Az első rész sikere után biztosak lehettünk benne, hogy a folytatás is el fog készülni. Az volt csak a kérdés, hogy mennyi idő alatt kerül a mozikba. Idén októbertől azonban már nem kell tovább várnunk. De vajon megérte a várakozást?
A történetszálat rögtön ott vesszük fel, ahol az első rész végén elengedtük: eljött Mavis és Jonathan esküvőjének nagy napja. Mindenki boldog (még Dracula is), az esemény apropójából pedig a vörös üstökös srác szülei is színre lépnek. Kisebb-nagyobb időugrásoknak köszönhetően kapunk egy új családtagot is, Dennis, az unoka személyében. Az igazi bonyodalmak azonban csak akkor kezdődnek, amikor vészesen közeledik a kis félvér kölyök ötödik szülinapja. Ez ugyanis a választóvonal, ekkor derül ki, hogy a vámpír vagy az emberi gének kerekednek-e felül. És ezen a későbbiekben már nem lehet változtatni. Ezért Draculának nincs más választása, a barátai segítségével megpróbálja kis unokája szörnyebbik felét előhívni. Amikor pedig már úgy tűnik, hogy nem lehet fokozni az eseményeket, akkor mintegy utolsó csapásként felbukkan Vlad, a vámpírcsalád rettegett családfője, Drakula régimódi apja.
A mindkét mesefilmet rendezőként jegyző Tartakovsky mindegyikben kifiguráz valamit. Az elsőben a feje tetejére állította a szokásos szörnyes horrorokat: Drakula azért alapította meg a Hotel Transylvaniát, hogy a közhiedelemmel ellentétben nebáncslelkű monstrumok elrejtőzhessenek a félelmetes emberiség elől. Az alkotók megint új szemszögből mutatják be a szörny karaktereket. Most már túl öregek és divatjamúltak az ijesztgetéshez. Napjainkban nem irtani, hanem bálványozni szokás őket, még a szelfizés is megjelenik, bár elég egyedien. A mostaniban a szuperhősök sem úszhatják meg a parodizálást- elég csak Sütit megemlítenünk.
A sztori tekintetében a film kevés újdonságot kínál az első részhez képest, hisz Drakula megint ráébred, hogy az ember is ér annyit, mint a szörny. Adam Sandler csak a gróf hangjaként vett részt az első részben, a folytatást viszont már ő is írta. A hangnem pedig ennek megfelelően változik az első borúsabb, horrorisztikusabbjából gyerek barátabbá.
A film igazi erőssége a történet mondanivalója: az elfogadás fontossága. Ezt a vámpírcsalád felnőtt tagjai szemszögéből látjuk meg. Mindhármójuknak ez lesz a legfontosabb lecke.
Mavis helyzete a több rétegű. Eddig az apjának köszönhetően mindentől és mindenkitől elzárva élt, Jonathannak hála azonban már megismerkedhet a nagyvilággal. Anyaként tudja, hogy mennyire fontos, hogy egy kisgyerek a lehető legjobb környezetben nőjön fel. Viszont nehéz a vámpír és az emberlét között lavírozni. Mindenáron az emberek világában akar élni. Az ő esetében a fő kérdés, hogy meg tud-e birkózni azzal, hogy ki is ő és el tudja-e fogadni magát.
Draki végre nem egy karót nyelt, rémisztő szörnyeteg. Nem ragaszkodik már annyira a múlthoz, a családja kedvéért pedig sok mindent megtesz. Így fordulhat elő, hogy végleg beadta a derekát, és már az emberek is pihenhetnek a szálloda falai között. Még a technika vívmányaival is igyekszik megbarátkozni, ez azonban nem mindig megy zökkenőmentesen. Ő már feladta azt a vágyát, hogy egy embermentes világban éljen. Dennisnek köszönhetően pedig megtanulja azt, hogy el kell fogadnunk másokat olyannak, amilyenek.
Vlad az ősvámpír. Azt hihetnénk, hogy ő a leggonoszabb szereplő, aki miután újra a családja közelébe kerül, mindenképpen meg fogja akadályozni a rokonság elemberiesedését. Valóban nehezen megfejthető figura, de ne felejtsük el, hogy egy meséről van szó.
Mindig aggodalomra ad okot, ha egy jól sikerült film folytatást kap. Az újabb részek az esetek többségében inkább csalódást okoznak a nézőnek. Persze vannak kivételek, és nagy szerencsénkre most is ez a helyzet. A Hotel Transylvania 2 egész jól sikerült mesefilm lett. A karakterek még mindig szerethetőek, ez alól pedig az újak sem kivételek. Draki elmaradhatatlan rémséges barátainak jelenléte pedig a humor fő forrása a történetben.
A Hotel Transylvania 2 simán veri a Minyonokat. Humoros, jól kitalált karakterei vannak, és még a történet is érdekes. Ismét sikerült megteremteni azt az atmoszférát, ami az első részt is jellemezte. Én egy percig sem unatkoztam, és az sem érdekelt, hogy mennyi idő van még vissza. Ha esetleg nem láttuk az első részt, akkor is nyugodtan megnézhetjük ezt, hiszen előismeret nélkül is élvezni fogjuk. 3D-ben láttam, de ez a technika nem tesz hozzá annyit az élményhez, hogy feltétlenül így kelljen megnézni. 7,5/10
