Egy olyan korban, ahol az akció műfaj olyan kiváló filmekkel van fémjelezve, mint a Mad Max: A harag útja, a Tolvajok városa vagy éppen a Kereszttűz, borzasztó, hogy egyáltalán elkészül egy olyan "csoda", ami a 80-as, 90-es évek akciófilmjeit hivatott másolni, csak jó történet, érdekes karakterek, karizmatikus hősök, és gonoszok nélkül, valamint mindennek tetejében megpróbál többnek látszani, ami valójában. Ez itt hölgyeim és uraim az Élesítve.
Alice valaha nagyszerű CIA-s kihallgató ügynök volt, de egy több, mint 20 halottal járó terrorcselekmény megváltoztatta életét. Magát kezdte el hibáztatni, így ma már csak a menekültügyi hivatalban dolgozik. Viszont, amikor egy biológiai fegyvert bevetni készülő terroristáknak a futárját elfogják, ő az egyetlen ember, akit hirtelen elő tudnak kapni a zsákból. Újra munkába áll, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ő eltervezte. 
Ennél többet nem érdemes mondani a műről, mert az már masszív spoiler lenne, ugyanakkor jó kérdés, hogy ez érdekelne-e bárkit is, ugyanis csavarjai annyira légből kapottak és semmilyenek, hogy egy szemöldök felvonást sem érnek meg. Legalább annyira jellegtelenek ezek, mint maga a film. Az Apted – O’Brien páros láthatólag nagyon vissza akarták hozni a 90-es akciófilmek hangulatát, de közös alkotásuk nem, hogy megközelítené mondjuk az első Die Hard-ot, de masszívan alul múlja annak folytatásait is. Ennyire unalmas filmet moziban már nagyon-nagyon régen láttam. Pedig a játékidő csak 98 perc, de – nem viccelek – érződött az 150-nek is.
Céltalannak ugyanakkor nem mondanám, mert próbál nekünk valamit felvázolni a terrorizmusról, a bevándorlókról, és arról, hogy az igazi veszélyt néha magunk között kell keresni, ebből semmi nem jön át, mert csak a felszínt kapargatja, de nem képes ezt egy biztos vázra felépíteni. Alice tragédiája is meglehetősen langyosra sikeredett. Értem én, hogy rossz volt neki, és nem az ő hibája, de ebbe sem megyünk bele igazán, mert a nő szerepe is annyiban kimerül, hogy elmegy egy helyre, odamennek érte a rossz fiúk, ami miatt ő elmegy egy másik helyre, és közben magyaráznak neki. Ugyanakkor le kell szögeznem, hogy ez nem CSAK a forgatókönyv hibája.
Ugyanis Noomi Rapace kriminálisan rossz volt a főszerepben. Látszik egyes jeleneteiben, hogy próbálkozik, de a játéka legtöbbször kimerül a bambán, nyitott szájjal való csodálkozásban. Nem volt nagy mozgás tere, az igaz, de láttunk már színészeket rosszabb helyzetből valami sokkal jobbat kihozni. Rapace pedig a 2009-es Tetovált lány trilógia után filmről filmre igyekszik a tudtunkra adni (ez alól a Piszkos pénz a kivétel), hogy nem is annyira jó színésznő, mint amire predesztinálva volt. Viszont itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kiemeljem a film két pozitívumát. Ez pedig John Malkovich és Orlando Bloom. Tény, hogy túljátsszák a szerepüket, de ők legalább piszkosul szórakoztatóak. A probléma itt csak az, hogy együtt szerepelnek vagy 20 percet. Michael Douglasen pedig az látszik, hogy totálisan telibe szarja ezt az egész cirkuszt, ami körülötte folyik. 
Nem tudom, hogy tényleg csak a direktor úr szúrta el, és hagyott ki konkrét jelenteket, de azért arra kíváncsi lennék, hogy ezt a forgatókönyvet 2008-ban mégis milyen felindulásból választották meg Hollywoodban a legjobb nem megfilmesített szkriptnek.
Mindenkit óva szeretnék inteni attól, hogy megnézze ezt a filmet. Fantáziátlan dögunalom, ami a 90-es évek báját sem tudja adaptálni a vászonra, ami pedig a vetítés után veled marad az csak a düh, amit az életedből elpazarolt másfél óra miatt fogsz érezni. 3/10
A film MAFAB adatlapja.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren.
