Bő 20 évvel ezelőtt, életem első filmes élménye közé tartozott, Stuart Baird kliséhegyekkel teletűzdelt akciófilmje, mely karöltve a Star Wars 4. részével, indította útjára a filmek iránti rajongásomat. Ekkor még nem volt se CD, se DVD, csupán a jó öreg videótéka, ahonnan végül kivettük a Tűzparancsot és az Új reményt, hogy egy családi filmnézés keretei között lezavarjuk őket. Mondanom sem kell, nem sokra emlékszek belőle, (SW-re annál inkább) ám mégis mély nyomot hagyott bennem eme alkotás.
Nagi Hassan, egy hírhedt terrorista-szervezet kulcsembere eltérít egy 747-es utasszállító gépet. Feltételezhető, hogy a 400 utasért cserébe a szervezet vezetőjének szabadonbocsátását követeli. David Grant terroristaszakértő tudomására jut, hogy Hassan az eddig előállított legmérgezőbb ideggázbombát helyezte el a Washingtonba tartó 747-es fedélzetén. Néhány bátor katona feladata, hogy visszaszerezzék a gép irányítását, mielőtt az becsapódna Washington központjába…
Nem nagyon mennék bele mélyen a dolgokba, hiszen a Tűzparancs nincs azon a szinten, amivel megéri sokat foglalkozni, ám annyit mégis érdemes megemlíteni róla, hogy nem egy rossz film. De fogalmazhatnék úgy is, hogy egyáltalán nem lóg ki negatív irányba a legtöbb 90-es évekbeli b-kategóriás akciómozi közül, amiben terroristák próbálják meg elpusztítani az Egyesült Államokat. Ráadásul sikerült összehozni egy értékelhető stábot is, hiszen Steven Seagal és Kurt Russell is nevüket adták a produkcióhoz, sőt Halle Berry és a Jurassic Park/World tudósa, BD Wong is tiszteletét tette.
A játékidő talán egy ici-picit hosszúra sikeredett, a cselekmény nem úgy haladt előre, ahogy azt egy csúcsszuper alkotásban megszokhattuk, ám a filmnek mégsem ez volt a gyenge pontja. A történet értékelhető, a kivitelezés sem vészes, egyedül a forgatókönyv azon része hibádzik, ahol megírták a főszereplőket, hiszen nincs egy olyan karakter, akire felnézhetnénk, aki elvinné a hátán a filmet. Se Russell, se Seagal figurája sem volt képes erre, így végeredményében egy szürke karakter felhozatal kerekedett ki az egészből. Így viszont hiába élvezhető az, ahogy hőseink megpróbálják visszaszerezni a gép irányítását, a film nem lesz hatásos.
A Tűzparancs tehát beáll azon filmek táborába, amik nézhetőek a 90-es évekből, ám sose váltak kiemelkedővé. Lehet rájuk emlékezni, csak nem szabad túl sokat beléjük látni, végtére is… ez egy b-akciófilm. 6/10