Michael Keaton úgy tűnik, évről-évre bizonyítja be, hogy milyen nagyszerű színész is, ezúttal a McDonald’s franchise alapítójának, Ray Krocnak a bőrébe bújva.

Az üzlet háború. Háború a megélhetésért, a sikerért, az elismerésért. A mondás pedig úgy tartja, szerelemben és háborúban mindent szabad. Az üzlet lényege a profit maximalizálása és a kiadások minimalizálása. De hol vannak a határok, az íratlan szabályok amik alapján az ember navigálhat az üzleti világ pénzszagú mocsarában? Vagy a cél szentesíti az eszközt és magasabb bevétel elérése érdekében az emberségünkről is lemondhatunk? Ha nincs, aki számon kérne, bárkin keresztülgázolhatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel John Lee Hancock új filmje.

A McDonald’s Co. a világ egyik legnagyobb gyorséttermi üzlethálózata. Napi szinten a Föld népességének 1 százalékát etetik. Világszerte, több, mint 36 ezer étteremben foglalkoztatnak közel két millió embert. A DJIA (Dow Jones Ipari Átlag) az Egyesült Államok 30 legfontosabb vállalatának tőzsdei mutatója. Olyan cégek szerepelnek itt, mint az Apple, a Nike vagy a Walt Disney és többek között a McDonald’s is. Az Apple alapítója, Steve Jobs életéről már nem egy film készült, személyét pedig fenntartások nélkül hasonlíthatjuk a McD kíméletlen atyjához.

Ray Kroc egy ambíciókkal teli üzletember, akit egyelőre elkerül a szerencse. Egy nap azonban megismerkedik a Mcdonald fivérek forradalmian gyors kiszolgálási rendszerével egy kaliforniai hamburgerezőben. A testvérek ötletére alapozva franchise birodalmat épít, a McDonald’s pedig hamarosan az egyik legismertebb és legsikeresebb üzletlánccá válik a világon.

Az alapító életrajzi film, a hangsúly Ray Kroc tettein és döntésein van. A cselekményben a legtöbb ember csupán elszenvedője vagy megfigyelője ezeknek az eseményeknek. Dermesztő, milyen számítóan bánik az emberekkel, miközben ezreket inspirál. A film során egyszer meg is fogalmazza, mit jelent számára az üzlet: „Ha látnám egy versenytársam fuldokolni, tömlőt löknék le a torkán.”

Michael Keaton karrierje reneszánszát éli, ebben a filmben pedig egyenesen lehengerlő alakítást nyújt. Olyan természetességgel alakítja a gátlástalan, mégsem rosszindulatú üzletembert, hogy joggal merül fel a kérdés, miért nem egy-két hónappal korábbra időzítették a film bemutatóját. Valójában Az alapító ennek ellenére nem egy színészfilm, a legtöbb karakter rövid időt tölt a vásznon és a szerepük is kimerül a címszereplő tetteinek kommentálásában. A film kissé életidegen hangulata elüt a rendező, John Lee Hancock eddigi filmjeitől, bár Ray Kroc és Walt Disney karaktere között, aki a rendező Mr. Banks megmentése című filmjében tűnik fel, könnyen vonhatunk párhuzamot, hiszen mindketten könyörtelen eszközökkel hoztak létre egy családias légkörű cégbirodalmat. Carter Burwell, aki a Coen-fivérek állandó zeneszerzője és többek között a Fargo szívbemarkoló dallamaiért is felelős, ezúttal egy teljes mértékig átlagos scoret alkotott. Gyakorlatilag észre sem vesszük, hogy ott van, egyetlen dallamát sem tudjuk felidézni a teremből kilépve, de jól kiegészíti a filmet. A fényképezés is hasonló iparos munka, különösebb, vagy eredeti megoldások nélkül, azonban rendkívül élethűen érzékelteti és jeleníti meg az ötvenes évek ”átlagos” Amerikáját. John Schwartzman nevét azonban érdemes megjegyezni, ő fogja fényképezni a Star Wars IX. epizódját.

Az alapító egy lassan hömpölygő életrajzi dráma néhány egészen megrázó párbeszéddel, nem él a lehetőséggel, hogy élesen bírálja a fogyasztói kultúra egyik legközismertebb jelképét, a befogadóra hagyja, hogyan ítéli meg az amerikai álom újabb történetét. A műfaj kedvelőinek és Keaton rajongóinak kifejezetten ajánlott. 7/10

A film MAFAB adatlapja