Idén új szintre emelkedett a found footage horror zsáner, miután Levan Gabriadze egy olyan újítást eszelt ki, amivel igencsak felfrissítette a műfaj kelléktárát. Bár a végeredmény minősége korántsem lett elfogadható, az alapötletet mindenképpen dicséret illeti, ami miatt talán nem tűnik el örökre a feledés homályába az első tényleges skype-os alkotás.

Skype-oló barátok egy titokzatos, természetfeletti erővel találják szemben magukat, ami halott társuk regisztrációján keresztül terrorizálja őket. Kezdetben még csak fura az eset, aztán egyre jobban átalakul rémálommá…

Igazság szerint nem meglepő az efféle újítás, hiszen a MTV csatorna Sikoly szériája is az új generációs slasher-filmek mintájára épül, azaz minden aktuális tini kelléket belepasszíroz a játékidőbe, hogy aztán a gyilkos, a karakterek saját, káros szenvedélyét – facebook, skype, twitter, okostelefon, stb - felhasználva írja ki őket a forgatókönyvből.

A Cybernatural, avagy Unfriended próbálkozásnak tökéletes, ám nem képes megállni a saját lábain. Egyrészt hiába remek az alapötlet, a zsáner határait nem átlépve, csak sablonos összkép rajzolódott ki az egészből, mikor megpillantottuk a stáblistát. Ez mindenképpen csalódást keltő volt, hiszen a potenciál sokkal nagyobb volt a projektben, mint amekkorát ki tudtak hozni belőle. Egyrészt Gabriadze nem tudta fenntartani az érdeklődést a bő másfél órás játékidő alatt, így a rengeteg írogatás, kamera recsegés, ordibálás hamar önismétlővé vált, aminek a hatására teljes mértékben unalomba fulladt a mozi. Egy horrornál pedig nem jó jel, ha unalmassá válik a történet… A film végére persze felgyorsultak az események, de a rettentően rossz casting és az erőltetett színészi játék már olyannyira idegesítővé váltak az unalmas cselekmény mellett, hogy szinte már érdektelen lett az egész projekt.

Így tehát az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, és bármennyire is szerettem volna szeretni ezt az alkotást, csak és kizárólag az alapötletet tudom értékelni. A végeredményt nézve viszont ez nagyon kevés. 3,5/10