[Supernatural Movies]

[másodvélemény] Szuper haver

2016. március 24. - hakos05

Az ezredév végéhez közeledve volt valami a levegőben. Az Y2K miatt az emberek között felütötte a fejét egyfajta pánik: sokan valós problémának hitték, hogy a 2-es dátumválasztótól a számítógépek leállása világvégéhez fog vezetni. De még ha el is tekintünk ettől a félelemtől, annyi bizonyos, hogy a 2000-es évbe való átlépésnek megvolt a maga misztikussága. Egy új kezdete valami végét is jelenti. Ilyenkor érdemes megállni és megkérdezni magunktól, kik is vagyunk és merre tartunk. Ahogy az lenni szokott, a művészet erre a közhangulatra is reflektált és az, amit elénk tárt, nem túl pozitív. A dolog pikantériája, hogy ebben az időszakban születtek talán a legjobb, de mindenesetre a legemlékezetesebb filmek. Ebben a cikksorozatban azt fogom bemutatni, hogy az 1990-es évek végi amerikai filmekben hogyan jelenik meg ez a szorongással teljes hangulat. Az összes rész itt lesz elérhető.

iron-giant-superman-1024x500.png

Annak ellenére, hogy ’99-es alkotásról van szó, nem gondoltam volna, hogy beilleszthető a cikksorozatom témája közé. Brad Bird rajzfilmje egyébként annyira közepes, hogy valószínűleg soha nem írtam volna róla a blogon annyi alulértékelt filmes listán szerepel, hogy paradox módon lassan a túlértékelés veszélyezteti. Mellesleg imdb-n egyáltalán nem áll rosszul a maga nyolc pontjával és az, hogy kint újra bemutatták moziban, mutatja mennyire kultikus. Arra hogy miért témába vágó, majd később kitérek, túl sok szót nem fogok rá áldozni, elvégre a film se teszi. Persze ne rójuk fel neki, mégse egy Harcosok klubja összetettségével rendelkezik, elvégre gyerekfilmről van szó.

A Szputnyik fellövése után járunk, az ötvenes években. Az anyjával egyedül élő Hogarth egy éjszakai szökés alkalmával talál az erdőben egy hatalmas fémzabáló bádogdobozt, akit mit ad isten egyből a szívébe zár. A gyermeki naivitás…ennyit az örökös mantráról, hogy ne állj szóba idegenekkel (érted, földönkívüliek)! Ha ez nem volna elég, még lézerszeme is van neki, amivel majdnem halálra pörköli, de az csak önvédelmi reakció, fátylat rá. Egyébként érdemes elgondolkozni azon, hogy miért az ötvenes években járunk. Az alapjául szolgáló regény megjelenési idejéhez képest (1968) ez még relevánsnak is tűnik, hiszen még akkor is javában tartott a hidegháború és pont ez a valósággá válható nukleáris fenyegetettség lehet az allegóriája az Y2K-nak. Arra, hogy miért barátkozik könnyen Hoghart már egyáltalán nem egyértelmű a válasz. Talán apakomplexusa van, vagy nincsenek barátai, a magánéletéről mindenesetre semmit sem tudunk meg. Sebaj, mert kezdetét veszi az E.T. által kitaposott narratíva: az esendőnek bemutatott idegent el is kell valahol rejteni. Ez persze majd rém kínos poénokat szül a vacsoránál egyre furábban viselkedő kissráctól, aki a házban épp elsuhanó robotkézre magasabb hangszínnel reagál, melyet az asztali áldás elmondásának beleélésével próbál leplezni. Ja és mondtam már, hogy kormányügynök is van, aki éppenséggel az országot próbálja megvédeni, hogy elszabaduljon egy óriásszörny? Na, ő a gonosz karakter. Hiába, itt a srác nézőpontja dominál.

iron-giant-197212_full.jpg

Brad Bird pedig mindent megtesz, hogy filmjére irányítsa a figyelmet, még egy tényleg látványos harcjelenetet is kapunk (meglehetősen kiszámítható végkifejlettel). Mindezek és az egyébként aranyosra megrajzolt karakterek ellenére az egész nálam unalomba és érdektelenségbe fulladt. Most belerúghatnék még egyet azzal, hogy a kasszáknál is óriásit hasalt, de ha már szóba jött, Fincher filmje is később találta meg a közönségét és mint mondtam, Szuper haver táborának száma is növekvő tendenciát mutat. Már csak az maradt hátra, hogy megindokoljam, mi köze az óriásrobotnak az egszisztencializmushoz. A rajzfilm üzenete így hangzik: az lehetsz, aki lenni akarsz. Ez felidézheti az egyébként sokkal szórakoztatóbb, de üzenetében homlokegyenest az ellenkezőjét valló 2012-es (szintén „világvégés” év!) Rontó Ralphot, mely a személyiségünk megváltoztathatatlanságát helyezi a középpontba. Az, hogy melyiket fogadod el, ugyancsak szabad döntés kérdése, így ebből a szempontból mégis Brad Bird filmje nyer. 5,5/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr908443170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása