Továbbra sem tudom végleg elengedni a Beavatott-szériát, azok után sem, hogy a színvonal a béka segge alatt van, ugyanis a történet még mindig tartogat olyan meglepetéseket, amik miatt érdemes – már, ha nagy elvárásaid nincsenek – folytatni az ezer sebből vérző franchise-t. A lázadó végén lévő cliffhanger pedig bizakodásra adott okot, mindhiába…
Tris Prior és Négyes a kerítésen kívüli világba tart, ahol védőőrizetbe veszi őket egy rejtélyes ügynökség, amelyet a Genetikai Jóléti Hivatalként ismernek…
Hibáztam. Elvárásokkal – még, ha alacsonyakkal is – ültem le az idén bemutatott Hűséges elé, hiszen a falon túli világ egy olyan filmet vetített előre, ami még akár jól is elsülhetett volna. Robert Schwentke ugyanakkor ismét elhitte magáról, hogy egy jó rendező, a forgatókönyvírók pedig még mindig csukott szemmel próbálták meg összehozni a könyv adaptálását. A film, ezáltal újfent gyenge lett, az apró szikrák, amik néhol jobbá tették az eddigi alkotásokat (akciók, csavarok), már majdhogynem teljesen megszűntek. Ez még nem is jelenti a világvégét, mert rossz filmet bármikor lehet készíteni, de amikor már a stúdiónál is tele van a töke mindenkinek az egész szériával, és szinte direkt elcseszik a végeredményt, akkor már tényleg bajok vannak. Érthető viszont a Lionsgate elkeseredettsége, hiszen a széria bevételei messze elmaradtak a várakozásoktól, azonban a kaszálás még azt az „aprópénzt” is megszüntetné, amit kapnak ezekért a szenny filmekért.
A hűséges legnagyobb problémája, hogy már senkit nem érdekel a készítők körében. Egy unalmas házi feladat, amit meg kell csinálni, mert kötelező. Ez pedig a játékidő minden percén észrevehető. Egyediségnek, stílusnak a jelét sem láthatjuk, a CGI gyenge, a történet pedig egy óvodás számára is kiszámítható. Így pedig hiába tágították ki papíron a Divergent-széria világát, a vérző égen kívül nem sokat tudtak hozzáadni az eddig felépített „univerzumhoz”. Van még lejjebb… 3/10
