Azt nem állítom, hogy a 90-es években készültek a legjobb rajzfilmsorozatok, - hiszen ez szubjektív dolog, - de annyi biztos, hogy megvolt a sajátos stílusuk ezeknek az amerikai meséknek (A bolygó kapitánya, Extreme Dinosaurs, stb). Mégpedig egy olyan laza stílussal operáltak, ami az akkori ovis gyerekeknek a nagybetűs menő szót jelentette. Ha az Utcai Cápák nem is az elit rajzfilmsorozatok táborában tengődik, de mégis sokunk kedvencévé tudott válni akkoriban.

A gonosz Dr. Luther Paradigm ellopja munkatársától a kifejlesztett géntechnológiáját, amivel ötvözni tudja a különböző élőlények DNS-eit. Paradigm ezt arra használja fel, hogy mindenkinél erősebb lényeket hozzon létre, amik segítségével a világ ura lehet. Miután a gonosz, Dr. Robert Bolton-t is eltette láb alól, a fiait is megcélozza az új technológiájával, akik cápák DNS-eit kapják meg. Paradigm terve azonban félresiklik, hiszen a négy fivér az új és erősebb formájukkal, felveszik a harcot a gonosz ellen…

A három évadot megélt (1994-1997), de kezdetben csak három epizóddal (amit követett még 37) megjelenő Utcai Cápák legnagyobb erénye mindig is az volt, hogy veszettül szórakoztatóan adta el a klisés, gagyi belsőjét. Ugyanis külsőleg jól nézett ki az egész koncepció. Megvolt a látványos, akciódús játékidő, a cselekmény pörgött, mint a búgócsiga, a főhősök pedig egy pillanatra sem álltak le a kalandozással. Persze miért is álltak volna le, amikor mindig tudtuk, hogy mi lesz a vége, így semmi eget rengető pluszt nem kellett elvárunk tőlük. A jó győz, a gonosz elbukik, a jól csengő Street Sharks téma pedig megszólal és mindenki boldog.

A sorozat azonban nem volt soha hibátlan, ugyanis túlságosan is egyszerű volt. Mert bár gyerekeknek készült, és tényleg MENŐ volt az egész, - ovisként, illetve kisiskolásként ki ne tudott volna rajongani egy csapat laza, cápakinézetű, „szuperhős” társaságért, - de pont emiatt vált önismétlővé, valamint kiszámíthatóvá, és egy idő után kissé unalmassá az, amit láthattunk a képernyőn. Semmi újítás, csak a jól bevált recept.

A készítők ugyan mindig megpróbálták felpörgetni az eseményeket, sőt talán néha már túlságosan is kapkodóvá tették a történetet, de ez csak azt eredményezte, hogy az egész széria hullámzóvá vált az idők során. Hol jobb, hol gyengébb epizódok követték egymást, ám végeredményében mégis valamilyen szinten szórakoztató tudott maradni az, amit a Cápák csináltak a képernyőn.

Igazság szerint szét lehetne kapni az Utcai Cápákat, mert a pofon egyszerűsége mellett, tanulságosnak sem volt mondható, ugyanis a készítők fittyet hánytak mindenre, csak és kizárólag azzal foglalkoztak, hogy kevés munkával és gyorsan eladjanak egy Tini Nindzsákhoz hasonló, akcióorgiával tarkított rajzfilmsorozatot. Ez sikerült is nekik több, kevesebb sikerrel, de annyi szent, hogy aki látta a Cápákat kalandozni, az emlékezni is fog rájuk, a hibáik ellenére is. 7/10

Funfact: A széria összes epizódjának címébe belecsempészték a ’Shark’, avagy Cápa szót. Ezzel is próbálták valamilyen szinten egyedeivé, és poénossá tenni az egészet.