Barry (Bill Hader) a szürke mindennapok fogságában ragadt. Ami mégis különlegessé teszi: leszerelt tengerészgyalogos, profi bérgyilkos, és, mint kiderül – őt is meglepte, de – minden álma, hogy színésszé válhasson.
Egy megbízással indult Los Angelesben, egy hulla amatőr színi tanodában várta a célpont. Aztán hirtelen a színpadon találta magát és valami megmozdult benne. Alig várta, hogy belefeledkezzen új hobbijába, és hogy régi állását mihamarabb elfelejtse, de a múlt csak nem engedi. Utolsónak szánt bérgyilkos melója hiába tűnik elsőre perfekt, kinyomozhatatlan projektnek, a helyi detektívnő nem akarja elengedni a gondolatot, hogy a célpont színjátszó körében lenne érdemes szaglászni, talán pont a frissen felvett, őstehetségtelen Barry miatt. A kérdést bonyolítandó az eddigi munkaadó, de még a csecsen maffia sem fogadja el a felmondólevelet feltételek nélkül.
A 2018-as, 8 részes Barry feketekomédia, a főszereplő Bill Hader, valamint Alec Berg, a szebb időket is megélt Szilícium-völgy alkotójának közös sorozata. Én azt mondom, hogy Berg most is inkább a sehonnan-sehová iskolát erősíti, mint ahogy fenti másik sorozatában is manapság. Aztán befutott az utolsó két rész, és a lezárás egy igazi gyöngyszemmé vált a szememben.
Pedig a sűrűjében közel kaszálni akartam az HBO sorozatát, aztán úgy voltam vele, mint azzal az erdővel, aminek már teljesen a közepén álltam, csak végigmegyek rajta. Szerintem sokan fogjátok ezt érezni, sajnos én ezt már évek óta az HBO vígjátékainak szomorúbb védjegyének tartom. A mai vígjátékszcéna már rég feloldotta az ellentétet, ami a történetmesélés és a helyzetkomikum között feszül, lehet nagyokat mesélni is anélkül, hogy ez a viccek kárára menne. A Barry az utóbbit görcsöli inkább, és ha nem lennének ezek az imádnivaló mellékszerepek (a csecsenek! a drámatanár! az infózseni LAPD-sek! a csecsenek akcentusa!!!), be is fuccsolna.
Aztán arra leszel figyelmes, hogy Bill Hader már-már rezignált színi képességei (biztos csak a szerep kedvéért öltötte magára) elszórakoztatnak, tök jó főszereplővé teszik őt. A sztori pedig, talán akarva-akaratlanul, de mégis, már-már görög drámákat idéz. Ahogy pedig a megoldás, a tragédia, aztán pedig megint a megoldás (és megint a tragédia, et cetera) sormintát mintáznak a fináléhoz közeledvén, az írók pedig feláldozzák olykor még a jó poénokat is a hatásos befejezés(ek) oltárán, úgy éreztem, végre sikerült szintet lépni, ezt vártam.
Talán a Barry a tavaszi kábelszezon csiszolatlan drágaköve, de okkal. Nehezen ránt be, sokszor pedig aggodalomra ad inkább okot, hogy aztán végül meghálálja a figyelmet, meghajoljon és levonuljon a színpadról, hogy rápihenjen az ígéretesebbnek tűnő második évadra. 7,5/10
