Bíztam Josh Trankben, mivel Az erő krónikája, ha nem is maradandó, de a maga nemében egy teljesen vállalható szuperhősös mozi lett, ráadásul a nem éppen zsánerhez illő kézikamerás megoldásból némi kreativitással kihozta, amit ki lehetett. Ezt követően nyilván örültem, hogy megadatott a lehetősége a bizonyításra, méghozzá egy elég mélyre süllyedt blockbuster felélesztésére. Reménykedtem, hátha ismét sikerül egyedi megközelítésben interpretálnia az emberi alakba szorított gigászok küzdelmét. Aztán ugye kijött a film, megjelentek az első kritikák…

...és nem tudtam hová tenni az egészet. Elképzelhetőnek tartottam, hogy túlságosan is lebutított kliséhalmaz lett az új Fantasztikus Négyes, ami így értelemszerűn a korábban a képregényfilmekkel túlzottan is elnéző kritikusok célpontjává vált. Más részről naiv lennék, ha kizártam volna az igencsak negatív fogadtatás jogosságát, mivel lehetett akár egy szimplán rossz film is. Az alkotóknak, ha valahol, legalább itt sikerült megtalálniuk az arany középutat, mert nagyjából a kettő közé tudnám pozicionálni a filmet.

A történet eredeti elemeit egy kezemen megtudnám számolni, a műfaj többi alkotásából, néhány B-akciófilmből és egy-két klasszikusból vettek át motívumokat, valamint ezekből próbáltak egymás mellé illesztve nézhető, koherens egészt alkotni. Ennyi kiszámítható, ismert fordulatból természetesen nem sülhet ki semmi jó, a vászonnal/képernyővel háttal ülve is fejből lehetne fújni az egészet, ami legfeljebb csak annak lehet szórakoztató, aki még nem látott egy filmet sem.

Részletezni nem szeretném a sztorit, mert egyrészt az előzetesben ellövik szinte az összes poént, valamint a film ⅔-a olyan, mint egy könyv első néhány fejezete, ezáltal pusztán az alapszituáció leírásával bő órányi játékidőt mesélnék el. Bravúros teljesítmény, hogy egyébként az erre feláldozott idő ellenére sem sikerült normálisan kibontakoztatni a karaktereket, ami meg is bélyegezte az alakításokat. Az izgalmasabb részek, a konfliktus és a megoldás a filmben durván 20-25 percet tesznek ki, amit a már említett, végtelenül elnyújtott és semmilyen bevezető előzött meg. Egyedüli pozitívumként azt tudnám megemlíteni, ami annak idején elég komoly vihart kavart a rajongók körében: Fátum személye. Trank alkotásában Victor (Toby Kebbell) zárkózott, magának való hacker/zseni, aki irigykedik Reedre (Miles Teller), márpedig ez, ha nem is erőteljes, de legalább kezelhető alapja lehet annak, hogy miért is fordult a világ ellen, miután megszerezte hatalmát.

A technikai megvalósítás szempontjából az “átalakulás” volt a csúcspont, maguk a szereplők (a főgonosz fejét, meg Sue (Kate Mara) parókáját leszámítva) és képességeik szépen lettek meganimálva, de csak nagyon rövid akciójelenetekben érvényesültek igazán. Fantasztikus mivoltuk a címet leszámítva abban a pár percben nyert értelmet, a többiben a készítők egy teleportáló gép építését helyezték előtérbe, meg erőltetett drámai jeleneteket rakosgattak egymás mellé. Ráadásul a villanyszámlát sem sikerült kifizetniük a filmeseknek, mivel az egész vaksötétben lett elmesélve, bár így az emberi Fáklya (Michael B. Jordan) kvázi tényleg azzá vált, amit a neve sugall. A katasztrofális megvilágításon, valamint a "látványfilm látvány nélkül" koncepción kívül a szereplők tinisége volt teljesen értelmetlen. Ha egyszer úgy döntenek, hogy indokolatlanul polkorrekt, fiatal generációval próbálkoznak (a sok-sok folytatás és még több pénz reményében), akkor a főbb szereplőket megformálók között miért 28 éves a legfiatalabb?

A temérdek joggal feltehető kérdéshez hasonlóan erre sem lenne normális válasza a készítőknek, bár Trank ezt is biztos arra fogta volna, hogy a stúdió “túllépve a hatáskörét” alaposan belenyúlt a filmbe. Tény, hogy a forgatás utolsó részeiben már nem igazán volt beleszólása a rendezőnek, valamint a végét is átírták, mondván az eredeti nem volt túl erőteljes, mégsem tudom elfogadni a Foxnak címzett kritikáját. Annyi sebből vérzik a film, hogy nem azon a pár módosításon múlott, illetőleg az utolsó, némileg értékelhető harmadot megelőző 70-80 perc attól még ugyanolyan gyenge lett volna. Ha a címnek megfelelő filmet akarjuk megnézni, akkor még mindig A hihetetlen család a nyerő, mert ez az adaptáció nem fantasztikus, csak 4/10.