Már a film nyitó képsorai is szenzációsak. Valami ismeretlen, a szereplőket később elképzelhetetlen módon terrorizáló ősi erő, démon, kreatúra, vagy akármi suhan át egy bűzölgő mocsár felett. Keresztül az erdőn, egészen az útig, ahol egy mit sem sejtő baráti társaság a végzete felé hajt. Mindez kegyetlenül jó, szubjektív kameraállásból, amitől már az első tíz másodpercben padlót fog az állunk. Hogy a francba csinálták ezt? Steadicam? Á, felejtsd el, de erről majd később.
A Sam Raimi, Robert Tapert, Bruce Campbell szentháromság első filmje igazi kultklasszikus, minden idők egyik legjobb horrorfilmje, sőt, az egyik legjobb filmje úgy általában, mondjon bárki bármit. Iskolapéldája annak, hogy hogyan kell kevés pénzből, óriási kreativitással valami eszméletlenül faszát létrehozni. Komolyan, akár oktatási segédanyag is lehetne. A forgatás kezdetekor mindössze 20 éves rendezőn azért volt némi nyomás, minekután barátaival a legkülönbözőbb befektetőktől (köztük ügyvédek, orvosok) sikeresen összeharácsoltak 90 ezer dollárt. Egyáltalán nem volt garantált ugyanis, hogy megtérül a befektetés. Eme lidércnyomás atyja pedig nem akart kiszúrni azokkal, akik segítettek neki megvalósítani az álmát, így arra törekedett, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a rendelkezésére álló forrásokból. A házalást egyébként a film korai, próbaverziójának tekinthető Within the Woods című szösszenettel kezdték meg, amiben már felsejlik a később elismert rendezővé érett Raimi tehetsége és egyéni hangvétele. Szerencsére voltak, akik láttak benne fantáziát.
A forgatás Tenesse-ben, egy igazi elhagyatott faházban, illetve annak környékén vette kezdetét. A viskónak azonban nem volt pincéje, ami pedig a film narratívájában igen fontos szerepet játszik. Így hát imitálandó azt, pincelejárat gyanánt ástak egy gödröt, a pincebelsőt pedig Raimiék garázsa „alakította”. Mivel a helyszín eredeti, ezért a forgatás nehéz és kényelmetlen volt, a színészek többször is könnyebb sérüléseket szenvedtek közben. Ám a végeredmény minden vért és verítéket megért. A rendelkezésre álló pénzmag se verte az egeket, ami olyan megoldásokat szült, mint a fent már szóvá tett steadicamet helyettesítő úgynevezett „shaky cam”, ami egy fából eszkábált instrumentum volt, amivel két ember rohangált fel-alá az erdőben. A szűkös anyagi keret a speciális effekteken is nyomot hagyott, néhol kilóg emiatt a lóláb, illetve egyszer-kétszer konkrétan a színészek egy-egy porcikája az egyébként rendkívül hatásos démonmaszkok alól. Ezen kívül igazi ablakok törnek be, a filmben használt puska is igazi, és tényleg elsütik, szóval azt használták amit csak tudtak. Mindez a 16 mm-es nyersanyag sajátosan karcos, grízes, fakó képi világával karöltve, nagyban hozzájárul a film hangulatához. Mindent igazinak és mocskosnak érzünk. Nem hiába, hiszen amit látunk, az nem egy stúdió steril körülményei között lett rögzítve vagy utólag odamontírozva.
Cselekményét tekintve a The Evil Dead rém egyszerű mozgókép, a pár fiú és lány elindul egy vidéki házba, aztán ott jól meghalnak sémát követi. Láthattunk ilyet előtte is már (A texasi láncfűrészes mészárlás például), ezt követően meg aztán annyit, hogy az gombócból is sok. Az erdei faház, a „cabin” pedig klasszikus horrorfilmes helyszínné avanzsált, ezt a toposzt lovagolta meg és fordította ki csavaros meta filmként a 2012-es Ház az erdő mélyén.
Esetünkben öt fiatal indul el, hogy eltöltsenek egy kellemes hétvégét a fent említett házikóban, amihez - mint ahogy az említésre kerül - , pofátlanul olcsón jutottak hozzá. A csapat egyik tagja Ashley Williams (Bruce Campbell). Érkezésük után nem sokkal kiszúrják, hogy – az amúgy legkevésbé sem bizalomgerjesztő és igen rossz állapotú - háznak pincéje is van, amit azon nyomban fel is derítenek, nem sejtve, hogy amit lent találnak az maga a gonosz. Ash és a bagázs másik férfi tagja, Scott (Richard DeManincor) egy puskával, egy orsós magnóval, valamint egy ijesztő kinézetű könyvvel térnek vissza a nyirkos veremből. Este aztán egy jó vacsi és néhány pohár ital után le is játsszák a szalagot, amin egy régész beszél a könyvről. Kiderül, hogy a borítása emberi bőr, lapjaira pedig vérrel írtak. Ez a könnyed olvasmány nem más, mint a Naturom Demonto, azaz a Holtak könyve, amely ősi sumér nyelven tartalmaz mindenféle szentségtelen démonidéző szövegeket és hasonló nyalánkságokat. A könyvet a folytatásokban már Nekconomicon Ex-Mortisként, vagy simán csak Nekconomiconként említik, utalva ezzel H. P. Lovecraft azonos című, fiktív démonidéző szövegeket és leírásokat tartalmazó okkult olvasókönyvére. A szalagról elhangzik egy, a könyvből felolvasott rövid passzus, ami aztán megidézi az „erdő szellemét”.
A gonosz erő, a démon először Ash húgát, Cherylt (Ellen Sandweiss) környékezi meg, aki megpróbál elmenekülni a házból, ám az erdőben megbecsteleníti egy fa. Igen, jól olvastad, nem más ez, mint a filmtörténet egyik legbizarrabb jelenete. A lány ezután visszatér a házba, majd rövid időn belül megszállja az a valami, amit gyanútlanul szabadjára eresztettek, a kis rozoga faház ideiglenes lakói pedig ettől fogva a démoni birtokbavétel potenciális céltábláivá válnak.
Ami pedig ránk vár, az igazi gore parádé, splatterfilm par excellence, ám a töméntelen vérontást Raimi kendőzetlen humorral kezeli. Ily módon a nyers erőszak ábrázolás, és a fojtogató hangulat ellenére a The Evil Dead végig szórakoztató, és nem pejoratív értelemben véve komolyan vehetetlen. Peter Jackson vitt véghez hasonlót egy évtizeddel később a Hullajóval, amire bevallottan nagy hatást gyakorolt Raimi remeke. A filmre erősen jellemző az úgynevezett slapstick humor (egyfajta infantilis fizikai humor, amit börleszkekben előszeretettel alkalmaztak). Sam Raimi ezt a fajta mókázást kifejezetten kedveli, és nem csak itt vetette be, hanem az egész munkásságát végigkíséri, valamint nagyban alakította könnyen felismerhető, erős vizuális stílusát. A rendező a „The Three Stoges” nevű, a 30-astól a 70-es évekig aktív humorista trió rajongója. A film végén, amikor Ash a pincében szerencsétlenkedik, akkor konkrét Three Stoges gegek idéződnek meg.
Az eszeveszett cselekményhez-és külsőségekhez őrülten feszes tempó dukál. Nincs tökölés, hamar az események sűrűjében találjuk magunkat. Az pedig, hogy egy fikarcnyi üresjárat sincs, leginkább a vágók érdeme, akik az egyébként elég tetemes mennyiségű muszterből kihozták a végső, mindenféle sallangtól mentes verziót. Csak a színhús maradt, hogy élvezettel fogyaszthassuk. A vágó, Edna Ruth Paul asszisztense nem más volt, mint Joel Cohen. Ő és Raimi azóta is baráti-és szakmai kapcsolatot ápolnak, többször is dolgoztak már együtt, természetesen a másik Cohen tesóval karöltve.
A film elkészültétől a széleskörű bemutatóig viszonylag hosszú idő telt el, a sikerhez pedig nagyban hozzájárult Irvin Shappiro producer, akinek felkeltette az érdeklődését az akkor még The Book of the Dead címen futó mű. Shappiro segített, hogy a filmet bemutathassák az 1982-es cannes-i filmfesztiválon, ami után maga Stephen King is méltatta azt. Végül a New Line Cinema kezde el forgalmazni. A film végül hatalmas siker lett, bár leginkább a home videós terjesztésnek köszönhetően. Híre szájról szájra terjedt, Angliában pedig, a hirhedt video nasty korszakban be is tiltották. Rövid időn belül igazi kultuszfilmmé vált. Hazánkban Az erdő szelleme címen forgalmazták a videós hőskorszakban, alámondásos szinkronnal, később Gonosz halott címmel vált ismertté.
A nyáladzó túlvilági entitások elindították mind Sam Raimi, mind Bruce Campbell karrierjét. Az Evil Dead igazi popkulturális jelenség lett, ami aztán franchise-zá nőtte ki magát, két folytatással, egy vegyes fogadtatású remake-el, játékadaptációkkal, és képregények sokaságával, a különböző merchandize termékekről nem is beszélve. A Bruce Campbell által játszott, az idő előrehaladtával egyre nagyobb átéléssel alakított, és egyre harsányabbá váló fő karakter adja a filmfolyam gerincét. Ash, az amúgy ép ésszel felfoghatatlan eseményeket rezignáltan tudomásul vevő túlélőből a film folytatásának végére tökös démonvadásszá vedlik át, a harmadik felvonásban pedig (A sötétség serege), már végig maga a megtestesült coolság. Karakterének fejlődésével párhuzamosan változik a filmek stílusa is, egyre nagyobb teret engedve a humornak, a horror pedig némileg a háttérbe szorul.
Ashley Williams figurája összeforrt Campbellel, árnyékából nem is igazán sikerült kilépnie soha. Népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy jelenleg tévénézők milliói követik nyomon vérmocskos kalandjait hétről hétre.
A The Evil Dead megrágja majd lenyeli a lelkedet, de közben mégis széles vigyor ül ki a képedre, sőt lehet, hogy egyenesen a térdedet csapkodod a röhögéstől. Akárhányszor újranézhető, örökbecsű darab, mérföldkő a horrorfilmek történetében.
10/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon!
