[kritika] Tarzan titkos kincse (1941)

2015. augusztus 03. - lutánnia

Ez Tarzan utolsó előtti kalandja az MGM-es oroszlánlogó alatt, aminek kicsit félve ültem neki, hiszen az előző részben megjelent a Kölyök, vagyis Tarzan fia, és ezzel egyetemben megindult a széria az alacsony korhatáros filmek őserdeje felé. Így eléggé félve ültem neki ennek a felvonásnak, hiszen mi más is lehetne Tarzan „titkos kincse” ha nem a család, boldogság, szeretet vagy valami hasonló, kissé giccses tanulság, és a buta gonosz aki valóban valami kincsre számított, megkapja a megérdemelt büntetését. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! (Mármint a titkos kincs valóban arany, a gonosz pedig szokásosan fűbe harap a film végén.)

titkoskincs1.jpg

 Pedig a film első negyede nem sejtet valami nagyon jót, hiszen a Kölyök miután kiúszta magát Tarzannal, és megtanult a parittyával bánni. Miután Jane meghívja a az összes megmentett embert otthonukba, kiderül hogy igazából Tarzan otthona, a Múcsia fennsík, igazából egy kincsesbánya! De most komolyan, a folyóban rengeteg az arany, közel az olaj, és rézlelőhelyek vannak az egész dzsungelben elszórva. Ezt mind a film gonosz fehér vadásza, Melford mondja el (akit Szőke Zoltán, vagyis a Barátok közt Berényi Miklósa hangján szólal meg, szóval már első pillanattól kezdve bírja a szereplő az ellenszenvünket) aki kihasználva Tarzanék vendégszeretetét, megpróbálja meglopni a házigazdát.  

titkoskincs2.jpg

A film nagy erénye, hogy folyamatosan jönnek az izgalmas kalandok: a Kölyök, majd a fehérek közül is sokan megbetegszenek, amit Tarzan és a gonosz vadász is megpróbálnak meggyógyítani (persze tudjuk, hogy kié a jó gyógymód). Vagy a finálé izgalma, ami kivételesen egy folyón felfelé evező bennszülöttek és az őket üldöző Tarzan között zajlik (Johnny Weissmüller még majd 20 évvel az olimpiák után is remekül úszik). 

A film még nagyban köszönheti erősségét a jól eltalált vicces mellékszereplőnek (nem úgy, mint a Tarzan szökésében), akit Barry Fitzgerald alakít (őt egyébként Szuhay Balázs szinkronizálja, valami remekül). A szerepe egy izgága ír félalkoholista, aki minden pozitív dologban, vagy emberben az ír kapcsolatot látja. Talán a forgatókönyvírók is megszerethették a karaktert, hiszen ő az egyetlen a Tarzan filmek történetében, aki profitál a Tarzannal való találkozásából (és még meg sem sebesül).  Rajta kívül az igazán felejthető néger kisfiú  (aki soha többé nem szerepel Tarzan filmben) miatt Csita sem annyira idegesítő, mint úgy általában. 

titkoskincs3.jpg

Bár az interneten nem sok érdekességet lehet találni a film forgatásáról, elvileg rengeteg archív felvételt használtak fel (bár melyik Tarzan filmhez nem), illetve ez az egyetlen Tarzan film, ami egy szövegidézettel indít  (bár, hogy miért az ötödik elé raknak ilyet, azt már csak az ég tudja). 

Összegzésül a Tarzan titkos kincse egy igazán szórakoztató kis alkotás lett, ami sajnos az utolsó jó MGM-es Tarzan film, hiszen a bemutatása után 6 nappal (!) a japánok lebombázták a Pearl Habor-i kikötőt, és ezzel nem csak az Amerikaiak élete változik meg gyökeresen, hanem a hollywoodi filmeké is. 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr817605680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VTMV 2015.08.06. 08:58:44

Johann Weismüller Temesváron született