És baromi jó érzés felszállni rá. Persze csak akkor, ha szereted az eredeti filmet, ha meg netán olvastad is Irvine Welsh regényeit, akkor tuti, hogy rohanni fogsz, hogy felkapaszkodhass rá. Más esetben meg úgyis hidegen hagy ez az egész, és ezzel nyilván tisztában volt a húsz év után újra összeverbuválódott csapat is, Danny Boyle rendezővel az élen. Ez a film a rajongóknak készült, olyannyira, hogy az eredeti mű ismerete nélkül valószínűleg szinte értelmezhetetlen, talán értékelhetetlen is. De teljesen jól van ez így. A T2 Trainspotting nem olyan, mint egy szokványos folytatás, inkább olyan, mint egy jó hangulatú összeröffenés a rég nem látott cimborákkal.
Az edinburghi suhancok életének újabb vászonra vitt fejezete némileg talán konvencionálisabb stílusban készült el, cselekménye pedig kézzel foghatóbb, tisztább vonalvezetésű, mint az előzményé. A történet szerint Mark Renton (Ewan McGregor) húsz év elteltével visszatér szülővárosába, hogy meglátogassa régi cimboráit és a szüleit. Látogatásának oka, hogy bár annak idején az életet választotta, az sajnos nem igazán jött be neki. Bár még így is jobb formában és helyzetben van, mint a régi herkás társai. Spudnak (Ewen Bremner) voltak jobb időszakai, de aztán visszacsúszott és ismét a tűhöz nyúlt, a Beteg Fiú (Jonny Lee Miller) egy kikötő melletti lepukkadt kocsmát üzemeltet, amit bordéllyá akar alakítani. Francis Begbie (Robert Carlyle) pedig közben szabadul, természete pedig mit sem változott a börtönévek alatt, hacsak nem még agresszívebb lett mint egykor.
A váratlanul jött találkozás természetesen feltépi a régi sebeket, hiszen nincs mit szépíteni, Renton annak idején meglopta a barátait. A paprikás hangulat azonban hamar elül, hiszen lassan előtérbe kerülnek a szép emlékek, innentől pedig szereplőink hasonló kendőzetlen nosztalgiakúrának vetik alá magukat, mint maguk a nézők, akik jegyet váltnak a filmre. Boyle és Welsh szerencsére azért a helyén kezelik ezt a dolgot, így például amikor Beteg Fiú és Renton beleloholják magukat a régi szép idők felidézésébe, Veronika (Anjela Nedyalkova) csak röhög a negyvenes éveiket taposó, de leginkább tinédzsernek tűnő férfiakon. Vagy ott van például Renton új "Válaszd az életet..." monológja, ami ismét igazán király lett, de a rögtönzött konyhafilozófiát aztán egy olyan mondattal zárja, ami az egészet idézőjelbe teszi és rávilágít arra, hogy azért már nem egészen így gondolkodik. Ekképpen a nosztalgia leginkább melankolikus hangulatot kölcsönöz a filmnek. Persze hogy voltak régen jó bulik, de mindenki tudja, hogy alapvetően amit csak lehetett, azt elcseszett annak idején, és ez rányomta a bélyegét az eltelt két évtizedre.
Az új film Irvine Welsh Pornó című regényét veszi alapul (ami a Trainspotting folytatása), de csak nagyjából. Nem szó szerinti átirata a könyvnek, ami eleve csak tíz évvel játszódik az előzmény után, inkább csak alapul veszi azt. Ezúttal sokkal nagyobb szerephez jut Spud, aki időnként a narrátor szerepét is átveszi, és aki az írásban leli meg a lelki békéjét. Ez pedig az alkotók egyik legnagyobb húzása, melynek révén a forrásként szolgáló könyvek beleépülnek a film szövetébe, koherens egységgé kovácsolva Welsh irodalmi és mozgóképes világát. Ha már itt tartunk, maga az író is megjelenik a filmben egy kis időre, ugyanis ő játssza Mikey Forrestert. Tudjátok, ő adta annak idején Rentonnak a kúpokat.
Jó film tehát akkor az új Trainspotting? Én, mint rajongó azt mondom, hogy igen. Lesz-e akkora klasszikus, sokat idézett kultuszfilm, mint az első? Semmiképpen sem, hiszen az annyira jó, hogy: "Túltesz bármilyen húsinjekción. És túltesz a világon minden nagy f***on." De nem is hiszem, hogy ezt bárki elvárta volna tőle. Ugyanakkor jó újra együtt látni a fiúkat, vannak ennek a filmnek is nagy pillanatai (az 1690-es parti például), és ismét ütős a soundtrack. Összességében tehát amit elvárhattunk tőle, azt hozza. Kicsit lassabb, kicsit érettebb, kicsit szomorúbb. Jóféle toldaléka az eredetinek.
7/10
A film MAFAB adatlapja
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon és Twitteren!
