Összeteszem a két kezem és reménykedem abban, hogy lesz még sikerkorszaka az öreg Van Damme-nak. Noha az új Kickboxerekkel jelezte, hogy van még tűz benne és nem érdemes végleg leírni, de összességében az elmúlt években piacra dobott egyszemélyes filmjei nem igazán robbantottak nagyot, és akkor még visszafogottan fogalmaztam. A Kill'Em All, avagy Soha ne felejts! című filmje pedig már-már Seagal-i mélységeket mutatott.
Egy véres fegyverharc után, egy különös férfi kerül a kórházba halál közeli állapotban. A helyszínre ellenséges bandatagok érkeznek, hogy megöljék. A nővér, aki szemtanúja és túlélője volt az esetnek, az FBI felügyelete alatt kényszerül a történteket feleleveníteni…
Egy komolynak tűnő, több szálon futó, szenvedésekkel és drámával tarkított, látszólag óriási fordulatokkal fűszerezett alkotást szeretett volna összedobni Peter Malota, mikor nekiült leforgatni a Soha ne felejts-et. Ez alapjaiban véve sikerült is neki, hiszen minden eddig leírt elemet sikerült belepasszíroznia az alig másfél órás játékidőbe. A gond viszont ott kezdődött, hogy egyik sem működött igazán jól, sőt… Van Damme arcáról ugyanis leolvasható volt minden.
Malota hiába markolt nagyot és hiába tett azért, hogy legyen ennek látszatja is, az egymás mellé rakosgatott kirakós darabok ütötték egymást. Ennek hatására pedig egy dögunalmas, erőltetett akciófilm kerekedett az egészből, amiben szinte kifinomult érzékkel tudták a lehető legrosszabb pillanatban bevágni a különböző idősíkokat. És, ami még ennél is rosszabb, hogy egyik sem tudta igazán lekötni az néző figyelmét. A múltidézés fércmunka, az FBI-os kihallgatás érdektelen, az akciózás pedig erőtlen és fáradt képet festett magáról.
Ezek után mégis milyen pozitívumokkal lehetne előrukkolni a film kapcsán? Egy rossz történetvezetéssel bíró direct to DVD-nek is kevés filmmel jelentkezett Van Damme a 2017-es esztendőben, ami ráadásul filmográfiájának egyik legrosszabb darabja is lett egyben. 2/10
