Előbb vagy utóbb biztos vagyok benne, hogy rá leszünk kényszerülve arra, hogy elmenjünk más égitestre az élet továbbfolytatása miatt. Hogy ez a Mars lesz majd, vagy esetleg egy másik bolygó holdja, az idővel úgyis kiderül. Annyit viszont már biztosra vehetünk, hogy ha olyan úton-módon kell ezt megvalósítani, mint Lennart Ruff filmjében, akkor bizony van ok az aggodalomra.
A Föld lassan élhetetlenné válik, így néhány katonát kiképeznek arra, hogy előkészítsék a terepet a Szaturnusz Titán nevű holdján. Bár az ottani légkör egyelőre alkalmatlan az átlag emberi szervezetnek, de egy kis génmanipulációval minden megoldható…
A The Titan ugyanis egy kész átverés show! Elhiteti veled, hogy egy fasza sci-fi élményt fogsz kapni majd a belefektetett időért, aztán egy totál más irányba indul el az egész sztori. Lényegében a film nem is sci-fi, de még csak nem is arról szól, hogy előkészítsük a terepet a Titánon. Ezáltal viszont nem is azt a filmet kapjuk meg, amit vártunk, vagy amit esetleg reméltünk. Bár az alaptörténet még élvezhető is lett volna, a forgatókönyben lévő hibák sorozatából adódóan túlságosan is keveset mesélnek el arról a jövőre, amiben játszódik a történet. A tét óriási, mégse érezzük a súlyát annak, aminek kéne.
A Titán egy lassú dráma, némi titkos katonai kísérlettel karöltve. A probléma viszont az, hogy ennek is gyenge. Nem csak azért, mert lassú, hanem mert a film össz-vissz másfél órás, mégis a duplájának érezzük az egészet. Rengeteg üresjárat, felesleges drámázás tarkította a játékidőt, ahelyett, hogy a készítők kicsit nagyobb időt áldoztak volna a tényleges terv bemutatására. A génmanipuláció okozta csavarok elcsépeltek, a végeredmény pedig igazi low-budget munka lett.
Sam Worthington újra bebizonyította, hogy a nevével fémjelzett alkotások megrekednek a középszerűség mocsarában, ahonnan egyedül James Cameron segítségével tudott kitűnni, bár a nagy öreg nélkül valószínűleg azt sem tudnánk, hogy ki az a Sam Worthington… 3,5/10
