A képregények irodalmon belüli megítélése a 80'-as évek végére, a 90'-es évek elejére a korábbihoz képest rengeteget változott. Az olyan címek, mint a Pulitzer díjat bezsebelő Maus, a V, mint vérbosszú, a Watchmen vagy éppenséggel a Neil Gaiman által újraálmodott Sandman széria még a műnem legerőteljesebb bírálóiban is elültethette azon gondolat magját, hogy a képi történetmesélés nem csak a gyermekeknek szánt kalandokban merülnek ki, hanem igazi, világteremtő művekként is értelmezhetők, amelyben a komolyabb témák tárgyalására is akad lehetőség. E tekintetben Mike Mignola (kezdetben még inkább illusztrálói) tevékenysége, illetőleg az általa megalkotott Hellboy-univerzum is ide sorolandó, mint a horror műfajának magával ragadóan kreatív leképezése. Vörös pokolfajzata ugyan első sorban a pofonok osztogatásában jeleskedik, de már kezdeti történetein is érződik Lovecraft, Poe vagy éppen Mary Shelley munkásságának hatása, míg a későbbiekben eme díszes társasághoz csatlakozott a folklór rémmesék világa is.
A pusztítás magja, melynek történetét John Byrne-nel karöltve jegyezte Mignola, tökéletes nyitánya Hellboy világának. A lovecrafti fenyegetéssel kecsegtető sztori kiindulópontja az 1944-es év, amikor is a nácik a természetfölöttibe fektették utolsó reményeiket, s a titokzatos Raszputyin segítségét kérve szerették volna megkaparintani a háború győzelmét ígérő teremtményt. A rituálé félresikerült, a pokolfajzat nem a számára kijelölt helyen tűnt fel, hanem a nácik után kutató brit csapat közelében. A csapat egyik tagja, Trevor Bruttenholm professzor látott fantáziát a Hellboy-nak elkeresztelt pokolfajzatban, sajátjaként nevelte fel, hogy aztán a Paranormális Kutató és Védelmi Hivatal oszlopos tagjává váljon. A történet mintegy 50 évvel későbbi eseményekkel folytatódik, a viktoriánus kort idéző Cavendish-ház kálváriájával. Az ottani különös események felderítésére többek között Hellboy, Abe Sapien, avagy a kétéltű ember, s a pirokinetikus képességekkel rendelkező Liz Sherman vállalkozik. De, mint kiderül, a múlt kísértése elől senki sem menekülhet, ugyanis a fenyegetés jócskán túlmutat ama bizonyos házon.
Az akciókban is bővelkedő, ám főként baljós hangulatára építő történet végig leköti olvasójának figyelmét, egyetlen igazi gyenge pontja az, hogy főbb szereplőiről egyelőre csak annyit tudhat meg az olvasó, ami ugyan éppen elég az adott jelenetekhez, de valódi mélységeikhez elengedhetetlen a későbbi kalandok megismerése. Ami viszont már itt is konzekvens, az a látvány. Mignola rajzstílusa roppant egyedi, a szinte szkeccs-szerű, minimalista formákból éles kontrasztokkal összeillesztett illusztrációi jellegzetesen használják az árnyékolási technikákat, amelynek köszönhetően a Hellboy képregényes univerzuma összetéveszthetetlen látványvilággal rendelkezik. A bevezetésben említett szerzői, s folklór hatások beépítése pedig csak tovább emeli a képkockák élményfaktorát. Nem is csoda hát, hogy Mignola rajzainak külön kiállításai is voltak, s a művészi stílusát összefoglaló kötetet is jelentettek már meg.
Végezetül megemlíteném, hogy a széria Amerikában már befejeződött, s szemben számos képregényes sorozattal egyetlen egy történeti íven halad végig, nincsenek újragondolásai, alternatív dimenziói, valamint a spin-off kötetei is kánonhoz illeszkednek. Magyarul pedig először a 2000-es évek végén jelent meg a Cartaphilus jóvoltából, akkor összesen mindössze három kötetet élt meg a sorozat. Azonban tavaly új reménysugárként a Vad Virágok Könyvműhely vállalta el a Hellboy behozatalát, annak ígéretével, hogy valamennyi kötetet meg fogják jelentetni. Ezáltal nem csak a fő történetek, hanem a kisebb kalandok is olvashatók az új változatban (példának okáért: A pusztítás magja tartalmazza a Szent Augusztus farkasait és A leláncolt koporsót is). Noha idén kezdték a kiadást, már most előrendelhető a harmadik kötet, s ha minden igaz, akkor a negyedik is lassan elérhető lesz. Én bízom benne, hogy a tervük beteljesül és a magyar olvasók meghálálják munkájukat, lévén a Mignola nevével fémjelzett világ üde színfoltja a képregények piacának, s szinte kötelező olvasmány a klasszikus horror kedvelőinek. Azoknak is, akik esetleg nem szívlelték Guillermo del Toro filmes megvalósítását, ugyanis a képregények világát csak részben sikerült megragadnia a mexikói zseninek.
Mike Mignola, John Byrne - Seed of Destruction (Hellboy I.)
Vad Virágok Könyvműhely, 2018, 184 oldal.
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
