Fábri Zoltán filmje, a Körhinta, Magyarország nehéz politikai háttere ellenére is képes volt megreformálni a hazai filmipart, és újra felhelyezni azt Európa filmes térképére. Soós Imre, a férfi főszereplő mellé - aki a Lúdas Matyival már 1949-ben berobbant a köztudatba – a Színművészeti Főiskola akkor még ismeretlen elsőéves hallgatóját, Törőcsik Mariannt szerződtették, akinek kiválasztását hosszas casting előzte meg, ám ami az 1956-os debütálást követően történt, az maga a történelem. A filmet elismert hazai és külföldi rendezők éltették, a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték, és a Mariann nevet immáron elhagyva (Jászai Mari után szabadon), megszületett Törőcsik Mari, akit maga Truffaut emlegetett egy lapon a legnagyobb színésznőkkel. Miben áll tehát a paraszti közegbe ágyazott Rómeó és Júlia történet nagyszerűsége?

A film forgatókönyvét Sarkadi Imre két novellája, a Leányvásár és Kútban alapján Nádasdy Ádám és Fábri Zoltán írta. 1953 őszén a Pataki család feje elhatározza, hogy kilépve a szövetkezetből, egyéni gazdaként termel ezentúl. Lányát, Marit a földegyesítés reményében a szintén egyéni gazda Farkas Sándornak szánja, de azzal nem számol, hogy a lány már mást szeret, a szövetkezeti tag, Bíró Mátét. A két fiatal szerelme a vásári mulatságon mutatkozik meg először, de hiába az apai szigor és a nem kívánt férjhez adás, a két szerelmes végül egymásra talál. A Körhinta egyik legerősebb motívuma a föld erejében mutatkozik meg, ami minden régi szokásnak és eszmeiségnek az alapja, és ami sárként kebelezi be a változó világ újdonságait. Pataki azt mondja a lányának: ,,Föld a földhöz házasodik!” Látjuk, amint az öreg gazda próbál a felszínen maradni, miközben családfőként a patriarchális társadalmi modell terhe alatt minden összedől a feje felett, mert nemcsak a földdel, de a saját lányával is gazdálkodnia kell. Mari az anyja képében maga előtt látja az asszonyi sors velejáróját, a férj akaratának való totális alárendeltséget, a fásultságot és boldogtalanságot. Bíró Máté ezzel szemben azt az életet kínálja fel a számára, ami a tőle kapott mézeskalács szíven olvasható: ,,Párosan szép az élet!” Egymás társaként, örömben és boldogságban. Mari a sáros úton sétálva, kendővel a fején, az apjának szánt ebéddel a kezében mintha az asszonyi út kikövezett lábnyomain lépkedne, de megjelenik Máté, hogy a sárból kiemelje a szerelmét.

,,Én nem tudok nélküled, csak meghalni."

A két fiatal szerelme a szövetkezetben eltöltött munkaórák ideje alatt bontakozott ki, de az egymás iránt érzett szerelmük nyílt megélése kivívja az emberek rosszallását. Fábri filmjében igazán felszabadítónak hat a mozgás dinamikusságában megbúvó szexualitás. A film címét adó körhinta egy olyan mágikus hely, amin röpülve a körülöttük lévő világ megszűnik létezni, miközben ők maguk folyamatos mozgásban vannak. A másik ilyen ikonikus jelenetsor kettejük végeláthatatlan, vad, verejtékben úszó, elemi erejű tánca. Mari kacér játékossága csak még jobban feltüzeli Mátét, a hegedű hangjába lábaik ritmusos dobolása vegyül. Farkas Sándor, a szülők és velük együtt a násznép megbotránkozva figyeli a szerelmesek érzelmes táncát, mindeközben a dallam fülsértő vijjogásba csap, a mozdulatok ritmusa meg-megakad, végül ott állnak pihegve a rosszalló tekintetek kereszttüzében.

A festőnek tanuló rendező kivételes vizuális látásmódjának köszönhetően számos jelenet, ötvözve a paraszti élet autentikus nyelvezetével, örökre megmarad az ember emlékezetében. Törőcsik Mari naiv bájosságában ott van a tapasztalatlansága, és Soós Imre személyében nagyszerű partnert kapott, aki képes volt vezetni őt, de összességében a szereplők zsenije semmit sem ért volna Hegyi Barnabás operatőr premier és szuperplánjai nélkül. A karakterek időtlensége és a kiváló színészi munka mind közrejátszott a Körhinta hatalmas sikerében, de mindezt összefűzni csak Fábri Zoltán volt képes.

A film MAFAB adatlapja