Se több, se kevesebb. És, hogy belecsapjak rögtön a közepébe, az új Predátorban talán az a legjobb, hogy nincs benne egy cseppnyi megalománia sem. Semmi grandiózum, semmi univerzumépítés, semmi cicó, csak ami a csövön kifér. És A ragadozónak, gyerekek, iszonyú nagy csöve van.
Mivel ez már nem az első Predator film, Shane Black megengedte magának, hogy ne várassa a nézőket a film feléig – hogy még akkor is csak egy maszatos, alig látható foltot mutasson a bozótosban –, hanem rögtön a harmadik percben lecsapja a lakatot a ketrecajtóról, ráengedve az űr neonzöld vérű vadászát az akcióra éhes moziteremre. Félreértés ne essék, az első Predator film hibátlanul építkezett, és ott erre szükség is volt, nem véletlenül lett belőle megkerülhetetlen akció-klasszikus. Black viszont nagyon helyesen már nem fecsérli a drága időnket, és én ezt értékeltem.
Ridley Scottal ellentétben, aki az amúgy szerintem még teljesen vállalható Prometheusban (a Covenantról viszont ez már kevésbé mondható el) nekiállt erővel feszegetni az Alien franchise határait, Shane Black felismerte, hogy a Predator nem az a figura, akinek szüksége van eredettörténetre, vagy szövevényes, giz-gazos háttérsztorira. A ragadozónak két dologra van szüksége, egy bazi nagy fegyverre, és sok-sok fejvesztve rohangáló prédára. Ebben a filmben pedig akad jócskán mindkettőből, és mikor az elsőt használatba veszik, a második hullik, mint a forgács.
A film egy katonai akció feszült pillanataival nyit, de mielőtt még beindulna a golyózápor, egy idegen űrhajó becsapódik az elit kommandósok által körbevett operatív terület kellős közepébe. A mesterlövész ,McKenna, ér a roncshoz leghamarabb (Boyd Holbrook azt kell mondjam egy nagyon eltalált választás volt főszereplőnek), és azzal a lendülettel el is emel pár cuccot a ragadozónk kütyüi közül. Akkor még nem tudja, de ezzel nagy veszélybe sodorja magát és a családját. Mivel nem titkolja túlzottan a felettesei előtt, hogy tanúja volt az idegen eredetű hajó érkezésének, szép csendben felrakják őt egy buszra, és elküldik “pihenőre”, ahol összekerül az Amerikai Hadsereg legelcseszettebb katonáival. Őrültek, gyilkosok, öngyilkosok, egyik sem épeszű, de talán éppen ezért meglehetősen szórakoztató figurák.
Shane Black ezen szereplőkön keresztül pedig olyan sebességgel löveti telibe a vásznat az egysorosaival, hogy kitérni se lesz időd előlük. Blacket az különbözteti meg a többi fakezű író/rendezőtől, akik szintén szeretik keménykedő, poénkodó beszólásokkal "feldobni" a filmjeiket, hogy neki ehhez meg is van a humorérzéke. Nem azt mondom, hogy az összes poén ülni fog, de amikor épp nem a jól koreografált akciókon vigyorogsz majd, akkor nagy eséllyel a szereplők tényleg vicces és laza beszólásain fogsz.
A film az elejétől fogva egy elég felpörgetett tempót diktál, érdekes módon pont a végére, a kissé csalódást keltő végső leszámolásra fárad el. Az is fájdalmas tény, hogy a Predator nem igen használja ki az ikonikusnak számító fegyvereit és képességeit ebben a faék egyszerűségű sztoriban. Ezt kompenzálja viszont, hogy a film annyira a saját feje után megy, hogy a legtöbb esetben nem az történik, amire számítanál, és ez nagyot emel az élményen. Már-már kötelező volt ide is beletenni egy még nagyobb, még veszélyesebb lényt, egy Indominus Rexet, egy génmódosított, megállíthatatlan gyilkológépet, aki úgy szakítja ketté fajtársait, mint én a kiflim, mielőtt beletunkolnám a reggeli kávémba. Nem biztos, hogy mindenképp kellett ez az új ragadozó a filmbe, de mivel ügyesebben használták fel, mint a Jurassic World hasonló ideák mentén létrehozott szörnyetegét, sokkal elégedettebbek lehetünk a végeredménnyel. Még azt is elnézzük Blacknek, hogy a film harmadánál behoz egy gyerek karaktert (sőt, ha már gyerek van, legyen kutya is).
A filmet uralja egyfajta átláthatatlan káosz. Nem annyira szórakoztató módon, mint a 2015-ös Mad Maxet, és a tálalás se olyan vérprofi, de a Predator hellyel-közzel olyan, amilyennek egy mai Predator filmnek lennie kell. Sőt, az író-rendező keze nyomán kiburjánzó kegyetlen mészárlás és szájkarate egy olyan 18 karikás szórakozás, ami után nem nagyon kell gondolkodnom, mi a szeptemberi kínálat leginkább ajánlható filmje. 7,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
