Jövő héten kerül a mozikba a Floridai álom, amely kapcsán leginkább Willem Dafoe Globe-jelölést érő alakítását szokták megemlíteni. Ebben a filmben azért ennél sokkal több van, például egy hihetetlenül cserfes, hétéves kislány, aki sokkal nagyobb badass, mint amilyen Wonder Woman valaha is lesz.
A történet egy fiatal, egyedülálló édesanyáról és az eleven kislányáról szól. Halley és Moonee a nyári szünetet jobb híján egy motelben töltik, a floridai Orlandóban, ahol a kedves, de szigorú menedzser, Bobby (Willem Dafoe) az úr. Miközben Halley mindent megtesz, hogy Moonee-nak és magának az alapvető létszükségleteket biztosítsa, nagyker áron szerzett parfümöket árul és a pincérnőként dolgozó barátnőjétől napi szinten kunyerál ebédet, Moonee felhőtlenül éli életét, és fogalma sincs arról, édesanyja milyen áldozatokat hoz érte nap mint nap.
A film hibátlanul rávilágít arra, hogy ami a felnőtteknek a mindennapok gyötrelmeit és nehézségeit jelentik, az a gyerekeknek kaland, felfedezés és játék. Moonee és barátai olyan szülők gyerekei, akiknek nincs túl sok lehetőségük, motelekben laknak, a legtöbbjüknek csak alkalmi munkájuk van, a társadalom peremére szorult, egyedülálló szülők. És bár mindannyian őszintén szeretik gyermekeiket és bármit megtennének értük, mégsem képesek szilárd családi hátteret biztosítani nekik. És itt nem az anyagi biztonságról van szó. A filmben szereplő gyerekek szülei már az Y generáció tagjai, akik már egy teljesen újféle értékrend szerint gondolkoznak, ráadásul ők a kitaszítottak, ha nem gondoskodnak egymásról, róluk senki sem fog. A gyerekek pedig szivacsként szívják magukba szüleik jelen esetben kártékony és rossz példáját akarva-akaratlanul. Ekkor pedig joggal merülhet fel a kérdés, vajon jó helyen vannak ezek a gyerekek? Kinek a tiszte eldönteni, hogy ki lehet szülő és ki az, aki méltatlan rá?
Moonee és a barátai neveletlen, de nem rosszindulatú gyerekek. Kisebb-nagyobb csínytevéseik mögött csupán a kíváncsiság, az érdeklődés áll, és még a büntetést is jókedvűen, nevetgélve végzik el. A nyári szünet minden napját próbálják az utolsó pillanatig kiélvezni. Rendkívül öntudatosak, ravaszak és természetesen szemtelenek. A gyermeklét nehézségei felnőttként bagatellnek tűnhetnek, de ennek a filmnek nem célja ezt cáfolni, ugyanis felnőtteknek készült. Sem a történet, sem a körítése nem gyerekbarát. A film prevenciós alapanyagként is hasznos lehet, főleg, hogy míg a Rekviem egy álomért sokkoló és brutális módon próbálja megértetni, hogy „a drog rossz, értem?”, addig a Floridai álom szórakoztató és nosztalgikus hangulatkeltéssel szeretné elérni a kívánt hatást.
A Floridai álom egy szívbemarkoló, ugyanakkor komolyan elgondolkodtató történet a mai gyerekek helyzetéről. Egyszerre kellemes megidézése a gyermekkornak és ijesztő jövőbetekintés. A megtekintését jelenlegi és leendő szülőknek is egyaránt ajánlom. 7/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
