Ha a megállíthatatlan a 80-as évek retro összetalálkozik a miből nem csináltunk még sorozatot trenddel, annak az lesz a vége, hogy olyan kultfilmeket is feldolgoznak, mint a Christian Slater és Winona Ryder (később mindketten a sorozatoknál kötöttek ki) főszereplésével készült Gyilkos játékok. Kérdés volt hogyan adaptálják, hiszen egy olyan korszak gyermeke, amikor még nem volt szükség annyi kompromisszumra, mint most.
A dolog pikantériája, hogy a tavaszra tervezett bemutatót elhalasztották az iskolai lövöldözések miatt, végül pedig bejelentették, hogy egyáltalán nem tűzik műsorra a filmmel megegyező című sorozatot. Hazánkban az HBO GO-n lesznek láthatók a leforgatott epizódok, melyekből az első kettő vált elérhetővé és azok alapján elmondható, hogy a Gyilkos játékok egyáltalán nem fogta vissza magát. Ez pedig egyszerre vált előnyére és hátrányára is.
Azt hogy a sztori merre tart, egyelőre nem igazán tudni. Inkább egy alapfelállás és az ezt megbolygató események körül forgott a két rész. Adva van egy Heather-ökből álló középiskolai klikk, akik szinte uralják az iskolát, látványosan vonulnak a folyosón és még a keményfiúktól sem tűrnek ellentmondást. A főszereplő a kívülálló Veronica lesz, aki a sztereotipikus naplóíró jókislány képet fogja földbe döngölni azzal, hogy összeáll a lázadó típusú JD-vel és a fiúval együtt belekeveredik egy gyilkosságba.
A morbid jelenetsorok a filmet ismerők számára nem jelentenek újdonságot (meg ugye azóta az ingerküszöb is az egekben). Az eredeti cselekményét mozgató egyik fő történést azonban beáldozták egy első epizód végi bosszantó csavarnak. Átültetni egy 80-as években készült filmet sorozattá már csak „parasztvakító neonfényben” (pankok szevasztok) sikerült. Tényleg herótom van már a 80-as évek nosztalgiától, de kétségtelen, hogy esztétikailag eszméletlenül fest néhány jelenet (például a világító görkoris diszkó, de a főcím is egészen zseniálisra sikeredett). Amire nem voltam felkészülve és óriási pozitívumként hatott, hogy mennyire releváns témákkal tömték tele már csak ezt a két epizódot is. Megkapja a magáét a közösségi média gyászolás-kultúrája, de ugyancsak parodisztikusan eltúlozták azt a jelenetet is, amikor egy, elvileg az indiánok számára sértő feliratú pólót vetet le az egyik Heather a fentebb említett keményfiúról. Ontja magából a társadalomkultúrát és az iróniát a sorozat, ugyanakkor közben be is tagozódik a 2018-as trendbe: a Heather-ökhöz immár színesbőrű lány és meleg srác is tartozik.
Az említett parodisztikus szereplői vonások felvonultatásának azonban van egy hátulütője is. A Suburgatory című sorozat, amely a külsőségekre adó kertvárosi figurákat ugyan kinevette, de közben mégis azt kellett nézni, ahogy ezek az idegesítő alakok a képernyőn pozőrködnek, és a Gyilkos játékokkal is ez a helyzet. Ezt elfeledtetni, csak a sorozat morbid humora és merészsége (ha nem elcsépelt még ez a szó) tudja, valamint az hogy a tényleges főszereplő Veronica, kidolgozatlan karaktere ellenére is kedvelhető. Grace Victoria Cox-ot (számomra egyedül csak ő ismert a gárdából) kifejezetten üdítő A bura alatt után egy homlokegyenest más szerepben látni és konstatálni, hogy a monoton beszélő lány tényleg csak egy ottani szerepe volt.
Minden hibája ellenére én jól szórakoztam ezen a két részen, mert ez az elszállt humor még mindig üdítően hat, és míg a film sokszor inkább thrillerbe hajlott, addig a sorozat a sötétebb tónust a már említett neonesztétikával kompenzálja és talán még fogyaszthatóbbá is teszi így, mint az eredetit. Az elkészült epizódok nálam még mindenképp le fognak csúszni, még akkor is ha a világot nem váltja meg és ez a pontszám is csak 6/10.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
