A világ ismét hatalmas slamasztikába keveredik, gonosz emberek atomfegyverekhez jutnak, céljuk egy új világrend felállítása. Felcsendül a radikálisok egyik kedvenc, mantra szerűen ismételt gondolata, miszerint: minél nagyobb a szenvedés, annál nagyobb a béke. Még jó, hogy itt van nekünk az Impossible Mission Force, a világ legkeményebb ügynökével Ethan Hunttal és mindenre elszánt csapatával, úgyhogy a világ nagy eséllyel ismét megmenekül majd. Igen, ha őszinték akarunk lenni, olyan film ez (is), amiről akkor is tudjuk, hogy miről szól, ha csak az előzetesét láttuk, sőt tulajdonképpen már a címe alapján is nagy pontossággal be lehet lőni, hogy honnan hova fog kifutni a dolog, de nem is ez a lényeg.
A Mission: Impossible filmek alkotói a negyedik rész óta, amely friss vért pumpált az addigra megfáradt, ingadozó minőségű, stílusában pedig epizódonként váltakozó franchise artériáiba, eléggé komolyan veszik amit a cím sugall, és valóban lehetetlen küldetések elé állítják magukat, minek eredményeképpen kiesik a néző szájából a kukorica. Hogy ez így van, az legnagyobb részt az ötvenes évei derekára az amerikai Jackie Channé átlényegülő Tom Cruise-nak köszönhető leginkább, aki a filmek kedvéért részről részre egyre meredekebb dolgokat vállal be. A látványon van a hangsúly, a remekül megkoreografált akciókon és ez az, amiért az emberek beülnek egy M:I filmre, de ez cseppet se lenézendő dolog, főleg, hogy manapság nem is igazán készülnek klasszikus értelemben vett akciófilmek. Így mondhatni már-már különlegességnek, igazi filmes csemegének számítanak ezek a művek.
Na de miről is szól az új epizód? Nos, sok mindennel nem tudom kiegészíteni a fent felvázoltakat. A cselekmény az előző film történései után veszi fel a fonalat, a Szindikátus megmaradt tagjaiból egy új, még radikálisabb csoport szerveződik, Apostolok néven. Ők tervezik ugyebár felállítani az új világrendet, aminek a legegyszerűbb módja nyilvánvalóan az atomfegyverek bevetése, ebben segítségükre van a Titkos nemzet antagonistája, a rőtszakállú Solomon Lane, aki így meg is kapja a széria első visszatérő gonoszának járó emlékérmet. Az IMF feladata felhajtani és hűvösre tenni az Apostolok fejét, persze jön a szokásos titkosszolgálatok közötti gyermeteg erőfitogtatás, valamint kölcsönös bizalmatlanság, így aztán Ethan Hunt kap maga mellé egy CIA ügynököt August Walker (Henry Cavill és a Bajusz). Kapcsolatuk persze nem indul túl rózsásan, melynek folyományaként egy-két buddy cop (esetünkben buddy spy) filmeket idéző pillanatban is részünk lehet. A két ügynök élcelődéseiről, illetve pusztán Cavill jelenlététől is rögtön az U.N.C.L.E embere ugrott be. A legkevésbé sincs egyébként ez a dolog túltolva, finoman épül bele a film nagy műgonddal szőtt szövetébe, ugyanakkor némi új színnel dobja fel azt.
És ha már itt tartunk, csak a történetvezetésbe tudok belekötni, karakterek és csavarok jönnek mennek, voltak pillanatok amikor az egész olyan hektikussá vált számomra, hogy kezdtem elveszíteni a fonalat. E-téren a kevesebb talán kicsit több lett volna, bár a film fináléja előtt ez az ide-oda csavargatás, ki kit ver át játék igen szórakoztatóan és jól van felépítve. Igaz annyira over the top jelleggel, hogy már azon se lepődtem volna meg, ha a Monty Python tagjai is beugrottak volna spanyol inkvizítoroknak öltözve. Poén gyanánt van egy pont, amikor már maga Hunt se tudja, hogy tulajdonképpen kik elől is menekül és ezt szóvá is teszi. Az viszont abszolút pozitívum, hogy Simon Pegg karaktere (Benji Dunn) részről részre egyre nagyobb szerepet kap, miképp ebben a filmben a maszkokkal való játszadozás is, mely mókából Benji ordas részt hasít ki. Ez, illetve Lalo Schifrin elmaradhatatlan főtémája azért időről időre emlékeztetnek minket rá, hogy ennek az egésznek a gyökere egy hatvanas években indult tv-sorozat és finoman jelen van egy kis tiszteletadás, egy kis retró érzés.
Másrészt persze nyilvánvaló, hogy minden ami a vásznon történik, azért történik, hogy a végén egy lélegzetelállító, baromi látványos akciójelenetbe torkolljon. A hetvenes évek filmjeit idéző autós/ motoros üldözés Párizs utcáin már megéri a mozijegy árát. Amikor Ethan Hunt forgalommal szembe belehajt a Diadalív körüli körforgalomba, abba a néző is beleszédül, a fő attrakció, a helikopteres hajsza meg simán helyet érdemel minden idők legjobb akció szekvenciái között. Mindez gyönyörűen van fényképezve, ilyen az igazi látványfilm, és az Imax mozit is erre találták ki. Tom Cruise neve pedig megérdemelten díszeleg ordas betűkkel a cím felett, mert elképesztő amit művel. A rendező, Christopher McQuarrie egy interjúban azt nyilatkozta, hogy igyekeztek mindent megvalósítani, amibe Tom nem hal bele. Ez elég morbidul hangzik de igaz, még a színész elhíresült és a költségvetést meglódító bokatörése is belekerült a filmbe, ez a határokat feszegető hozzáállás pedig ritka a mai Hollywoodban.
8,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
