Apu élénk emlékezete vagyok

Kratos kalandjai...vagy inkább tragédiája, a Sony konzoljának legismertebb szériája, amiről még az is hallott, aki amúgy sohasem rendelkezett Playstation konzollal. Kratos Spárta egyik legfiatalabb, de annál vérszomjasabb katonája volt, aki elhatározta, hogy bizony leigáz mindent és mindenkit, aki az útjába áll. Ám utolsó csatája nem úgy alakult ahogy tervezte, és mielőtt lecsapnának rá, hogy a túlvilágra küldjék, kapva kap az alkalmon és felajánlja szolgálatait Árésznek, a háború Istenének. Ha segít neki legyőzni az ellenségeit, élete végig szolgálja majd. Árésznek se kell több, elfogadja az ifjú, vérszomjas Kratos ajánlatát, és egy csapással elintézi az ellenségeit. Szerződésük megkötésének margójára magához láncolja Kratost a hírhedt iker pengékkel, és Spárta legveszedelmesebb mészárosának innentől kezdve haláláig Árészt kell szolgálnia…ahogy azt ígérte neki. Jó darabig minden megy is a maga módján, de aztán Kratos kezd belefáradni abba, hogy Árész kifutófiúja legyen. Ám eme picsogást a háború Istene nem nézi jó szemmel, ezért megfertőzi Kratos elméjét, aminek következtében lemészárolja szeretett szülőföldjét, beleértve a feleségét is a kislányát is. Eme mészárlás után az elméje kitisztul, és saját családja, valamint a lángoló szülővárosa maradványain megtörve, bosszút esküszik.  Ám Kratos története nem ér véget Árész megölésével. Kiderül ugyan is, hogy nem más ő, mint Zeusz fia, aki annak rendje és módja szerint el akarja őt pusztítani, ám az újdonsült háború Istenét nem olyan fából faragták, hogy ezt csak úgy minden zokszó nélkül elfogadja. Olümposz összes Istenét, mitológiai alakját és Titánját lemészárolja, mielőtt szemtől-szembe találja magát apjával, majd miután a villámok Istenét is átküldi a másvilágra, csupán a káosz és tombolásának maradványai maradnak utána. Ám eme káoszban is van egy aprócska fény, ami ugyan az Olümposzt nem mentheti meg, de Kratos lelkét annál inkább.

Apu mohó falánksága vagyok

A Santa Monica Studio a 2016-os E3-as rendezvényen jelentette be legújabb játékát, amit simán csak God of Warra kereszteltek. Se alcím, se szám, se semmi, ami folytatásra utalt volna. Dobták a távoli, rögzített kameraállást, és Kratos válla mögé helyezték a látóteret. A receptbe bedobtak egy fiút, a hangulatot sokkal borongósabbra vették, a játékmeneten pedig amolyan dark Souls stílusban lassítottak picit, de ez előnyére vált az új koncepciónak. Ez a God of War ugyan is már nem az a God of War, amit korábban megszoktunk és megszerettünk. A helyszínt áthelyezték Skandináviába, ahol a Viking Istenek az urak. Kratos ide települt át az Olümposzi mészárlás után, és itt próbálja teljes mértékben maga mögött hagyni a múltját és a hozzá tartozó kalandos, de egyben fájdalmas emlékeket. Ezt az elhatározását olyan komolyan vette, hogy idővel megházasodott, amiből egy fiú gyermeke is született. Származását titkolja előlük, hogy ezzel tudja őket biztonságban, esélyt sem adván a múltjának arra, hogy újra elhatalmasodjon rajta. A játék legelején láthatjuk, ahogy a háborútól megöregedett és megfáradt Kratos fiával, Atreusszal épp fát vágnak egy nagyobbacska tűz táplálásához. Kratos felesége ugyan is elhunyt, és az utolsó kívánsága az volt, hogy férje a fiával karöltve, vigye el a hamvait a legmagasabb hegy csúcsára, és ott szórja szét. És ez a kaland lesz az, ami összehozza az apát a fiával, a fiúból férfit csinál és, hogy kiderül e Kratos múltja és az igazság azzal kapcsolatban, hogy mit is keres itt…nos…vétek lenne elárulni, mert egyfelől spoileres lenne, másfelől pedig a háború istenének életében soha, semmi nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőnek látszik. A történet legerősebb pontja azonban Kratos, és fiának Atreusznak a kapcsolata, aminek az alapját a fejlesztők a Sony, egy másik sikerjátékától, a The Last of Ustól vettek kölcsön. Joel és Ellie kapcsolatának felépítése regényeket megszégyenítő módon volt megalkotva és bemutatva nekünk, és ez most sem lesz másképp. Rengeteg vicces, drámai, meglepő és sokkoló momentummal ajándékoznak meg minket a készítők és bizony jó pár olyan jelenet is belekerült a sodorba, amitől minden egyes God of War rajongónak tátva marad majd a szája. Ám ahogy fentebb írtam, ez már nem az a God of War, amit régen megszokhattunk. Ugyan a koncepció egyik alappillére nem változott, azaz továbbra is hullámokban jönnek ránk az ellenfelek, és addig nem tudunk továbbmenni, amíg mindenkit le nem mészároltunk. Csupán a váll mögötti kameranézetnek köszönhetően, ezúttal sokkal masszívabbnak, átélhetőbbnek hatnak a harcok. Búcsút mondhatunk a hack’n slash stílusnak, itt bizony minden egyes csapásnak, legyen az a fegyverünkkel vagy a puszta öklünkkel végrehajtva, ereje és súlya van, még a kisebb, könnyebben megölhető ellenfelekkel szemben is. Az iker pengéket ezúttal a Leviathan névre keresztelt fejszénk váltotta, ami Thor kalapácsához hasonlóan, bármikor magunkhoz hívható, így ha ne adj isten fejbe dobtunk vele valakit, egy gomb (háromszög) lenyomásával visszahívjuk, és azzal folytatjuk tovább az aprítást. Van még a bal kezünkön egy pajzs is, aminek a hárítás mellett a pusztakezes harcban is nagy hasznát vehetjük és mégjobban színesíthetjük az összecsapások végkimenetelét.

Ám a fő fegyverünk a Leviathan, amit természetesen tunningolni is tudunk. Ezt többféleképpen is megtehetjük, egyrészt a pályákon elszórt ládákban találhatunk olyan rúnákat, amit a fejszébe beillesztve tudunk kamatoztatni, erősebb sebzést, gyorsabb fegyverforgatást és ehhez hasonló dolgokat előidézve. A másik módszer pedig, hogy a kovácsnál vásároljuk meg a pénzünk és a különféle nyersanyagunkért cserébe. A játékban ugyan is mindkettő bőven akad, így minél több lesz belőle nálunk, annál erősebb és tartósabb rúnákat tudunk vásárolni. Ám a pénzünket és a nyersanyagokat nem csak a fegyvereinkre, hanem a ruházatunkra is eltudunk költeni, amik nem csak dizájn elemként szolgálnak. Nem bizony. Kratos harci stílusa teljes mértékben a mi játék stílusunkhoz igazítható. Ha valaki a nagyobb sebzést részesíti előnyben a strapabíróbb védelemmel szemben, nem probléma. Ha valaki azonban a rambo módszert kedveli jobban, és nem szeret annyira a védekezésre koncentrálni, az is megtalálja a számításait, ugyan is a vértezetünk masszívvá, strapabíróbbá tehet minket, ahol ugyan többet kell ütni az ellenfélbe, hogy meghaljon, de cserébe minket se tudnak olyan könnyen elintézni. Mindkét út más és más játékstílust követel meg, és bár kilehet egyenlíteni a két dolgot, de apró áldozatokat mindenképpen hozni kell. Ez pedig sokkal színesebbé teszi a harcokat, és a kihívás faktora is sokkal szélesebb skálán mozog a korábbi részek hanck’n slash harcaihoz képest. Ám a rúnák és az öltözékünk mellett más módszerrel is feltudjuk tápólni Kratost, ez pedig a jól megszokott képességfán kivitelezhető. A harcokért és a különféle tevékenységekért ugyan is XP jár, amiket – a pénzünkhöz hasonlóan – szintén eltudunk költeni, csak éppenséggel nem rúna vagy ruha formájában. Kratos alap képességeit tudjuk vele feljavítani, legyen szó a puszta kezes+pajzs kombós harcról, vagy a hőn szeretett fejszénkről, a Leviathanról. Itt nem csak maga a fegyver (és az ököl) sebzési erejét tudjuk megnövelni (mint a rúnákkal), hanem hosszabb, látványosabb, nagyobb sebzést okozó kombókat is aktiválni tudunk, amik összefűzésével látványos és brutális támadásokat tudunk alkalmazni. Ha pedig ezt keverjük a remek reflexeinkkel, akkor az is előfordulhat, hogy az ellenfélnek pislogni se lesz ideje, olyan gyorsan a másvilágra küldjük őket. Ám ezzel még nem ért véget Kratos erejének fitogtatása. A fegyverünket nem csak ezekkel a kisebb fajta rúnákkal tudjuk ellátni, ami az alap tulajdonságainkat növelik (sebzés, szívósság, életerő stb.) hanem különféle medálokkal, illetve extra képességekkel is. A medálok az amolyan életmentő szerepet töltik be abban az értelemben, hogy általában akkor van értelme őket aktiválni, amikor Kratos éppen bajban van egy-egy táposabb ellenféllel szemben, és már kezdeni érezni annak a bizonyos ibolyának az illatát. Vannak medálok, amik aktiválásával pár másodperc erejéig elkezd visszatöltődni az életerőnk. Van olyan, amik pár másodperc erejéig a „one shot one kill” erővel vértezi fel a fejszénket, de olyannal is találkozhatunk, ami pár másodpercre sebezhetetlenné tesz minket, így hátrább tudunk kicsit vonulni a harcban, hogy összeszedjük az ellenfelek által elhullajtott életfeltöltő kristályokat. Ezek természetesen nem használhatóak egyfolytában, mindegyiküknek van egy visszatöltési ideje, így érdemes csak akkor aktiválni őket, amikor már tényleg közel a vég és nem látunk más megoldást. Az extra képességeket pedig a fegyverünkbe tehetjük, szám szerint kettőt. Ezeket bármikor lecserélhetjük jobbakra, de ha egy mellett tesszük le a voksunkat, az se probléma. Ennek a működése pedig nagyon egyszerű, az R1 vagy az R2 ravaszt lenyomva tudjuk aktiválni, amivel kiváltunk egy pár másodpercig tartó, de az alap sebzésünknél vagy háromszor erősebb csappást. A strapabíróbb ellenfelek ellen tökéletes választás. Ahogy a medálunknak, úgy ezeknek is van egy visszatöltődési ideje, így ezeket se tudjuk eszement módon használni. És ha már extra sebzés, a széria szerelmesei által jól ismert RAGE mód is visszaköszön, amit a harcok folyamán tudunk növelni, hogy aztán az R3+L3 lenyomásával aktiváljuk, és…nos…jaj annak, aki ilyenkor a jó öreg Kratos útjába áll.

Szóval egy szónak is száz a vége, bár megváltoztatták a harc stílusát, azzal semmiképpen nem vádolható meg a Santa Monica Studio, hogy visszafogták Kratost és egy nyugdíjas, ágytállal hadonászó öregembert csináltak volna belőle. Sőt. Ennyire kemény és brutális talán még sohasem volt a háború Istene. A harcokban amúgy Atreusznak is nagy szerepet szántak. Ő bizony nem csak sétálgat mellettünk, hogy néha értetlenkedjen, vagy feleseljen az apjával, hogy aztán amikor a harc jön, bebújjon egy bokorba, és onnan leskelődjön, hogy mikor ér véget az összecsapás. Az íjának és az anyukájától kapott kis késének köszönhetően bizony nagyon hasznos tud lenni a harcban. Egymaga is feltalálja magát és keményen aprítja az ellent, de egy külön gomb is van kiosztva rá, amit ha megnyomunk, akkor támad, amikor mi akarjuk. Természetesen az ő fegyverét és tulajdonságait is tudjuk fejleszteni, hogy pontosabban célozzon, vagy esetleg szívósabb legyen. A páncélzatát is tudjuk variálni, ugyan is azok is el vannak látva olyan extra tulajdonságokkal, amik szintén nagy segítséget tudnak nekünk nyújtani a harcokban. Van olyan páncél, aminek a viselésével erősebben tudja megfeszíteni az íjat, ezzel okozva nagyobb sebzést. Van olyan, amikor a kis késével okozott károkat növeli meg, de olyan is akad, aminek segítségével életfeltöltő nyilakat lövel Kratosba, ha az éppen kezdené elveszíteni az eszméletét. Nem olyan színes a tárháza, mint Kratosnak, de bőven háromszor-négyszer erősebbé tudjuk tenni őt is a játék végére, mint amilyen a sztori legelején volt. Ám véletlenül se tévesszen meg minket ez a rengeteg kombó, fejlesztés, rúna és egyéb más nyalánkság, a nehézség bizony messze nem jár gyerekcipőben. A játék legelején már a legelső BOSS féleség is könnyen elagyabugyálhat minket, ha nem figyelünk oda, és ez bizony a játék későbbi harcaira is igaz. Lehetünk bármennyire is erősek, bármennyire is táposak és követhetünk bármilyen játék stílust, minden egyes nagyobb ellenfél ellen észnél kell lennünk, mert a túlzott önbizalom néha kő keményen pofán verhet minket. Sőt. Vannak néha olyan, a fősztoritól független kis mellék bossok, amik bizonyos esetekben sokkal jobban megtudnak szivatni, mint a sima, fősztorihoz tartozó harcok. Emiatt a nehézség helyenként eléggé ingadozó, így tényleg érdemes mindig taktikusan cselekedni még akkor is, amikor már nagyon komoly páncélzattal meg kombókkal rendelkezünk. Atreusz egyébként nem csak a harcokban lesz segítségünkre. Rendszeresen belefutunk majd különféle írásokba, fali festményekbe és ábrákba, amiket Kratos nem ért. Atreusz viszont, az anyja révén megérti és eltudja olvasni ezeket, így rendre érdekes történetekkel vagy az előrehaladásunkhoz szükséges információkkal lát el minket. Nem egyszer lesz, hogy egy ősrégi lift szerűséget kell beindítanunk, de ez csak úgy lehetséges, ha hangosan kimondjuk a falra vésett szavakat. Atreusz pedig segítőkészen áll a rendelkezésünkre ilyen  téren is. Na de térjünk rá a mellék szóra, ugyan is ez is egy újítás az előző részhez képest. Míg a korábbi epizódokban csak a fősodorral tudunk foglalkozni, addig itt a világ adta lehetőségeknek köszönhetően, rengeteg más elfoglaltságban lehet részünk, amik extra felszereléshez, rúnákhoz, medálokhoz, és temérdek XP-hez juttathat minket. Emiatt akár azt is hihetnénk, hogy a játék teljesen nyílt világú, amolyan sandbox jelleget öltött magára, de ez csak részben igaz. Bár Kratos és fiának története hatalmas, és szinte minden szegletében bejárható térképpel rendelkezik, még is korlátokba ütközünk, de ezek egyike se annyira zavaró, hogy átverve érezhessük magunkat. 

Erdők, kisebb-nagyobb szigetek, zártabb és tágasabb belső terek kísérik utunkat, melyek folyamatosan nyílnak meg előttünk, ahogy haladunk előre a sztoriban. ennek következtében pedig a nagy felfedezés és a melléktevékenységek elvégzése közben mindig érdemes visszatérni picit a fősztorihoz is, mert bizony jó pár olyan akadályba ütközünk majd, ami megakadályoz minket az előrehaladásban. Van, hogy szimplán víz borítja azt a területet, ahová menni szeretnénk, de olyan is előfordul, hogy még nincs nálunk a megfelelő felszerelés vagy képesség ahhoz, hogy bejárhassunk egy-egy adott pályaszakaszt. Ha viszont haladunk a fősztorival, akkor egy idő után szépen minden megnyílik és elérhetővé válik. A "közlekedési eszközünk" a kalandunk során egyrészt a lábaink lesznek, de a nagyobb szakaszokat csónakkal tudjuk megtenni. A játék egy bizonyos pontjától pedig a gyorsutazás is elérhető lesz, de annyi felfedezni valóval kecsegtet a játék, hogy ezt nagy ritkán fogja csak használni az ember. Helyenként olyan világokat is bejárhatunk, amik nem részesei a sztori sodrának, így csak akkor jutunk el oda, ha a kíváncsi természetünk azt súgja nekünk, hogy bizony még nem akarunk a játék végére érni, mert rengeteg felfedezni valót rejt még a vikingek világa. Azonban ezek, a fősztori által nem érintett új világok csak amolyan challenge világok, ahol előre megszabott feltételek teljesítése mellett kell lekaszabolnunk a ránk áramló ellenfeleket (pl. ne használjunk extra képességet, na hagyjuk, hogy Atreuszt három alkalomnál többször megtámadják, illetve küldjünk a másvilágra 20 ellenfelet úgy, hogy nem szenvedünk el sérülést). Ha ezeket letudtuk, akkor vagy egy nagyon erős páncélt, vagy valamilyen extrát tartalmazó rúnát, esetleg medált kapunk jutalmul. A rengeteg pénz és XP mellett, így érdemes időt szánni ezekre a világokra, mert bizony jelentősen felgyorsíthatja a fejlődésünket, legyen szó a képességeinkről vagy a fegyvereinkkel és páncélzatunkkal kapcsolatos extra kiegészítőkről. Ám a fősztorihoz tartozó területeken vannak az igazi mellékküldetések, amikkel akár a duplájára is növelhető az amúgy se rövid, nagyjából 25-30 órás kampány. Ezekből több fajta is létezik. Bizonyos területeken fel-fel bukkannak a csatában elhunyt lelkek, akik, vagy amik, egy apró szívességre kérnek minket, hogy békésen távozhassanak Valhalla nyugodt mezőire. Minden ilyen visszamaradt lélek töredék más és más dolgot kér tőlünk. Az egyik szeretné ha bosszút állnánk azokon, akik elárulták, a másik szeretné, ha összeszednénk az elhunyt emberei csontjait, de olyan is van, aki csak szimplán azt kéri tőlünk, hogy öljünk meg neki egy olyan szörnyet, amit ő nem volt képes elpusztítani. A jutalom ezeknél is ugyan az…pénz, XP és valami ritka tárgy. A másik ilyen "véletlenül belefutunk" mellékszál, a Valkűrök felszabadítása. A Valkűrök kisebb féle Istenségek, Odin szolgái, akik arra hivatottak, hogy Odin és Thor oldalán harcoljanak a Ragnarök nevezetű, végzetes csatában. Ezek a Valkűrök el vannak átkozva, és fogolyként élnek Odin titkos kamráinak mélyén. A mi feladatunk, hogy a legyőzésükkel felszabadítsuk őket. Nagyon finoman fogalmazok amikor azt mondom, hogy a játék legnehezebb, legkegyetlenebb, és legnagyobb "csalásával" ellátott küzdelmei ezek. Gyorsak, mozgékonyak, és ha kétszer megtudnak ütni a kombójukkal, akkor azonnal game over. Bezzeg nekünk hosszú-hosszú-hosszú-hosszú percekig kell csapnunk őket még akkor is, ha már rendelkezésünkre áll a fegyverünk összes extra támadása, nem beszélve a RAGE módról. Csak erős idegrendszerrel rendelkező játékosoknak ajánlott főleg úgy, hogy könnyebb fokozaton is olyan kihívás elé állít, mintha ultra hardon lenne a nehézség. A mellékküldetések utolsó fajtája pedig a kovács üzleteiben vehető fel. Ilyenkor általában mindig el kell hoznunk egy tárgyat, egy ereklyét vagy egy ritka, fejlesztéshez használható eszközt, amit ők maguk nem tudnak megszerezni, mert csak gyártani, de forgatni már nem tudják a fegyvert. Ezeket is érdemes megcsinálni, mert ilyenkor rendre ingyen javítanak, fejlesztenek valamit vagy a fegyverzetünkön, vagy a páncélzatunkon. Ám nem csak ilyen direkt, felvehető és azonnal, vagy akár később is elvégezhető mellék feladatok vannak. Aki játszott a korábbi részekkel az tudja, hogy Kratos mindig is szerette a rejtett ládákat, amik visszatöltötték az életerejét, a RAGE képességét, vagy az extra sebzést okozó támadásához szükséges energiát. Jobb esetben pedig megnövelték eme alap funkciók mértékét, így a végére akár háromszor akkora életerő csíkkal is rendelkezhettünk, mint a kezdeti időszakban. Nos, ezt kisebb változtatásokkal ugyan, de megtartották. Rejtett ládák továbbra is vannak, csak ezúttal nem töltenek vissza életet. Ritka, a cikk elején említett fejlesztéshez használható nyersanyagokat, köveket vagy rúnákat találhatunk bennük, amiket a kovács üzletben felhasználván tudunk a saját fejlesztésünkre szabni. Helyenként pedig olyan „kacatokat” is fellelhetünk, amiknek ez haszna van csupán…eladni, és tartani a markunkat a sok ezüst miatt.

Ám a ládák legtöbbet érő kincsei továbbra is azok a szimbólumok, amikkel megtudjuk növelni az életerőnk valamint a RAGE tombolásunk szintjét. Ezek viszont speciális zárakkal vannak ellátva, amit egy kisebb fajta rejtvény megoldásával tudunk csak kinyitni. Nem kell nagy és megoldhatatlan dologra gondolni, pár másodpercnyi töprengés után kivitelezhető a megoldás. Van három szimbólumot tartalmazó kis oszlop szerűség, amit a Leviathan fejszénkkel kell megdobnunk. Ezek egyszerűbb kiadása, amikor csak szimplán nekidobjuk a fejszét és miután mind a három szimbólumot tartalmazó oszlopot széttörtük, kinyitható a láda. A későbbiekben azonban „bonyolódik” a helyzet, ugyan is nem széttörni kell ezeket a kis oszlopokat, hanem harang módjára meggongatni őket, ami természetesen időre megy, így ha túl sokat pöcsölünk a célzással (célzás rásegítés buzis), esetleg félre dobjuk a fejszét, kezdhetjük elölről. Kis gyakorlás után azonban ebbe is simán bele lehet jönni, így nem fog nekünk fejfájást okozni. Max annyiban, hogy helyenként tényleg nagyon kevés idő van, így érdemes pár gyakorló körrel kimérni az adott oszlop távolságát, és ha ez megvan, csak azután belevágni a műveletbe. A kimaxolt élet valamint RAGE szintünkkel pedig tovább bírjuk a strapát a harcokban, de ahogy az összes többi fejlesztés mellett, úgy ezek birtokában sem szabad elbíznunk magunkat, ugyan is, ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre erősebbek az ellenfelek. A világ pedig, amiben barangolunk majd a legmagasabb hegycsúcs felé…fantasztikus. Nem csak elképesztő mennyiségű tartalommal van ellátva, de az egésznek akkora szíve van, hogy azt tanítani lehetne. A tájak, a helyszínek, a színek, a hangulat, az atmoszféra mind-mind mesteri, és olyan kidolgozottsággal van megáldva, hogy ritka az olyan szakasz, amikor nem tátott szájjal haladunk előre. És a legszebb az egészben, hogy ezt az elképesztő látványt egyszer sem zavarják meg az átkötő videók. Természetesen vannak olyan részek, amikor olyan esemény van, amiben csak nézőként veszünk részt, de ilyenkor nincs töltő képernyő, majd egy cinematic videó. Real Time renderben látunk mindent. Ha a sztorit előremozgató eseményláncolat következik, a kamera kislisszol Kratos válla mögül, és folyamatos mozgásban mutatja nekünk az eseményeket. Ha pedig vége a mozinak, a kamera visszatér Kratos válla mögé, és folytatódik a kaland. Egyetlen egy esetben találkozhatunk töltő képernyővel, ha meghalunk, és várjuk, míg újra betöltődik a legfrissebb chekpoint. Mindezt pedig olyan stabil, és döccenőmentes futás mellett produkálja, hogy néha akarva akaratlanul is ránézünk a konzolunkra, hogy „ez most tényleg ilyen simán megy, nem fog felrobbanni a kicsike?” Bizony, hogy nem. De ugyan ezt a minőséget képviseli a hangzás világ is. Az összecsapások, a fejsze találkozása az ellenség koponyájával, Kratos erőlködésének és harci kiáltásának hangjai olyan hihetőek, olyan élethűek lettnek, hogy néha olyan érzésünk van, mintha ott lennénk a helyszínen és csupán pár méterre zajlana tőlünk az adott összecsapás. A játékban felbukkanó Világkígyó hangja pedig talán a játéktörténelem egyik legzseniálisabban megalkotott audiovizuális orgazmusa, amibe szó szerint beleborzong az ember. A sokat emlegetett összecsapásokat pedig olyan kameramozgás és kameraállás társaságában kapjuk meg, hogy az kimeríti az epikusság minden változatát. A szinkron munka és a színészi alakítások szintén első osztályúak, a Csillagkapu sorozatból ismert Christopher Judge tökéletesen adja vissza a megfáradt, ámbár továbbra is vérszomjas és kegyetlen Kratost, aki bár próbál jó apa lenni, de mellette keményen is bánik a fiával, mert ez a világ ahol ők élnek, nem kislányoknak való. De az összes többi főbb vagy kisebb szereppel ellátott szereplőre igaz, hogy hitelesek, szórakoztatóak, és tökéletesen illeszkednek bele a játék sztorijába. Olyan szinten, hogy nekik köszönhetően a God of War egy érettségi felkészítőnek is elmenne a Skandináv mitológiával kapcsolatban. Rengeteg információt osztanak meg velünk a készítők, és nem csak az itt ott megtalálható kis pergamenek, vagy „falfirkák” kíséretében, amiket Atreusz fordít le nekünk, hanem a mellettünk folyamatosan feltűnő társaink is  megállás nélkül mesélnek nekünk. Nem csak magáról a világról, hanem a benne élő Istenekről, Odinról, Thorol, a Ragnarökről és az azt megkövetelő áldozatokról, szóval mindenről. Ráadásul ezek a történetek messze nem olyan jófiúnak állítják be ezeket az Isteneket, mint amiket a MARVEL képregényekben megszokhattunk, így garantálom, hogy aki végig viszi majd a játékot, többé sohasem fog úgy tekinteni Thorra, ahogy eddig. Szóval érdemes helyenként meg-meg állni, lassítani a séta vagy a hajókázási tempónkon, ugyan is végeláthatatlan történetek tárházával gazdagodhatunk így, amikről vétek lenne lemaradni. Mindehhez pedig olyan zene társul, hogy az egyes dallamok képesek hol a szívünkig, hol a csontunkig hatolni.

Apu elégedett sóhajtása vagyok

Nem sok stúdió van, akik olyan mértékű újraértelmezést képesek adni egy saját maga által megalkotott, jól bejáratott, és sikeres szériájuknak, mint a Santa Monica Studio csapata. Nemcsak, hogy felmerült bennük annak a lehetősége, hogy kukázzák a mindenki által imádott stílust, de mellé olyan plusz erővel vértezték fel, amire álmainkban se gondoltunk volna. Az már a 2016-os E3-on debütáló gameplayen látszott, hogy ez valami más lesz...más...de még is olyan, amit azonnal falni akarunk. Viszont, hogy ennyire a helyén legyen benne minden, ennyire ízletes legyen belőle minden egyes falat, arra sztem senki, még a legnagyobb fanok se mertek volna fogadni. Féltünk attól, hogy visszafogjuk sírni a régi Kratost, de nem így lett. A háború Istene a világ összes főnix madarát megszégyenítő módon támadt fel hamvaiból, és olyan magasra ette azt a bizonyos lécet, amit nem csak a Sony konzoljára dolgozó fejlesztőknek, hanem konkrétan mindenkinek piszok nehéz lesz felülmúlnia. Egy olyan mestermű született, amit mindenkinek át kell élnie. Ha nincs konzolod, irány a bolt, és ez legyen az a játék, amivel felavatod. Megfogod köszönni, hidd el. 10/10