A film főhőse sok mindenben hasonlít egy átlagos medvére, kivéve, hogy angolul beszél, narancslekvár-függő és hogy Londonba szeretne eljutni. Az ő kalandjait követhetjük nyomon ebben a nagyon aranyos mesében.

Michael Bond, Paddington mackó ötletgazdája 1956 karácsony estéjén vásárolt egy plüss medvét, amit hazavitt ajándékba a feleségének, Brendának. Paddingtonnak nevezték el a közeli a vasútállomásról. Bond kismackóról szóló első mesekönyve 1958-ban jelent meg, és még 19 kötet követte. Ezeket 30 nyelvre fordították le, világszerte 30 millió példányban keltek el. Nálunk nem olyan népszerűek a mesekönyvek, valószínűleg a filmnek köszönhetően megnő a kereslet irántuk.

Több tévésorozat után végül 2007-ben jelentette be a Warner Stúdió és David Heyman (Harry Potter filmek producere), hogy élőszereplős filmet készítenek a népszerű figurával a középpontban.

Paddington a Sötét Peruban él nagynénjével és nagybátyjával, akik állandóan egy felfedezőről mesélnek neki. A férfi a messzi Londonból jött, és olyan dolgokkal ismertette meg a mackókat, mint például az angol kultúra és a narancslekvár (itt marmeládé). Ilyen békében telnek a napjaik, amikor is egy földrengés miatt elveszítik az otthonukat, ezért nem marad más választásuk, elküldik főhősünket az angol fővárosba, hogy megtalálja a felfedezőt, aki remélhetőleg befogadja majd.

Londonba érve a Paddington vasútállomásra kerül, ahol nem mennek zökkenőmentesek a dolgok, ugyanis senki sem akar magához venni egy medvebocsot. Végül azonban egy kedves család egy estére befogadja (naná, hogy több lesz belőle), így mackónk feje fölé végre tető kerül.

Persze idővel kiderül, hogy Londonban sem minden olyan, mint ahogyan Paddingtonnak mesélték. A család kicsit furcsa, a családtagok közötti kapcsolatok szövevényesek, az angolok sem udvariasak már, a nagyvárosi élet pedig roppant veszélyes lehet egy bocsnak, főleg, ha egy állatpreparáló vetett rá szemet.

Mikor először láttam, hogy egy újabb animált mesehős kapott saját filmet, megijedtem kicsit. Eszembe jutott ugyanis az Alvin és a mókusok, Maci Laci és a Hupikék Törpikék filmek. Nagyon reménykedtem, hogy ezeknél sokkal jobbat sikerült készítenie Paul King rendezőnek. Szerencsére, nem csalódtam.

Főhősünk hiába animált figura, ez alig tűnik fel a film alatt. Nagyon szépen megcsinálták, nem csak rajta, de az egész mozin látszik, milyen szeretettel készítették. A színészgárda remekül működik együtt a rajzolt macival. A vizualitás az egész film alatt látványos és ötletes. Jó példa az a rész, amikor a család házát babaházként mutatják be, és így látjuk a szobákat, valamint, hogy ki mivel foglalkozik, milyen elfoglaltságokat szeret. A Felfedezők Társaságánál tett látogatás is emlékezetes lett, sokunk fantáziája meglódul majd az épületben körbefutó csőposta működésének láttán.

Az elsőfilmes Paul Kinget és a stábot dicséret illeti, hiszen az egész filmen látszik, mindent beleadtak, és tényleg szerették azt, amit csináltak. A mozi 5 évig készült, meg is látszik a ráfordított idő. A film nem az egyik Michael Bond kötetet dolgozza fel, mégis merít a könyvsorozatból.

A forgatókönyvet Hamish McColl, a Mr. Bean nyaral, Johnny English újratöltve egyik írója jegyzi. A címszereplő szinkronhangja először Colin Firth volt, azonban a bemutató előtt 5 hónappal Ben Whishaw ugrott (Parfüm, Felhőatlasz) be. Mivel a magyar mozikba csak szinkronosan mutatták be a filmet, ezért mi nem élvezhetjük az eredeti hangokat.

Az élőszereplőkre sem lehet panasz. Olyan neveket találunk a stáblistán, mint a Brown házaspárt alakító Hugh Bonneville (a Downtown Abbey Lordja) és Sally Hawkins, vagy a család dadusa és segítője Julie Walters (Mamma Mia!) alakításában. Természetesen a gonoszról sem feledkezzünk el, őt Nicole Kidman formálja meg bubifrizurásan és bőrszerkóval, Tom Cruiset is megszégyenítő akció jelenetekkel. Ez a szereplő engem kicsit Wes Anderson The Budapest Grand Hotel egyik sötétebb figurájára emlékeztetett.

A történet fő mozgatórugóját Paddington két-bal mancsossága adja, mindig történik körülötte valami kalamajka. Többször ezen jellemzőjének köszönhetően menekül meg a veszélyesebb helyzetekből. A családot is egyre inkább megkedveljük. Brownénak jót tesz, hogy befogadják a címszereplőt, hiszen a film végére igazi családdá válnak. Az apa megy talán át a legnagyobb jellemfejlődésen, hiszen a gyerekeit mindentől féltő apukából igazi fenevaddá válik, aki bármit megtenne a szeretteiért, köztük a medvebocsért is.

A Paddington igazi mese, a szó jó értelmében. Nem csak a kicsik fogják élvezni, az egész család számára remek szórakozást nyújt. Sok történetet láttunk már újrakezdésről, a beilleszkedés nehézségeiről, azonban ilyen szerethetően, humorosan és minden generáció számára érthetően alig mesélték még el. 7,5/10