Az első néhány vetítést követően bizonyos szabályszerűséget véltem felfedezni Az ébredő Erőt kritizálók körében. A csalódott nézők közös kiindulási pontjaik alapján könnyen beskatulyázhatók egy-egy csoportba, mivel mindig kicsit másabb megfogalmazásban ugyan, de újra meg újra ugyanazokkal a helyenként már elég elcsépelt frázisokkal találkoztam, amit a továbbiakban szemléletesebben be is mutatnék.

A korrekt

Ő az, aki különösebb elvárások nélkül váltott jegyet a filmre, mindössze két óra szórakozás gyanánt ült be a moziba. Legfeljebb csak kedveli a szériát, így nem várt korszakalkotó filmet vagy orbitális bukást, csak egy korrekt blockbustert. Pechjére nem tetszett neki a film, ezáltal pedig sajnálja a rá költött időt és pénzt.

Legjellemzőbb vonása: túlkapások nélkül, objektívan tudja megfogalmazni, miért nem tartja jó filmnek a Star Wars hetedik epizódját.

A Nostradamus

Ő az, aki már 2012-ben tudta, hogy ez egy rossz film. Egyrészt nincs Lucas (igaz, paradox módon az előzménytrilógia hibáit az öreg Gyuri bácsi nyakába varrja), másrészt meglátása szerint a Disney kezéből csak dalolós rajzfilmek kerültek ki eddig, ő pedig nem akar a vásznon áriázó Leiákat. Mivel előre megmondta, mi is a probléma a filmmel - amik közül kedvenc ütőkártyája a Dzséjdzséj elrontotta a(z általa amúgy nem feltétlenül ismert) Star Treket -, így igyekezett elkerülni Az ébredő Erőt, de az osztatlan kritikai siker után gondolta, hogy beül és felnyitja a sok birka szemét.

Legjellemzőbb vonása: a már látatlanban megírt negatív kritikájába beleerőszakolja a filmből vett példáit, tehát a bolhából elefántot csinál, méghozzá olyanból is, amit a régi trilógiának is fel lehetne róni, de mivel ahhoz alighanem érzelmileg jobban kötődik, így inkább a következetlenségre voksol.

A nosztalgiasznob

Ő az, akinek élete egyik, ha nem a legmeghatározóbb mozis élménye volt a régi trilógia valamelyik, esetleg mindhárom része, és mindenféle kompromisszum nélkül ugyanazt a csodát akarta átélni a legújabb film nézése közben. Minden bizonnyal tökéletesen emlékszik, hol ült annak idején a moziban, na meg hány liter nyál került a széke alá, miközben két órán át szájtátva bámulta a Csillagrombolókat. Irreálisan magas elvárásainak egyetlen komoly dilemmája, hogy Han Soloék története óta eltelt néhány évtized, aminek során a gyermekből 30-as, 40-es, 50-es éveiben járó felnőtt lett, aki értelemszerűen nem fog úgy szórakozni egy látványfilmen, mint anno, de ezt a film hibájának tudja be.

Legjellemzőbb vonása: feleleveníti, mikor látta először a régi filmeket, illetve leginkább a gyermeki eufóriájának hiányával indokolja, miért is nem jó film Az ébredő Erő.

A telhetetlen rajongó

Ő az, aki a jawáktól Ackbarig az összes, a korábbi filmekben megjelenő szereplő háttértörténetét keni-vágja, könyvek és relikviák sora díszeleg a polcain, amik közül néhányat manapság megkönnyez, miután a csúnya Disney eltörölte a korábbi kánont. Mindazonáltal úgy gondolta, hogy még mindig 1977-et írunk, s ha már ott a Star Wars a címben, akkor ez a film is évtizedekre meghatározó popkultúrális egységgé fog válni. Elkeseredetten tapasztalta, hogy még ha esetleg jól is szórakozott, akkor sem lesz akkora hajcihő utána, mint a régi trilógia esetében, amit a nosztalgiasznobhoz hasonlóan múltidézéssel próbál magyarázni.

Legjellemzőbb vonása: különösebben megalapozott érvek nélkül bizonygatja, hogy már nem kellett volna a szériához nyúlni, mert csak elcseszik, amit Lucasék felépítettek.   

A cserépedény

Ő az, akit általában teljesen hidegen hagy a franchise, de az elmúlt hónapokban tapasztalt gyermeki rajongástól és/vagy a csapból is folyó reklámoktól tele lett a töke. Elhatározta, hogy most már csak azért is tönkrevágja minél több ember szórakozását, így folyamatosan provokatív kritikákkal, rosszabb esetben spoilerekkel hívja fel magára a figyelmet, majd a sok dühöngő kommentet olvasgatva mentálisan maszturbál egyet önelégültségében.

Legjellemzőbb vonása: miután az érzelmi egyedfejlődés egyik zsákutcájába tévedt, nem keresi a kiutat, hanem olyan oldalakon és olyan stílusban írogat, ahova korábban legfeljebb csak véletlenül került.

+1: A szerző

Olyan névtelen hülyegyerek, akinek a hasonlóságok ellenére (fenti képen Boba Fett, Darth Vader és Tarkin nagymoff) tetszett a film, s noha természetesen elfogadja és tiszteletben tartja a negatív vélekedést, mégis jót mosolygott a többnyire túltolt, erőltetett kritikákon, aminek élményét a beskatulyázással próbálta érzékeltetni. Hasonszőrű társai az önjelölt filmkritikusok, akik miután végigszenvedték Tarr Béla összes művét, gondolták, majd megmutatják az internet folyton gyarapodó népének, mennyire faszagyerekek a filmkritikák terén.

Legjellemzőbb vonása: ilyen és ehhez hasonló posztokkal szennyezi a netet.