[Supernatural Movies]

14 karátos hulladék - Kingsglaive: Final Fantasy XV

2016. október 01. - Duba Dániel

Nagyjából lehet sejteni, hogy ha egy Final Fantasy animáció kerül a szemünk elé, mire és milyen minőségben számíthatunk. Letaglózó erejű összecsapások, évekkel a jelenlegit meghaladó animációs technikák által életre keltve, pipa. Nagyszerűen megkomponált filmzene, melynek hatalmas rajongótábora van szerte a világon, pipa. Kissé zavaros, de mindenképp érdekes story, egy semmihez sem hasonlítható, különleges fantasy-sci-fi világban, pi… cs*b@. Na ez most nem jött össze.

kingsglaive-ffxv-02.jpg

A story persze nem teljességgel reménytelen, csak hát nem köti le az embert. Nem újdonság, mondjuk úgy, és emiatt kicsit érdektelen az egész, mentes mindenféle meglepetéstől vagy egyediségtől. Egyszerűen csak elmegy mellettünk. Bölcs király, mimóza hercegnő, hős lovag, gonosz tábornok. Eresszük szépen össze őket, cserébe ők kardoznak, lövöldöznek, megmentik egymást, áldozatot hoznak, nem félnek semmitől, aztán persze élnek amíg meg nem halnak, minek ide több? Japán elhollywoodosiasodása (copyright) nem is lehetne szembetűnőbb. Na álljon meg a menet! Egy fenét fogok én ezzel ennyit bajlódni, legyen inkább az egészből egy villámkritika.

Kingsglaive: Final Fantasy XV - villámkritika

Az igazi hatalmat nem azok találják meg, akik keresik. Eljön azokhoz, akik megérdemlik” Ilyen okosságok röpködnek a szereplőktől, miközben pedig egyszerűen leesik az állad attól az elképesztő látványorgiától, ami lezajlik ezek alatt a butuska szövegek alatt. Látványorgia? Inkább olyan ez, mint egy swingerklub, ahová a legütősebb, leglátványosabb jelenetek járnak orgiázni. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen nem tudod megmondani, hogy animáció, vagy leforgatott filmjelenet pereg a szemed előtt. Annyira brutális a grafika, hogy szinte már lefárasztja az embert. Ez leginkább a csatajeleneteknél érhető tetten, ahol is egy alkalommal az egyik szereplő még ki is szól nekünk, mintegy a szánkba adva a már amúgy is a nyelvünk hegyén lévő szavakat: “nem mindennapi látvány”. Ennek ellenére a kezek és az ujjak megjelenítése még mindig elég suta. Vajon túl tudnak lépni ezen valaha? És miért okoz ez a legmodernebb technikák mellett is gondot az animátoroknak? És miért ugyanazokat az effekteket használják már évek óta az ilyen és ehhez hasonló filmekben? Villámok, tűzviharok, méhkaptár mintázatú erőterek, lassítások-gyorsítások, semmi újdonság, amit viszont már jól megszoktunk, azt cserébe profin alkalmazzák.

kingslave_final_fantasy_xv.jpg

Attól függetlenül, hogy a film sztoriilag és dramaturgiailag nagyából a Jupiter felemelkedése szintjén tanyázik, vannak benne egészen élvezetes pillanatok. Mikor például tőrbe csalják a szereplőinket egy űrhajón, ahol is egyszer csak előmászik egy majdnem akkora polip, mint maga az űrhajó. Mielőtt még megkérdeznénk, hogy vajon mit keres egy óriáspolip egy űrhajóban, és hogyan került az oda, na és hogy tudott nyugton maradni pont addig, amíg meg nem érkeztek a szereplők, gondoljunk csak arra, hogy a Final Fantasy világában már nehéz újat mutatni. Khmm. Polip? Ugyan már.

Amúgy ezzel a jelenettel egy remek kis csörtét kapunk, ha szemet hunyunk isten adta józan eszünk és a felbuggyanó kérdéseink felett. Az a vicc, hogy az ilyen húzásokat simán elbírja ez az univerzum, amiben az egész sztori játszódik. Olyan világ ez, ahol a legutolsó nyolcvan éves bácsika is sztárfodrászhoz jár, ahol dinoszauruszok csatáznak teleportáló, kelta páncélos lovagokkal, valamint a menő, öltönyös kormányügynökök, Audival csapatják a tökéletesen lebetonozott, forgalmas útkereszteződéseken cikázva. Viszont lassan be kéne fejezni, elvégre ez egy villámkritika, vagy mi. Pedig lenne még itt pár gondolat. Hmm...

Kingsglaive: Final Fantasy XV - villámkritika

kingsglaive-final-fantasy-xv_2015_05-26-16_028.jpg

Szóval ez a csillogó katyvasz, ahová műfajtól függetlenül bedobnak mindent... egy nyolc éves gyerek karácsonyi fantáziái ezek, bár tudom, hogy a Final Fantasy valahol mindig ilyen volt, csak jelen esetben nem sikerült megtölteni a külsőségeket, valamint a karaktereket élettel. Hogyan is sikerülhetett volna, hiszen a történet elemeinek megírását, minden bizonnyal a fenti nyolc éves gyerek kedves mamájára bízták, aki a délelőtti óráit mexikói szappanoperákkal és középkori témájú televíziós sorozatokkal szereti eltölteni (figyelem, az előbbiek alátámasztására semmiféle bizonyíték nem áll a blog rendelkezésére, de dolgozunk rajta). Hol vannak már a régi FF7 és FF8 szintű történetek?

Sajnos így meg viszont pont annyit ér ez a film, mintha a Final Fantasy XV játék egy mobilalkalmazás-boltból letölthető companion applikációja lenne, vagy egy két órás, kétségtelenül látványos Benchmark videó. Jól mutat, de nem igazán jó semmire. Ez már csak azért is fájdalmas, mert én viszonylag elégedett voltam az előző két FF filmmel (The Spirit Within, Advent Children), és nagyjából képben vagyok a játékokkal is. Tetszett viszont, hogy nem hagyták kibontakozni a romantikus szálat. Az alábbi trailer ráadásul nem is rossz, a szinkronhangok pedig olyan közreműködőkkel készültek, mint Aaron Paul, Lena Headey és Sean Bean, aki Regis királynak kölcsönzi a hangját. (Na, ez most lehet spoiler volt?). 5/10 (58,5 százalék, hogy pontosak legyünk)

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr6311745801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fynndafrail 2016.10.02. 18:18:29

Legalább a film címét megpróbálhattad volna eltalálni :-/

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.10.02. 18:44:02

@fynndafrail: Minden bizonnyal egy kis elírás történhetett, köszönjük az észrevételt.
süti beállítások módosítása