A leglenyűgözőbb, legnagyobb és leghihetetlenebb kaland, amit valaha átélhetett! Ilyen és ehhez hasonló, ma már üres marketingszövegnek ható mondatokkal csalogatták be a mozikba a gazdasági világválság súlya alatt roskadozó tömegeket 1933-ban. Az akkori marketingesek azonban – ez esetben legalábbis – nem hazudtak. A gondjaik elől a gyöngyvásznon megelevenedő fantáziavilágokban menedéket kereső nézőknek nem kellett csalódniuk. Feltárult előttük a Koponya-sziget, elképesztő prehisztorikus lényeivel és egy hatalmas, félelmetes, kegyetlen, ugyanakkor mégis szeretetre méltó óriás gorillával. King Kong, a világ nyolcadik csodája meghódította a vásznakat, a filmvilág pedig új mérföldkőhöz érkezett. 
Elképzelni sem tudom a korabeli közönség reakcióját, hiszen azt nem nehéz belátni, hogy akkoriban egy ilyen léptékű látványfilm egyenlő volt a szenzációval. Na de a King Kong egy olyan, az idő vasfoga számára elnyűhetetlen nagybetűs klasszikus, mely mai szemmel nézve is ámulatba ejtő. A tökéletes filmes varázslat.
A rendezői széket Ernest B. Shoedsack, és Merian C. Cooper foglalták el. Utóbbi nem csak filmes, hanem felfedező és háborús hős is volt egy személyben, a filmbéli rendező Carl Denham, aki elindul a rejtélyes szigetre, hogy elkészítse - ahogy ő mondja - a világ legjobb filmjét, egyértelműen róla lett mintázva. A korszakalkotó speciális effektusok Willis O’Brian keze munkáját dicsérik, aki The Lost World (Az elveszett világ) című Arthur Conan Doyle regény 1925-ös filmadaptációjának stop motion effektusaiért is felelős volt. O’Brian készítette Merian C. Cooper 1931-es Creation című filmjének effektusait is, ebből a nagyszabásúnak ígérkező produkcióból azonban végül sajnos nem lett semmi, gyakorlatilag összerogyott saját súlya alatt, ám a King Kongban végül be is érhetett a közös munka gyümölcse. A varázslatos stop motion effekteket egymásra montírozott képekkel és háttérvetítéssel egészítették ki, így hozva létre egy végig egységes, szemet gyönyörködtető képi világot, amire tényleg jó ránézni mai szemmel is.
Nem lehet szó nélkül elmenni Max Steiner zenéje mellett sem, hiszen ez volt az első tematikus filmzene, amihez a hangeffektek is hozzá lettek igazítva, hogy így együtt tökéletes kiegészítői legyenek a látottaknak.
A film egyébként nem csak a szemkápráztató effektusoknak köszönhette a sikerét és betonbiztos helyét minden idők legjelentősebb filmjei között. A King Kong érdekes történettel, akkoriban még rendhagyónak számító film a filmben koncepcióval és jól megírt karakterekkel operál. A Denham által felhajtott színésznő, Ann Darrow (a bájos Fay Wray megformálásában) és a felbőszített, majd erőszakkal New Yorkba hurcolt majom között pedig kialakul a filmtörténet egyik legfurcsább, tragédiába torkolló románca, mely egy feledhetetlen és ikonikus jelenetben csúcsosodik ki. Az Empire State Building tetején a duplafedelű vadászgépek után kapkodó Kong képe valószínűleg mindenki szeme előtt ott van, függetlenül attól, hogy látta-e teljes egészében a filmet.
Egy végig izgalmas, üresjáratok nélküli kalandfilmet sikerült az alkotóknak letenniük az asztalra, ami az amúgy banális, óriásszörnyes szüzsé ellenére sem hat komolytalanul, sőt. Nem meglepő hát, hogy kasszasiker lett, az álomgyár pedig már akkor sem hazudtolta meg önmagát, így még abban az évben jöhetett a folytatás Son of Kong (King Kong fia) címmel. Ennek elkövetésében Merian C. Cooper már nem vett részt, a filmet Ernest B. Shoedsack egyedül dirigálta. Az óriásgorilla karaktere megjelent aztán japán kaijukban is, leghíresebb a King Kong vs. Godzilla 1962-ből. Készült egy lelombozó, modernizált feldolgozás 1976-ban Jeff Bridges főszereplésével, majd ennek is lett egy folytatása King Kong Lives (King Kong visszatér) (1986). Egészen 2005-ig kellett várni, hogy a király újra ismét régi fényében tündököljön, ekkor mutatták be Peter Jackson kissé megalomán, ám tiszteletteljes feldolgozását, ami egyszersmind főhajtás is az eredeti mű és annak alkotói előtt. Jacksonnak meghatározó filmélménye volt a King Kong, saját bevallása szerint miatta választotta a filmes pályát. A 33-as filmből hiányzik a hírhedt rovarvermes jelenet, ami egyszerűen eltűnt, hiánya pedig elég szembeötlő. Jackson ezt nem csak a saját verziójába rakta bele, hanem korabeli képi világgal és stop motion trükökkel is leforgatta. A jelenet ide kattintva megtekinthető.
Kaland, fantasztikum, horror és még több kaland, mindezek tökéletesen keverednek és egészítik ki egymást ebben a klasszikus szörnyfilmben, mely valóban a világ egyik legjobbja, úgy ahogy azt Carl Denham elképzelte. Aki még nem látta, annak most, a Kong: Koponya-sziget apropóján mindenképpen kötelező néznivaló.
9/10
A film MAFAB adatlapja
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!
