1912-ben, 2 évvel az I. világháború kirobbanása előtt egy majd 50 éve zajló mozgalom érte el a csúcspontját, amelynek a női választójog elnyerése volt a célja. A szüfrazsett című filmnek köszönhetően ennek a küzdelemnek az angliai betetőzésébe kapcsolódhatunk be.
Történetünk főhőse Maud Watts (Carey Mulligan), aki egy mosodában dolgozik. Egyik nap szemtanúja lesz ahogyan nők kövekkel, téglákkal kirakatokat dobnak be, a tüntetők között pedig meglepetésére ott látja egyik munkatársát is. Ekkor még nem tudja, hogy kik azok a szüfrazsettek és hogy miért harcolnak. Kezdetben ugyan vonakodva, de lassan azonosul az üggyel, és ráébred, hogy harcolnia kell a jogaiért és az emberi méltóságáért a munkahelyén és a férfiak uralta világban egyaránt. Maud eleinte csak az események szemlélője, azonban a különböző történéseknek és személyeknek köszönhetően egyre mélyebben szippantja magával az egyenlőtlen és kilátástalan harc. A mozgalom iránti elkötelezettsége többször próbára tétetik – tanúskodnia kell a parlament előtt egy törvénymódosítás kapcsán, utcai csetepatéba keveredik, sőt, többször börtönbe is kerül.
A filmtörténelmen végignézve megállapítható, hogy Sarah Gavron rendező (A muszlim asszony) és Abi Morgan forgatókönyvíró (A Vaslady) munkája hiánypótló, hiszen a női egyenjogúságért harcoló mozgalomról ezidáig még nem készült film, szemben például a fekete polgárjogival. Az alkotók nehéz helyzetben voltak, hiszen a céljuk egy olyan film volt, amely szélesebb rétegekhez jut el és messziről elkerüli a propagandára jellemző vonásokat. Mondanivalóval rendelkező, élvezhető filmet akartak készíteni, ami átélhetően mutat be egy történelmi korszakot és annak fontos szereplőit. Nos, szerencsére ez mind sikerült. A film nagyszerűsége abban rejlik, hogy feminista kirohanás helyett majdnem objektív képet kapunk a szüfrazsettekről, a hihetetlen energia és tenni akarás mellett résztvevők kétségeit és a mozgalom árnyoldalait is bemutatja. A korrajz és a hangulat is remekül sikerült, igazi kosztümös filmmel van dolgunk, mely egész szerethetőre sikerült.
Érdekes választás volt egy fiktív alakot megtenni főszereplőnek, és a szüfrazsettek legfőbb hősei-Emmeline Pankhurstot és Emily Wilding Davison- csak néhány percre jelennek meg, azonban így sokkal izgalmasabb lett a történet. Maud kivülállóként indul, a napjait kitölti a mosodában lehúzott kínkeserves munkaidő, otthon pedig egy tüdőbeteg kisfiúról kell gondoskodnia. A kirakat bedobás után sem nagyon foglalkozik a mozgalommal, igazi szüfrazsetté válása akkor indul meg, amikor börtönbe kerül. Kiszabadulása után szembesül azzal, hogy békés eszközökkel semmi esélyük sincs arra, hogy elérjék a céljukat. Így vele együtt a nézői is végigjárja a különböző stációkat, olyan mintha mi is a szüfrazsettek egyike lennénk.
A színészek mindegyike remekel: Carey Mulligan mosodai munkása, Helena Bonham Carter gyógyító figurája is nemük miatt kerül kiszolgáltatott helyzetbe, szerepbe. Míg egyikük egész életében a mosodában dolgozott (ott is született), addig a másikat a szülei nem támogatták, hogy nő létére orvosnak tanuljon. Bonham Carter a Harry Potter sorozat Bellatrix Lestrange megformálása után most is remekül játszik. Idősebb koránál fogva, és mert már nagyon régóta küzd szüfrazsettként a céljaikért, olyan ötleteket valósít meg, amelyek egy-egy akciófilmben is megállnák a helyüket. Meryl Streep által megformált Emmeline Pankhurst csupán pár percet kap, de olyan nagyszerűen van felépítve a karakter, és az őt körülölelő megfogalmazhatatlan tisztelet, amelynek köszönhetően a néző a szereplőkkel együtt alig várja, hogy színre lépjen. Ő a szüfrazsett mozgalom jelképe, szinte egybeforrt a kezdeményezéssel.
Ne felejtsük el, hogy az 1904-ben megalakult Women's Social and Political Unio (WSPU) nevű szervezet, amely az emancipáció első lépéseként a szavazati jog kivívását tűzte ki célul, sokáig elítélte és elvetette az erőszakot. Úgy hitték, ezek nélkül is elérhetik céljaikat. Ám hamar szembesülniük kellett azzal, hogy csak akkor tudják megvalósítani célkitűzéseiket, ha felhagynak a békés eszközökkel. Az azonban mindig fontos szempont volt egy-egy megmozdulásukkor, hogy senki sem sérülhet meg. Ennek fényében pedig elképzelhetjük, hogy mennyire kilátástalan helyzetben voltak, ha egyre radikálisabb eszközökhöz kellett nyúlniuk.
A szüfrazsettet nézve többször kinyílik a bicska a zsebünkben, hiszen a mai modern korban megszoktuk, hogy a nőket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfiakat. Azonban a 20. század elején ez még nagyon messzi cél volt. A férfiak uraltak mindent, és ez alól a nők sem voltak kivételek. Az ő szavuk sokkal többet nyomott latba, a gyerekek sorsáról pedig csak ők dönthettek. Következmények nélkül bántalmazhatták, megerőszakolhatták a dolgozóikat, és ha esetleg valamelyikük fel akarta volna jelenteni őket, esélye sem lett volna, hiszen ki hinne egy nőnek?
Azt, hogy manapság a világ legtöbb országában a férfiakkal szinte azonos jogok illetik meg a nőket, a szüfrazsettek küzdelmének és néhol véráldozatának köszönhető. A róluk szóló film remek alkotás lett, amely sajnos nem fog elég figyelmet kapni, főleg úgy, hogy a világ Star Wars őrületben ég. Aki nem rajongó, de mindenképpen szeretne moziba menni, annak szívesen ajánlom A szüfrazsettet. 8/10
