Miközben javában tombol a nyár (melyhez a zivatarok is hozzátartoznak), mi is elérkeztünk cikksorozatunk zárórészéhez, melyben szezonálisan vettük sorra a filmeket. Érthető, hogy a nagyrészt kánikulával teljes évszakban inkább a könnyedebb alkotásokra esett a választásunk, de a lista így is kellően változatos lett, még egy musical is helyet kapott. Aki körbenézne, miket választottunk ki korábban, az ide kattintva megteheti.

Hóbortos hétvége

Már az indítás megalapozza a hangulatot: dúl a kánikula, locsolják a járdát, a gyerekek alig várják, hogy megnyissák végre a tűzcsapot, két huszonéves srác pedig munkába tart. Vasárnap van. Larry és Richard még nem is sejti mekkora lavinát indítanak el azzal, hogy felfedeznek a cégnél egy csalást. Úgy tűnik, a főnök hálája nem marad el, meg is hívja őket hétvégére a nyaralójukba, csakhogy mire a két fiú megérkezik, Bernie-t holtan találják. Az esti party azonban kezd beindulni, a tantusz viszont senkinek sem esik le, és hogy a buli se haljon meg, Larryék úgy döntenek, megjátsszák, hogy a főnök él. Mondanom sem kell, hogy ez az alaptörténet mennyi bonyodalmat rejteget magában, melyet az alkotók maradéktalanul ki is használnak. A helyzet morbidsága ellenére mégsem egy sötét hangulatú vígjátékot kapunk, épp ellenkezőleg: szerethető karakterekkel egy felhőtlen kikapcsolódást, mely barátokkal vagy egyedül is bármikor újranézhető. (hakos)

Mamma Mia!

A történetet szinte mindenki ismeri: Sophie (Amanda Seyfried), egy görög szigeten élő lány az esküvőjére készül, és egyetlen kívánsága, hogy az édesapja kísérje az oltárhoz. Azonban van egy kis bökkenő: édesanyja (Meryl Streep) naplójából kiderül, hogy 3 férfi (Pierce Brosnan, Stellan Skarsgård, Colin Firth) is szóba jöhet, akiket meg is hív a nagy napra. Naivan azt gondolja, hogy ha majd találkozik velük, tudni fogja, hogy melyikük az édesapja. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a 3 jelölt a szigetre lép, és mikor máskor tetőzne, ha nem az esküvő idején.

Igazi nyári történettel van dolgunk, vicces, szerethető karakterekkel és minduntalan felcsendülő ABBA-dalokkal. Kell ennél több? (kultúrfaló)

Az első igazi nyár

A nyári forróságban kevés dolog esik jobban, mint a hűsítő víz a barátaink társaságában. Az első igazi nyár talán éppen emiatt nem akar sokkal messzebb menni, minthogy vázolja nekünk a fenti tézist. A film főhőse Duncan (Liam James), egy visszahúzódó, kissé identitáskeresése közben eltévelyedő kamasz, akit a sors összeboronál Owennel (Sam Rockwell), majd újdonsült ismerőse hatására elhatározza, hogy hasznosan tölti soron következő nyarát. Munkát vállal egy aquaparkban, s életében először igazi barátokra tesz szert, egyúttal megismeri a világ legbonyolultabb, de egyben leggyönyörűbb érzését. Nem kertelek, coming-of-age történetről van szó, s minden sablonos megoldása ellenére egy remekbe szabott darabról. A film erőssége történetének kettősségében és annak stílusos elmesélésében rejlik, ugyanis egyszerre mélyedhetünk el Duncan és környezetének (főleg a brillírozó Sam Rockwell és Steve Carrell) lelki világában, valamint a keserűségből kiszabadulva jut idő bőven a szórakozásra is: élvezhetjük a kellemes dallamokat és a csúszdák üdítően élvezetes világát. Keserédes menet, de megéri sorba állni érte. (Fincherista)

Apád-anyád ide jöjjön!

Valaha a nyári táborok szerves részei voltak életünknek, ahol akár életre szóló ismertségek is kialakultak. Így van ez az Apád-anyád idejöjjönben (The Parent Trap) is, amiben Lindsey Lohan kettős szerepet játszva megkapta élete első díját is 1999-ben. Ő alakítja a főszereplő ikerpár mindkét tagját, akik egymás létezéséről korábban nem tudva, egy nyári táborban véletlenszerűen felfedezik az igazságot elvált szüleikről, és egymásról. A történet két talpraesett lány kalandos nyaráról szól, és arról, hogyan jön össze újra egy kettészakadt család, amelyben a szülők makacssága nagyobb problémát jelent, mint az esetleges új nő az édesapa életében. Ez a film kellemes nyári kikapcsolódás, akkor is, ha már százszor láttuk. Megéri megnézni százegyedszer is. (m.esther)

Félelem és reszketés Las Vegasban

A kérdés megválaszolása, hogy mitől nyári film a Félelem és Reszketés, végtelenül egyszerű.  Az egy képkockára jutó színes esernyős koktél, izzadt acapulco ing és sivatagi por koncentrációja kiakasztana bármely mérésre alkalmas eszközt, bármelyik államban. Johnny Depp és Benicio Del Toro fékevesztett, erkölcstelen és teljesen illegális csörtéje a fény városán keresztül, a méltán kultikus magasságokba emelkedett Terry Gilliam izgága rendezésével, az operatőr, Nicola Pecorini finommotoros képességeinek teljes kiiktatása mellett, valamint a fegyver-, drog- és zsurnalisztika fanatikus Hunter S. Thompson bevörösödött szemeinek kereszttüzében állt össze a neon igazi démonává, 1998-ban. A sztráda rendőrséggel való bánásmód lélektanán túl, ennyi rózsaszínre festett falat, szélsőséges vibrációt, egy galaxisra való feldobót, leejtőt, sikítót és nevettetőt még soha, és azóta sem. (Duba Dániel)