A nevem Seal. Barry Seal.
Tom Cruise nem vádolható meg azzal, hogy nem tudja, hogyan kell élni. Évről-évre egyre több filmet forgat, és nem ragad le egy zsánernél, teszem azt a Mission Impossible akciózásoknál (bár ennek a szériának se fordított hátat), hanem mindig újabb és újabb szerepkörben próbálja ki magát. Az egyik ékes példája ennek a legújabb Múmia, amely finoman fogalmazva se az lett, mint aminek lennie kellett volna. Szörny Univerzum építés ide vagy oda, a bukta elkerülhetetlen volt és kérdésessé tette a további, már előre bejelentett szörny filmek értelmét. Ám alig múltak el eme film okozta negatív hullámok, Cruise egy újabb produktummal jelentkezik, amit az a Doug Liman rendezett, akivel már A Holnap Határa filmben is együtt dolgozott. Az előzetesek egy könnyed, amolyan Wall Street Farkasa felfogású filmet ígértek, így minden adva volt ahhoz, hogy ezúttal a siker szót lehessen odabiggyeszteni Cruise neve mellé a bukás helyett.
A küldetése, már amennyiben vállalja…
Barry Seal egy amerikai pilóta, aki a 70-es években tengeti a mindennapjait. Az útjai nem túl izgalmasak, repül városról városra, majd ha hazaér, a szexhiánytól felhevült felesége látványa ellenére bedől az ágyba és nyomja a szunyát. És ez a mindennapi rutin így megy hosszú éveken át. Egyetlen apró öröme ebben az unalmassá váló munkában, hogy szivart csempész be bizonyos országokba, egy kis mellékest keresve ezzel. Aztán a 70-es évek végén felfigyel rá a CIA és állást ajánl neki. A haza szolgálatában fényképeket kell készíteni a lázadók táboráról, majd egy idő után fegyvert és muníciót kell szállítania különféle helyekre, hogy a helyiek a CIA tényleges beavatkozása nélkül verjék le a lázadók által tervezett, vagy már megkezdett kisebb-nagyobb forradalmakat. Természetesen a családjának és a barátainak nem mondhatja el mindezt, de mivel Barry már kezdi nagyon unni az évek óta tartó rutint úgy dönt, rábólint az ajánlatra. Az új, sokkal több izgalommal és kockázattal járó munka kielégíti Barry kalandvágyát és a felesége is végre megkaphatja azt, amire már ki van éhezve egy ideje. Ezekbe az új, hétköznapi rutinokba szól bele a 1980-ban a hírhedt Pablo Escobar, aki ekkor még csak bontogatta a szárnyait. Az üzlete felvirágozásának érdekében úgy dönt, hogy a drogot az Államokba is szállítja a nagyobb haszon érdekében. Igen ám, de az addigi csempész módszerei rendre elbuknak. Éppen ezért kapóra jön nekik Barry, aki a CIA felügyelete és biztonsága alatt észrevétlenül tudja ki-be vinni az anyagot hol többet, hol kevesebbet. Barry pedig kapva kap az alkalmon, hiszen mi baj történhet, ha a haza szolgálata mellet egy kis mellékest is bezsebel.
A történet izgalmas, csavaros, és ami a lényeg, elképesztően vicces. Nem véletlenül említettem az elején a Wall Street Farkasát. A filmnek a felépítése, a stílusa és a hangvétele megidézi Scorsese mesterművét. Ahogy ott, úgy itt is elképesztő eseményláncolatokat és pillanatokat kapunk abból, ahogyan Barry Seal az egyszerű, hétköznapi utasszállító pilótából, Pablo Escobar és az egész drogcsempészet egyik legfontosabb alakjává növi ki magát. Az izgalmas és feszült jeleneteket pedig nem egyszer hihetetlen vicces és szórakoztató jelenetek követnek, de mindezt úgy, hogy a film egy cseppet sem veszít a hitelességéből, és az egésznek ez a fajta rendezői felfogás adja a savát-borsát. Plusz mindemellett szókimondó is, és nem fél megmutatni a szexi valamint durva dolgokat se. Ennek köszönhetően pedig, hogy nem egy vér komoly drámát csináltak az állítólagos igaz sztoriból, a film egyszer sem ül le vagy laposodik el, hanem végig fenntartja az érdeklődést és végig gondoskodik arról, hogy a hasfalunk ne tudjon sokat pihenni. Hatalmas dicséretet és tapsot érdemel Doug Liman, hogy ezt a fajta tálalási módot választotta eme történet elmesélésének érdekében. De maga a rendezés is nagyon rendben van, jók a díszletek, a korhű ruhák, a zeneválasztás, valamint az apró, régi idők mozijára emlékeztető képi megoldások, bevágások eredeti TV beszélgetéseket felhasználva. A rendezés mellett a színészgárdát is dicséret illeti, minden egyes szereplők hitelesen, a karakterüket élvezettel előadó alakításban részesítenek minket, akikről ordít, hogy jutalomjáték nekik ez a film. És ez leginkább Tom Cruisera igaz, akinek nem csak jól áll ez a karakter, de egyenesen lubickol benne. Széles vigyorral az arcán adja a tudtunkra, hogy végre maga mögött hagyhatja a robbanásokat meg az akciókat, és kicsit megpihenvén nevethet egyet saját magán.
Egyedüli negatívumként talán azt tudnám felróni neki, hogy a film 90%-ban Barry karakterére és ténykedésére összpontosít, a család, a gyerekek valamint a barátok kissé háttérbe szorulnak. Persze jelen vannak ők is az életében, még egy problémát problémára halmozó testvér is feltűnik a színen, de nincsen olyan hangsúlyos és fontos szerepük illetve jelenlétük, mint a már említett Wall Street Farkasa esetében. Barry ilyen szintű drámáját eléggé elnagyolták, pedig a film hangulatához abszolút illett volna, ha kicsit jobban, erősebben érzékeltetik azt, hogy ahogy telnek az évek, és fokozódik a feszültség, Barry lába alól a talaj is kezd kifelé csúszni.
Minél előbb, annál jobb
Örvendetes hír, hogy Cruise ilyen rövid időn belül feledtetni tudta a nézőkkel a Múmia okozta sebeket. Azt természetesen a mai napig nem értjük, hogy még is mit látott abban a forgatókönyvben, amire rábólintott, de felejtsük is el. A Barry Seal: A Beszállító egy fantasztikus film lett, amiben minden megtalálható, ami egy tökéletes szórakozáshoz szükséges. Mindenképpen ajánlott moziban megnézni, az előzetesek ugyan is nem hazudtak, amit ott ígér, azt be is váltja a film, sőt. Bizonyos esetekben talán még többet is. 9/10
