Miután a Sikoly első része felmondta a kötelező leckét a horrorfilmekről, a második a folytatások szabályaival ironizált, az újabb rész már nem hagyott túl sok választási lehetőséget. Csak a trilógiák vizsgálatai maradtak hátra, ha már a film is és a belőle készült Döfés is a harmadik részét tapossa. Közben a gyilkos is halad a korral (hangtorzítóval nyomul), valamint a tétek is nőttek. A folytatás úgy állította a középpontba Sidney tragédiáját, hogy tulajdonképpen nem ő lett a főszereplő.

A lány elvonultan él a társadalomtól, otthon végezhető munkával foglalja el magát, de furcsa mód a telefonok nem rettentették el a segélyszolgálatos meló elvállalásától. Közben a szellemálarcos gyilkos újra szedi áldozatait, Sidney anyjáról hagyva képeket a tett helyszínén, így a lánynak ismét szembe kell néznie múltjával. Kifújt, nagyjából ennyi. Amit lehetett elmondtak a korábbi részekben, ez a film már nem lett olyan rétegelt, mint elődeik. Míg az első részben (de még a másodikban is) a média megkapta a magáét, addig a társadalom erőszakosságának másik okát a horrorfilmekben rejlő bűnbakszerepet nem sikerült maradéktalanul kiaknázni. Annak ellenére sem, hogy a film nagyrészt a Döfés 3 díszletei között játszódik. Bár az első jelenetekből kiderül, hogy Cotton Weary talkshow házigazda lett, mely kiszólás a szórakoztatóipar azon elemére, hogy gyakorlatilag bárkiből (jelen esetben egy ártatlanul megvádolt emberből) sztárt lehet faragni, ez azonban kevés. Ami leginkább hangsúlyos a filmben, az a trilógiák szabályainak górcső alá vétele, hiszen mindig kell valami az első részből. Megkapjuk Woodsborowt díszleteiben, kapunk rájátszást a film a filmben koncepcióra (a gyilkos az egyik jelenetben forgatókönyv-szerűen írja meg a következő gyilkosságot), kiszólást a harminchoz közeli színészek tinédzserszerepeire, valamint egy utalást, melynek miértjén azok fognak mosolyogni, akik tudják, hogy a Sikoly 2. részének forgatókönyve idő előtt kikerült az internetre és meg kellett változtatni azt. A film reflektál arra is, hogy egy utolsó résszel van dolga (közben tudjuk, hogy készült negyedik rész), így maga is a nagy fináléra készül, mely egyébként remekre sikerült és szinte az első epizódéval vetekszik. Már ami a kiszámíthatatlanságot és a hosszúságát illeti. Sidney a film második felétől aktív szereplője igazán az eseményeknek. A központban javarészt a két nagy túlélő Dewey és Gale, valamint a köztük lévő kapcsolat áll. A kérdés már csak az, hogy túlélik-e ezt a részt. Merthogy a befejező részekben már senki sincs biztonságban, ahogy ezt egy visszatérő szereplő elmondja.

Bármekkora is volt az önirónia, a Sikoly harmadik része egy jól felmondott folytatás lett. Volt benne rendesen potenciál, de lehet, hogy a forgatókönyvíró cseréjének is betudható, hogy a felvázolt szituációk (melyeket fent említettem) csak ígéretek maradtak, a zsenialitás küszöbét azonban nem lépték át. A gyilkos kilétének foglalkozása, az előzőéhez hasonlóan kaphatott volna egy plusz csavart a személyes szál helyett. De a sorozat mindenképpen említésre méltó, hiszen így is mérföldekkel túlmutat önmagán. Tisztában van saját korlátaival, és mikor már épp komolyra fordulna, utána derül ki, hogy saját magát figurázta ki. Pedig a komolykodás sem állt neki rosszul (ld. Sidney jelenetét a régi szobájának másában). Érdekesség, hogy az első rész címe eredetileg Scary Movie lett volna, ami frappánsan illik a film szellemiségéhez. A tényleges Scary Movie (Horrorra akadva) így egy eleve komolytalan filmet parodizál, ami egész egyszerűen felesleges. A Sikoly 3 nem ér fel az elődjéhez, ugyanakkor nem sokkal rosszabb nála, de hogy kerek legyen, így egy erős 6/10.