[Supernatural Movies]

Filmek a szabadban

2018. április 07. - kultúrfaló

Az emberek egy része csupán akkor lépi át az otthona ajtaját és tölt el bizonyos időt a természetben, ha jó idő van, esetleg nyaralni megy. Azonban szép számmal vannak olyanok is, akik a határaikat feszegetve, a nem annyira ideális időjárási viszonyokra fittyet hányva indulnak kalandra, esetleg túrázni. 

holdfeny.jpg

A most is szubjektív listánkat ezúttal a tavasz ihlette és az öröm, hogy végre kiszabadulhatunk a négy fal közül.

 Gravitáció (Gravity, 2013)
gr_1.jpg

Dr. Ryan Stone-nak (Sandra Bullock), a kiváló orvosmérnöknek ez az első küldetése a világűrbe, a veterán Matt Kowalskynak (George Clooney) pedig az utolsó, mielőtt nyugdíjba menne. Éppen rutinjellegű szerelési munkát végeznek, amikor az oroszok felrobbantják saját műholdjukat, aminek darabjai óriási sebességgel keringve rombolnak szét mindent, ami az útjukba kerül, a két szerelő életét is veszélybe sodorva, hiszen elszakítja őket az űrsiklótól. Az összeköttetésük megszakad a Földdel, egymáshoz kötve sodródnak a végtelen világűrben, ráadásul fogytán az oxigénük. Vajon ilyen kilátástalan helyzetben mennyi esélyük lehet a túlélésre?

Holdfény királyság (Moonrise Kingdoom, 2012)

holdfeny2.jpg

1965-ben járunk egy néhány fős szigeten, ahol nyoma vész két gyereknek. Az egész közösség felbolydul, és a keresésükre indul.

A leírás ellenére nem thrillerről van szó, hanem egy nagyon bájos szerelmi történetről. Wes Anderson a maga nemében egyszerű történetet tár elénk, azonban ahogyan telnek a percek, úgy válik minden kicsit bonyolultabbá. A film foglalkozik a fiatalkori szerelemmel; az örökbefogadott (megtűrt) gyerekek beilleszkedési nehézségeivel; a különcség kezelésével és hogy milyen nehéz lehet barátokat szerezni. Minderre Anderson filmjeinek sajátos képi világa teszi fel a koronát. A főbb- és mellékszerepekben olyan színészeket látunk, mint Bruce Willis, Edward Norton, Bill Murray, Frances McDormand, Tilda Swinton.

127 óra (127 Hours, 2010)

127.jpg

Aron Ralston hegymászó magányos útra indul az Utah állambeli kanyonba. Azonban egy baleset miatt egy sziklavájatba szorul az egyik keze. A kényszerű megálló öt napig tart, ami alatt felidézi addigi életének legfőbb mozzanatait. Ahogyan határai szélére érkezik, úgy döbben rá, hogy senki másra nem számíthat, neki kell megmentenie magát…

Danny Boyle rendezésének története valós eseményeken alapszik: Aron 2003-ban 127 ólomlábakon bandukoló órát töltött egy hasadékba szorulva, majd megmenekülése után könyvet írt élményeiről.  A rendező videoklipekre hajazó munkát tett le a nézők elé: lüktető zenéjével, osztott képernyőjével, túlhúzott színeivel és James Franco energiájával az első pillanatban elkapja az embert, és nem is ereszti a stáblista megjelenéséig.

A visszatérő (The Revenant, 2016)

122_1.jpg

1823-ban egy csapat prémvadász valahol Nyugat-Amerikában a téli prérin gyűjti az állatok irháját, hogy jó áron eladhassa, és visszatérhessen az alaptáborba. Az ország azon részén járnak, ami még felderítetlen, rideg és vad. Amikor arikara indiánok egy kisebb csoportja üt rajta a táborukon, a túlélőknek menekülnie kell. A csapat nyomolvasója Hugh Glass (Leonardo DiCaprio), aki fiával, a félvér Hawkkal tagja a csapatnak. A férfi a folyón való utazás helyett a vadonon keresztülit választja. Egyik nap élelemkeresés közben megtámadja Glasst egy grizzly, a párharcot a férfi alig éli túl. A nagyon rossz állapotban levő sebesült csak hátráltatja a csapatot, mégsem akarják hátrahagyni. Egy idő után viszont nehéz döntést kell meghozniuk, amely mindenki életét befolyásolja. A fián kívül két önkéntes marad vele addig, amíg meg nem hal. Glasst végül teljesen magára hagyják az igen eltökélt John Fitzgerald (Tom Hardy) ármánykodásának köszönhetően. Azonban a férfi nem adja könnyen az irháját, és megkezdi lehetetlennek tűnő útját a hideg téli vadnyugaton, hogy bosszút álljon.

A visszatérő nem könnyű darab, sem a játékidőt, sem a mondanivalóját tekintve. Egy ember elkeseredett, és sokszor kilátástalan küzdelmét látjuk a természettel és prérin átkelő különféle népcsoportokkal (több indián törzs tagja, franciák). A téli vadon semmivel sem bánik kesztyűs kézzel, ha pedig még sérült is valaki, vajmi kevés az esély, hogy életben maradjon. Csak magára számíthat, arra a tudásra, amivel eddig életben tudott maradni. Sokszor olyan dolgokat is meg kell tennie, amitől a mai ember (sőt még a korabelieké is) gyomra felfordul. Itt nincs idő gondolkodni, sokszor zsigerből jön a megoldás és az ötlet.

A visszatérő egy remek történelmi korrajz a még felfedezésre váró Amerika 1800-as éveiről a kaland és western filmekre jellemző motívumokkal. A film látványvilága és hangulata, valamint története miatt lesz sokáig emlékezetes a moziba beülőknek. Sokakat már a nézése közben levesz a lábáról, míg egy részüket néhány órával utána, vagy akár másnap. Mindenképpen érdemes rászánni az időt.

Everest (2015)

123.jpg

A két legendás hegyivezető – Rob Hall és Scott Fischer – néhány éve indult vállalkozásuk keretében viszik fel az Everestre a fizető jelentkezőket: pénzügyi érdekük, hogy sikeresek legyenek az általuk irányított csúcsmászások. 1996-ban a hegy megmászása már óriási üzlet, a filmben bemutatott történések idején 20 vezetett túra indult a csúcs meghódítására. A főszereplőink egy kisebb csoport, akik között van gyakorlott és teljesen kezdő hegymászó is. Az időjárási körülmények, sok rossz előjel és az alaptáborból induló számos csúcskísérlet azonban nem kedveznek nekik. A két vezető hiába profi, az Everesten többször is rosszul döntenek, a pénzt a racionálisan meghozott döntések felé helyezik. A természet pedig nehezen viseli, ha packáznak vele...

Baltasar Kormákur izlandi rendező részben az ezen az expedíción résztvevő újságíró, Jon Krakauer Ég és jég című kötetét vette alapul. Az események több szempontból kerülnek bemutatásra, azonban az alkotók nem ítélkeznek, a hitelesség volt a legfontosabb. Az Everest hiánypótló a hegymászó-filmek műfajában, legutoljára a Jég és föld között (Vertical Limit, 2000) volt ilyen témájú. A történet során John felteszi a nézőket is foglalkoztató kérdést: "Ez veszélyes. Mégis miért csináljuk ezt?" Senki sem tudja megmondani, egyszerűen csak mert ott van. A végig izgalmas történethez remekül és látványosan fényképezett képeket kapunk.

Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969)
1234.jpg

Két, életét kilátástalannak érző barát, Wyatt (Peter Fonda) és Billy (Dennis Hopper) lebonyolítanak egy jövedelmező drogüzletet, majd a mocijukra pattannak, hogy fél Amerikán átrobogva eljussanak a New Orleans-i karneválra, és kitombolják magukat. Útközben börtönbe kerülnek, ahol összeismerkednek a kisváros szimpatikus, alkoholfüggő ügyvédjével, George-dzsal (Jack Nicholson), aki úgy dönt, csatlakozik a szedett-vetett kis csapathoz. A három férfit nem vezérlik nagy célok: marihuánát szívnak, tábortüzet raknak, utaznak és a szabadság kérdéskörét feszegetik. Az utazás végeztével sorsuk örökre megpecsételődik.

Dennis Hopper rendezte, aki ráadásul Fondával és Terry Southern íróval együttműködve írta meg a forgatókönyvet. A stábtagok között az operatőr, Kovács László személyében még magyar vonatkozása is van a filmnek. Az alkotók remekül vették észre, hogy a korszak embereinek nagy részének élete megfeneklett: azt a generációt jelenítik meg a vásznon, amelyik megélte Vietnámot, a hidegháború paranoiáját, a demokrata vezetők meggyilkolását és a viharos Nixon-éra kormányzati rendelkezéseit. Úttörő filmről beszélünk, hiszen az atomkor, a beat-generáció kábítószermámorba fojtott életérzése elevenedik meg. Arról nem is beszélve, hogy ez volt Nickolson első A-listás szerepe.

Péntek 13 (Friday 13, 1980)

12345.jpg

A Crystal Lake Camp nevű nyaralóhelyen 20 évvel korábban borzalmas események kezdődtek. Egy Jason Voorhees nevű kisfiú belefulladt a tóba, mert a felügyelők nem vigyáztak rá. A következő nyáron megöltek két táborvezetőt, majd tűz ütött ki, a tábort pedig bezárták. Két évtizeddel később egy új tulajdonos a megnyitóra készül, a gyerekek érkezése előtt még zajlanak az utolsó simítások: a leendő gyerekfelügyelők egy része gőzerővel fest és takarít, amikor újrakezdődnek a gyilkosságok ezen az erdő sűrűjébe vesző kis helyen.

+ Túl a sövényen (Over The Hedge, 2006)

1222.jpg

Főhősünk Stikli, a nagyszájú, egoista mosómedve (amerikai hangja Bruce Willis), egy félresikerült tolvajlás után magára haragítja Vincentet, az óriásmedvét (Nick Nolte). Ha nem akar medvevacsora lenni, egy hét alatt  vissza kell szolgáltatnia az eltulajdonított élelemadagot. Az alku megkötésével egy időben egy lakópark erdőszeletében (a Sövényben) döbben rá egy kis családias közösség – Verne, a megfontolt teknős, Stella, a mogorva görénylány, a hiperaktív Hamilton mókus (Steve Carell), egy színésztehetséggel megáldott oposszum és a süncsalád –, hogy erdejük beszűkült, így alig maradt élelmük, és az őszig tartó időszakot gyűjtögetéssel kell tölteniük. A minden hájjal megkent Stikli is ebbe a lakóparkba vetődik, és meggyőzi a kis közösséget, hogy ha elegendő élelmet akarnak gyűjteni, akkor irány az új világ, melynek a neve Kertváros, és amely tömve van ínycsiklandozó finomságokkal...

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr4313708344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Clodovicus S. Carolus 2018.04.08. 22:35:26

Talán az elsők között forgatott szabadban Leni Riefenstahl 1934-ben. Na jó, ezt csak viccnek szántam, de attól függetlenül igaz. A hazájában nem, de mindenütt másutt maximálisan elismerik a szakmaiságát.
süti beállítások módosítása