Steven Spielberg, 1975-ös mozija óta a cápák, igazi divatállatokká nőtték ki magukat Hollywood, de lényegében a filmgyártás minden szegletében. Igazából érthető is. A tengerek és az óceánok királyai, a filmvásznon jól mutatnak, a megjelenésük félelmetes és menő. Tulajdonképpen minden megvan bennük, ami egy tökéletes főgonoszhoz szükséges. Noha az utóbbi években az Asylum stúdió jóvoltából a cápás filmek igencsak az unalomig lettek járatva, a tavalyi évben bemutatott Zátony című film viszont jelezte a műfaj szerelmeseinek, hogy még nincs minden veszve.

Egy testvérpár a mexikói nyaralásuk során, noha nehezen, de végül ráveszik magukat arra a kalandra, hogy bemásszanak egy cápamegfigyelő ketrecbe a nyílt tengeren. Minden rendben is megy, a túra érdekesnek és szórakoztatónak tűnik, ám a ketrecet tartó szerkezet megsérül, a lányok pedig lezuhannak a mélybe. Mindössze alig egy órájuk van arra, hogy valamit kitaláljanak, miként jutnak vissza a felszínre épségben, ugyanis az oxigén fogy, a cápák pedig lesben állnak...

Miután a cápás zsáner lényegében kifújt, önismétlő lett, - Ne keverjük most bele a hülyébbnél-hülyébb Asylum-filmeket - a 47 meters down se nagyon próbált meg műfajt újítani. Johannes Roberts rendezőnek egyedül egy cél lebegett a szeme előtt. A már jól ismert, sablonokkal telepakolt történetet úgy tálalni, hogy az, az alig másfél órás játékidő alatt élvezhető legyen. Többé-kevésbé, de fogjuk rá, jól megoldotta.

A filmje ugyanis hiába sorakoztatja fel a tipikus karaktereket, hiába tudjuk előre, hogy mi fog történni a következő percben, a vízben játszódó jelenetek sikerrel vették a thriller/horror műfaji követelményeket. Lélekőrlő atmoszféra, valamint megmutatkozott a vízi világ hatalma, ahol az ember csupán egy vendég. Ez a kettő fontos tényező pedig épp elegendő volt ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba az alkotás. 

Mindazonáltal egyben kevés is a végeredmény. Az alacsony költségvetés kissé b-szagúvá tette az egészet, aminek hatására több helyen is érződik, hogy lett volna még mit csiszolni rajta. A karakterek mind felejthetőek, a történet tálalása pedig itt-ott igencsak erőltetettre és izzadságszagúra sikeredett. Főként gondolok itt a beütött gikszerre, valamint a végjátékra. Na, de majd legközelebb, a műfaj rajongóinak viszont bőven ajánlható mozi! 5,5/10