2015)

2015. július 15. - theivan

A züllött villámtesó házassága romokban, ezért gyerekvállalásra adja medvekobakját. Ez nem kevés felfordulást hoz az életébe: vagyontárgyként megkérdőjelezik mindenféle polgárjogát, ezért mihamarabb érvényesítenie kell önmaga igazát a jog színe előtt elnyomott kisebbségként, még mielőtt saját gandzsáját, vagy épp őt magát nyomja el a Hasbro egy újdonsült takarítója világmegváltó játékötletével. Vagy esetleg az előző rész árnyéka?

ted_two_ver2_xlg.jpg

Ahogy a világ filmszínházai nagyjából totál kiürültek Amerika egyik legszélsőségesebb tévémogulja és az évtized korhatáros vígjátékainak hirtelen kiskirálya, Seth MacFarlane előadásai alatt, már csak azért sem meglepő, mert, ahogy akkoriban a Family Guy, úgy mozis produkciói sem voltak képesek az első lépéseket kellőképp határozottan és stabilan megtenni. Persze érthető, hogy MacFarlane masszív kihatása az animációs sorozatok birodalmán, valamint tökéletesen – de legalábbis kockázatmentesen – felépített, és ezért is brutálisan tejelő instant ikonja (Ted) ennek ellenkezőjéről árulkodnak, de ahogy anno a Family Guynak is a maga kezdetleges semmilyenségébe kellett belefulladnia, hogy onnan majd ismét kihorgászhassák egy páréves szünet után, úgy első két élőszereplős egészestése is maximum egyszer fogyasztható – vagy annyiszor sem (Hogyan rohanj a veszTEDTEDTEDTEDbe).

Ezért is örvendetes, hogy az átlag epizódhosszt meghaladó formátumok mezején még mindig relatíve inkompetens MacFarlane ráeszmélt arra, hogy ha már nem képes azt az egyszerű dramaturgiai elvárást sem teljesíteni, hogy valami épkézláb ívet vázoljon fel egy amúgy is kaotikus, de legalább megragadható cselekményszálára, akkor végtére miért is nem legerősebb készségére, a szkeccsfüzérekre hagyatkozik? Mondhatni talán, hogy a legjellegzetesebb stílusjegyéről van szó, amit felhasználván a Ted 2 sem annak a filmnek fog tűnni, melyben a legendás címszereplő felülkerekedik megalkotóján, csak hogy minden jelenet hangosabb és viccesebb legyen az azt megelőzőnél. Persze nem mindenki méltó e feladathoz, és a showt is egyértelműen MacFarlane és az általa megszólaltatott plüssmackó viszi a hátán, bármely jelenetről is legyen szó (kivéve, ha nem kapunk egy-két szégyentelenül térdcsapkodós, mégis az első fél órában eldurrogtatott cameo-t). Ezen kívül senki más nem rendelkezik oly egyedi hangnemmel, melyet ki lehetne ragadni iskolapéldaként: Amanda "Gollam" Seyfried és Morgan "régen láttuk már mindenben" Freeman benne voltak ebben a filmben, és ennyi, de még Marky Mark-ot is csak a helyzetkomikum hulláma viszi magával, melyhez ugyan kellemesen statisztál, de most már csak mint pamutjátékának udvari bolondjaként teszi mindezt, az első felvonással ellentétben – ahol azért voltak valós problémák két bong közt is – ezúttal zéró érettséggel.

Pedig még meglepően pontosan időzített popkulturális (az események pont a Comic-Con idején futnak) és aktuálpolitikai jelentékenysége (maga a sztori is az egyenjogúság kérdéskörére épít, emiatt még a szabad házasságkötés joga is hangosan kimondatik) is adhatott volna némi hátteret egy afféle mondandóhoz, amit MacFarlane olykor indiszkrét népokításként szokott képviselni sorozataiban. Elvégre óriási mázli volt egy ekkora nézőközönséget ilyen hatékonyan megszólítani 3 éve, emiatt pedig talán elvárható némileg több erőfeszítés is, lásd példának a tavalyi Jump Streetet, mely explicite is önmaga skatulyáját, az önismétlő folytatások esetét parodizálta brilliánsan. MacFarlane végül több potenciált látott abban, ha pisikaka vicceit egy ugyan végtelen fordulatszámon, de még épphogy az intellektualitás mezsgyéjén adagolja, bármennyire is nehéz ezt elképzelni mondjuk egy spermabank közepén (az idő előtti torrent release-t azért összevetném ezzel a kőbunkó szinkronnal, hogy mennyit fakult a szövegkönyv). Még talán nem is volt rá alkalom, hogy figyelmünket ily sokáig, már-már órás magasságokban birtokolja – igaz, komikus legyen a talpán, aki azt a bizonyos utolsóhúszpercet, a vígjátékok legkritikusabb idősávját is képes felpörgetni, ami humorilag ezúttal is egész ingerszegényre sikeredett.

ted-2-poster1-640x1013.jpg

Márpedig MacFarlane ezekben a húszpercekben gondolkodott egész élete során: tördeljünk bele minél több szkeccset, egyszer csak betalál valamelyik. Ha mégsem, jövő héten majd újra bizonyítunk, végtére nem kívánjuk túlszárnyalni magunkat. A Ted 2-nek sincsenek ennél magasztosabb céljai: néhol jól jár ezzel - három filmje közül a legtöbb utalás ebben leledzik -, és néhol nem, amikor a túlhalmozott poénáradat már nem is feltétlen a nagyvásznat kívánja, csak egy laza vasárnapi nappalimozit. Ez utóbbi úgysem fog feltűnni, mert minden szándék a felvállalhatatlan röhögésorkánokban kíván manifesztálódni. Erre pedig nehéz ám haragudni. Főleg, hogy mától képtelen vagyok kuncogás nélkül müzlit vásárolni. 6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr257630470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása