Bár egyre többen veszik észre hogy az általános közvélekedés alaptalan, Kristen Stewart neve sokaknál még mindig egyet jelent a pocsék színésznő definíciójával. Ezt a jelzőt gyakorlatilag az Alkonyat filmsorozatnak köszönheti, azt viszont sokan elfelejtik, hogy a színészvezetéshez megfelelő rendező is kell. Tény, hogy van a lánynak egy sajátos stílusa, amit vagy kedvel az ember vagy nem. Ha valaki látott már legalább egy vele készült interjút, felfedezhette mindazokat a gesztusokat, melyek az alakításában is rendre visszaköszönnek. Hogy ettől rossz színésznő lenne? Nem hinném. Mivel elkerülhetetlen, hogy az alakításba saját magad is beletedd, az összes ezen foglalkozást űző személynél, még a nagyobb nevek esetén is látható egy jellegzetes eszköztár, melyekből dolgoznak. Nem tartom Kristent színészóriásnak, de egyrészt messze nem az a rossz színésznő, melyet a vámpírmozi miatt megérdemel, másrészt néhány elenyésző mennyiségű alkotást leszámítva (Alkonyat, Hófehér és a vadász) rendkívül értékes független filmekben szerepelt és szerepel. Fiatal kora ellenére együtt dolgozott Julianne Moore-ral, David Fincherrel, James Gandolfinivel (akkor még nem tudhatta, milyen szerencsés) és hamarosan a Woody Allennel készült filmje is bemutatásra kerül. Leszámolva az őt körülvevő sztereotípiával és egyúttal boldog születésnapot kívánva, a tíz legjobb filmjét szedtem össze, mely garantáltan vámpír- és vérfarkas-mentes lesz.
10+1. Út a vadonba (2007)
Muszáj vagyok néhány szót áldozni Sean Penn filmjére, hiszen annak ellenére, hogy Kristen még csak nem is mellék- inkább epizódszereplőként tűnik fel benne és jó, ha összesen öt percet van a vásznon (így alapvetően egy ilyen listára nem férne fel), egy igen jól sikerült és méltán közkedvelt alkotásról van szó. Az igaz történetben Emile Hirsch alakítja Christ, akit annak ellenére, hogy kitűnő tanulmányi eredménnyel vettek volna fel az egyetemre, maga mögött hagyja a civilizációt, hogy Alaszkába menjen. Persze útjának okai sokkal mélyebbre vezetnek. Utazása nem lesz zökkenőmentes, de természetesen jótevői is akadnak majd. A filmet egyáltalán nem járja át a pátosz és a civilizációellenesség, sőt a fiú tettén még a furgonnal az utakat járó hippie-k is csodálkoznak, ő azonban hajthatatlan. Külön szót érdemel a soundtrack: Chris útját az Eddie Vedder által írt kiváló dalok kísérik végig.
10. Mallory szerint a világ (2010)
Még javában tartott az Alkonyat hisztéria mikor jött a hír, hogy Kristen egy tőle szokatlan szerepben fog feltűnni. A történetben Doug Riley (James Gandolfini) üzleti útra utazik New Orleansba, azt azonban nem sejti, hogy életét fenekestül felforgatja majd egy sztriptíztáncosnő (Kristen Stewart). A férfi, aki feleségével együtt kamaszlányát gyászolja, úgy dönt, gondoskodni kezd a szabadszájú Malloryról, csakhogy a lány sokkal inkább önálló szabadságra vágyik és valljuk be, egyfelől teljesen igaza is van. A film bizonyára kevésbé lenne kiemelkedő, ha nem Gandolfini és Stewart szerepelne benne. Így is egy remek történet a továbblépésről, csak sajnos elég lapos tálalásban.
9. The Runaways – Rocker csajok (2010)
Mikor megtudtam, hogy Kristen fogja Joan Jettet játszani az első bandájáról szóló életrajzi filmben, egyből arra gondoltam, hogy keresve se találhattak volna jobb színésznőt a szerepre és a véleményem a filmben nyújtott alakítás után sem változott. Persze Dakota Fanning is remek volt Cherie Currie szerepében, Michael Shannon is jól hozta az irritáló producert és a korhangulat is átjött mégis volt valami, ami hiányzott belőle. Megvoltak a pillanatai, de talán a rock and roll életérzés volt az, amit nem igazán sikerült az alkotók szándéka szerint közvetíteni, az pedig egy efféle biopicnél alapkövetelmény lett volna. Azért viszont jár a plusz pont, hogy a dalokat a színészek előadásában újra rögzítették.
8. A nők hálójában (2007)
A helyzet az, hogy amennyire jó ez a film, Kristen annyira jellegtelen karaktert kapott benne. Nem is elsősorban róla szól a film, hanem az új szomszédról, Carterről (Adam Brody), akit miután dobott a barátnője, úgy határoz, hogy a nagymamájához költözik összeszedni a gondolatait. Azon kívül, hogy Lucy (őt játssza Kristen Stewart) anyját (Meg Ryan) mellrákkal diagnosztizálják és a nő a csalfa férje miatt egyre inkább ragaszkodik Carterhez, a sztori nem igazán halad sehova. Mégis ettől lesz az egész olyan életszerű: a dolgok csak úgy megtörténnek, miközben szerelmek, barátok jönnek-mennek körülöttünk.
7. Sárga zsebkendő (2008)
Méltatlanul elfeledett alkotás ez az annak idején a Sundance fesztiválon debütált road movie, melyben egy börtönből szabadult férfi, Brett (William Hurt) vág neki az országútnak, hogy felkutassa szerelmét. Az utazásban két tinédzser is a segítségére lesz: a tizenöt éves Martin (Kristen Stewart) és a kissé bogaras Gordy (Eddie Redmayne). Az intelligens történetvezetésű film finoman adagolja a plusz információkat flashbackek segítségével. Kezdetben semmit nem tudunk meg arról, hogy Brett miért és meddig is volt börtönben, ráadásul az egyik korai visszatekintésben igen erőszakos személynek tűnik. Az sem teljesen tiszta, hogy fog-e ártani az útitársainak, azonban ahogy a lepel kezd lehullani, pont az esendősége miatt válik a nézők számára is egyre kedvelhetőbbé karaktere. Az alakítások egyébként zseniálisak (talán Redmayne volt egy kicsit sok) és elég ötletes kamerabeállításokkal operál a film, miközben a szabadság érzése is átjár minket. Egy szó mint száz: az ilyen alkotások miatt szeretjük a független filmeket.
6. Pánikszoba (2002)
A gyerekét egyedül nevelő Meg (Jodie Foster) új lakásba költözik, melyben van egy ún. pánikszoba, aminek hatalmas páncélajtaja megvédi a benne tartózkodókat a betörők ellen. Egyik éjjel Megnek ide kell bemenekülnie a lányával (Kristen Stewart) és hamarosan megkezdődik a macska-egér játék a lakók és a betörők közt. David Fincher ezen filmjét a többi alkotásával ellentétben nem övezi akkora rajongás, mégis egy remekül sikerült, kedvelhető és többször nézhető darabról van szó, mely a rendező kézjegyét is markánsan magán viseli. Egy stílusos, fanyar humort és meglepő fordulatokat sem nélkülöző alkotásról van szó, melyben Kristennek ugyan kevés szerep jut, de az alakítására fiatal kora ellenére sem lehet panasz.
5. Camp X-Ray (2014)
Elsőre furcsa lehet Kristent a guantanamói fogolytábor őreként látni, hozzáteszem, hogy nem is mindig sikerült elvonatkoztatnom attól, hogy kit látok a képernyőn, de ez nem a készítők, sőt még csak nem is az ő hibája. Utóbbi sikeresen levetkőzi azokat a készleteket, melyekkel általában dolgozik (itt azért inkább előnyére), a készítők pedig igyekeztek a maszkulinabb arcvonásait kihangsúlyozni. Ami a filmet illeti, egy igazi szerzői alkotásról van szó, ugyanis a forgatókönyvet is a rendező Peter Sattler jegyzi. A fogvatartott és fogvatartó kapcsolatát boncolgató, egyébként igen megrázó film fő ereje a sallangmentes rendezésnek és az intelligens párbeszédeknek köszönhető. Miközben a zászlónak tisztelgés egyszerű napi rutinná válik, Cole egyre inkább bevonódik Ali világába.
4. Birtokviszony (2001)
Személy szerint különösen kedvelem a hétköznapi emberek hétköznapi problémáiról szóló filmeket. A készítők évek óta tudják, hogy ennek bemutatására a kertvárosi környezet a legjobb terep. A bonyolult, családokon keresztül-kasul futó kapcsolatok és barátságok hálójából olyan történetszálak jelennek meg, mint a kómában lévő fiát gondozó anya, aki benevez egy versenyre, hogy kocsit nyerjen a lányának; egy ügyvéd, aki munka helyett segít neki; valamint a lány, akit elrabol egy férfi. A filmnek nincs egyértelmű főszereplője, emberi sorsok tablója rajzolódik ki előttünk, szinte egyenletesen. A karakterek sem fekete-fehérek: még a lány (Kristen Stewart) „elrablójának” is igazán tragikus oka volt arra, hogy tettét végrehajtsa. A film végén a főbb történetszálak egy bizonyos eseményre vezetnek vissza és ennek tükrében lesz a zárójelenet (melyben semmi extra nem történik, csak elénekelnek egy dalt) olyan torokszorító.
3. Megmaradt Alice-nek (2014)
Mondhatnánk, hogy erre a filmre leginkább azért fogunk emlékezni, mert Julianne Moore a benne nyújtott alakításáért végre megkapta az Oscar díjat. Természetesen hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni a dolgot, még akkor is, ha több jelölést az Akadémiától nem kapott. A korai Alzheimer-kórral küzdő egyetemi tanár történetét ugyanis legalább egyszer látni kell, mert hihetetlen erős alkotásról van szó, ami épp akkor és annyit lesz hatásvadász, amennyire a történet elbírja. Alice egyetemista lányát Kristen játssza, akit sokan már az Oscar közelében szerettek volna tudni ezzel az alakításával.
2. Kalandpark (2009)
A ’80-as években játszódó történetben Jamest (Jesse Eisenberg) a szülei nyári munkára küldik, így hamarosan megkezdi állását egy vidámparkban, ahol igen fura alakokkal hozza össze a sors. Ráadásul rá kell jönnie, hogy a park leginkább csak a látogatók számára mókás. Mondanom sem kell, hogy a kezdeti nehézségek ellenére végül James a legszebb nyarát tudhatja majd maga mögött. A mozi nemcsak idejében idézi meg a ’80-as éveket, hanem effektíve olyan, mintha ’87-ben készült volna. Egyszerűen csak jó nézni ezt a sokszor inkább drámába hajló vígjátékot. Viszont nem fogok zsákbamacskát árulni, Kristen itt maximálisan saját magát hozza (keze folyton a hajában van és zavartan rázza a fejét), úgyhogy akit zavar az ő vagy a szintén megosztó Jesse Eisenberg stílusa, nem biztos, hogy felhőtlenül fog szórakozni. De ha valaki mindezt képes elengedni, az egy kellemes és többször nézhető film elé ülhet le.
1. Beszélj! (2004)
Ha van szerep, melyet szinte a színésznőre szabtak, az Melinda Sordino alakja. Kifejezetten jól állt neki a csendes és megtört lány eljátszása és annak ellenére, hogy a film leírásában nyíltan kezelik, miért is viselkedik így Melinda, jobbnak tartom nem elmondani, hiszen viszonylag későn derül ki az igazi ok. A sajnos üzenetét és aktualitását mai napig is megőrző film szinte szánkba rágott szimbolizmussal operál, de teszi ezt úgy, hogy egyáltalán nem zavaró, hiszen az ő szemszögéből látjuk a dolgokat. Ugyanakkor együtt szurkolunk, hogy miután megtudjuk viselkedése igazi okát, a lány végre beszélje ki magából mindezt. Minden ezt erősíti: a szüfrazsettekről szóló esszé; az angoltanárnő viselkedése (melyben magát látja viszont) és a kitűzött kötelező olvasmánya; a rajztanár feladata (miért pont fát rajzol) stb. Az alkotást érthetően körbelengi egy melankolikus hangulat, rendkívül fontos film és egy remek alakítás Kristen Stewarttól.
