Elkerülhetetlenül közeleg a Csillagok háborúja: Az ébredő erő magyarországi bemutatója, ma éppen az utolsó vasárnapot írjuk a jeles esemény előtt. Mindenhol rohamosztagosok, jedik és wookieek, halálcsillagok, lépegetők és X-szárnyúak vesznek körül minket. Aki ezt nem bírja, az jobban teszi, ha még pár napig csukott szemmel közlekedik, a többiek meg jobb, ha velünk együtt felveszik az események fonalát, mely mai írásunk tárgyával, A Jedi visszatérrel ér véget.
A Birodalom visszavág az elképzelhető legmagasabb szintre emelte az elvárásokat George Lucas-szal szemben az űropera befejezését illetően. Ahogy akkor, úgy a nézők ma is a tökéletes trilógia tökéletes lezárását várják a filmtől, mely nem is okoz csalódást, és a mai napig ugyanazzal az erővel szögezi a székbe a nézőt, mint tette azt a mozikban 1983-as bemutatója után.
Ehhez adott is minden, kezdve a Han Solo-ért való kezdeti izgalommal (a lefagyasztott Solo megmentése nálam nem csak a Star Wars, de minden idők egyik legélvezetesebb akciójelenete), az immáron a jedi-kiképzésen túlesett Luke családi drámáján át, az Endoron és körülötte vívott gigászi küzdelemig, melynek a lázadás végső kimenetele a tétje. Egytől-egyig működik, a film egésze lüktető és remekül váltakoznak a látványos akciók és a párbeszédes részek, melyek a negyedik epizóddal ellentétben egyáltalán nem megmosolyogtatóan bárgyúak, gyakran érezni az elmondottak súlyát, gondolok itt elsősorban Luke és Yoda jelenetére vagy Luke vívódására apjával kapcsolatban, az utánozhatatlan Palpatine császár alias Darth Sidious lelki terrorizálására és persze Darth Vader morális megtérésére. Számomra, sokévnyi kihagyás után, ezek a jelenetek nagyon erősek voltak, kidomborították a történet drámai vonalát a továbbra is hibátlan látvány mellett.
Ugyan utóbbi nem lett felturbózva az előtte levő részekhez képest, de az Endorral egy újabb gyönyörű és különleges helyszínt teremtett meg nekünk Lucas, mely azóta szintén a Star Wars-kánon bolygóinak egyik drágaköve lett. És hiába említik sokan az ewokokat a Csillagok háborúja „eljar-jarosodásának” első mozzanataként, a primitív kis szőrmók-népség nélkül a nagy finálé fele ilyen emlékezetes nem lett volna.
S ily módon a Sötét Nagyúr legyőzetett, a galaxis megmenekült és visszanyerte békéjét. Vagy mégsem? Jövő héttől mindenki utánajárhat! 9,5/10
