Végre elszabadult a mozikban a Marvel univerzum egyik legellentmondásosabb figurája, a különös antihős, az űrből érkezett szimbióta, pontosabban ő és választottja, a lecsúszott újságíró Eddie Brock. A Ruben Fleischer rendezésében tető alá hozott produkciót nagy várakozás előzte meg, hogy aztán már a bemutató előtt darabjaira cincálja az internet népe. Kezdődtek a "gondok" azzal, hogy kiderült, a filmben semmilyen formában nem fog szerepet kapni Pókember, aki ugyebár a füzetek lapjain szerves részét képezi a karakter eredettörténetének, majd pedig egyeseknél az verte ki a biztosítékot, hogy az alkotók a vártnál alacsonyabb korhatár-besorolást céloztak meg. Na de végül is milyen lett a Venom film, jó, rossz, totál középszer? Vajon elő fogjuk venni majd évek múlva, vagy teljesen eltűnik a képregényfilmek egyre duzzadó tengerében? Szerkesztőségünk négy tagja megnézte magának ennek a furcsa fekete entitásnak az első önálló mozis kalandját, lássuk hát, mi az ítélet...
Lakat Barnabás: Nem köntörfalazok, számomra abszolút pozitív csalódás volt Fleischer filmje. Nem a Pókember szál, vagy az R-besorolás elhagyása miatt nem fűztem hozzá sok reményt, magasról tettem ezekre a dolgokra, egyszerűen csak az előzetesek alapján egy totál sótlan, feledhető, kihagyható alkotásnak tűnt a Venom, annak ellenére is, hogy magát a karaktert a képregényekben nagyon csíptem, ráadásul az egyik kedvenc színészem bújt a bőrébe. Örülök, hogy ennek ellenére mégis adtam neki egy esélyt a nagyvásznon, mert a maga kissé buta, kissé esetlen módján egy roppant szórakoztató filmmel van dolgunk. Én személy szerint kifejezetten örülök, hogy a piros ruhás hálószövő kimaradt az űrből érkezett fekete massza eredettörténetének mozgóképes prezentációjából, ugyanis kezd herótom lenni attól, hogy szinte már nem is készül olyan nagy hollywoodi blockbuster, amit pusztán önálló filmként, nem pedig egy ún. "filmes univerzum" egy fejezeteként lehet kezelni. Persze próbál azért erőlködni, hogy mégis az legyen, megkapjuk a már elmaradhatatlan stáblista utáni jeleneteket, amiknél olyan érzésem volt, hogy ebbe a filmbe tényleg csak azért kerültek bele, mert ez a műfajban ma már kötelező elem. Ilyen szempontból tehát címszereplőjéhez hasonlóan maga a film is egy különös, identitászavarral küszködő, ám kifejezetten szerethető szörnyeteg lett. A megvalósítása, felépítése - ahogy az sok helyen olvasható volt korábban - tényleg kicsit olyan hatást kelt, mintha a kilencvenes, vagy a kétezres évek elejéről csöppent volna a vásznakra. Sőt, a nyitánya a meteorként aláhulló, a lényeket a Földre hurcoló űrhajóval már az ötvenes évek végére is elcsépeltnek számított, de ez pont egy olyan bájos klisé, amire nem igazán tudok haragudni. A történet meg cérna vékony és kiszámítható, semmiféle meglepetéssel nem fog szolgálni senki számára. Viszont nem is ez a lényeg, hanem maga Venom, illetve Tom Hardy, aki megszemélyesíti őt. Ez megint az ő egyszemélyes show-ja, minden és mindenki más csak statiszta és kellék mellette, de hogyha ezzel képes fenntartani az érdeklődést, sőt szórakoztatni két órán keresztül, akkor igazából nincsen különösebb gond. Márpedig képes rá, és ez nekem elég is, ha egy hegyes fogú, komplexusos, űrből pottyant amorf masszáról szóló filmet akarok nézni.
Mikesi Tomi: A Venom, mint film, akkor is teljességgel értelmezhetetlen förmedvény, ha eltekintünk attól, hogy Pókember és Venom olyan, mint Jekyll és Hyde, még inkább, mint Batman és Joker (vagyis, Pókember a tézis, Venom az antitézis), ráadásul maga a karakter csupán súlyos, nyereségvágyból elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények árán erőszakolható bele a PG-13-as gyermekbarát kategóriába. A legbosszantóbb pedig, ahogyan azt a Marvel Moziverzum ehhez képest első blikkre talán az akadémiai babérokra is megérdemeltem törő, valójában csupán kissé kevésbé nevetséges csinálmányaitól már megszokhattuk, az az, hogy ezt az egészet el lehetett volna készíteni legalább korrektre, ha nem egyenesen élvezhetőre. A szuperhősfilm műfajnak megvannak a saját korlátai, de mintha a Sony a Marvel által már alapból mesterségesen alacsonyan tartott korlátait sem szeretné feszegetni, és valami elképesztően komolyan vehetetlen filmnek gúnyolt marhaságot dobtak össze. A ”trash az új mainstream” irányvonal állatorvosi lova a Venom, ami mellett még a 9-es terv a világűrből is büszkén húzhatja ki magát, mert azon legalább lehet jóízűen kacagni. Az általában vitathatatlanul jelentős színészi jelenléttel bíró Tom Hardy ezúttal finoman szólva is csak harmatgyenge játékát látva viszont a színész helyett is a priori szégyent éreztem, hiszen eddigi karrierje alapján joggal feltételezhettük, hogy a brit színészre is igaz az állítás, miszerint egy bizonyos szint fölött, már nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.
Remy: Pókember nélküli Venom-film? PG-13-as korhatárbesorolásba beleerőszakolt Venom-film? Ne már!!! Lényegében ez a fajta negatív hozzáállás erősödött bennem mindaddig, míg meg nem jelentek az első előzetesek. A trailerek után már ugyanis totál elengedtem azt a fajta reményt, hogy a Venom-mozi jó lesz. A végeredményt látva viszont tévedtem… is... meg nem is!
Fleischer-filmje mindent összevetve igenis élvezhető, szórakoztató kaland lett, egy kiváló Tom Hardy-val és egy zseniális Venommal megfűszerezve. Volt kémia közöttük, uralták a vásznat, SZÓRAKOZTATTÁK A NÉZŐT! Mikor róluk szólt minden, akkor lehetett azt látni, hogy az elképzelés működik, a film halad a célja felé és nincsenek eget rengető problémák. Jöttek a poénok, valamint az akciók, és sikerült kizökkenni abból a moslékból, ami lényegében a film többi részét képezte. Kaptunk az arcunkba ugyanis egy elnyújtott, dögunalmas felvezetést, egy rettentő rossz mellékkaraktert Michelle Williams személyében, egy sablonos és gyér főgonoszt Riz Ahmed közreműködésével, valamint egy visszafogott és ziccereket elrontó köntöst a PG-13-nak hála. Utóbbi ráadásul azért is fájó, mert mindvégig látszódott, hogy hova is kellett volna lőni a ziccereket, de mindig csak egy hátra passz következett a lehetőség kapujában. Így pedig kaptunk az időnkért és a pénzünkért egy erőtlen, sablonos, de látványos és élvezhető filmet, ahol hiába fog az egyik szemünk örülni, a másik tuti biztos, hogy sírni fog. Ettől függetlenül van potenciál a Hardy-féle Venomban, ráadásul a stáblistás jelenetet látva, akarom is a folytatást, de ott már nem fér bele ennyi hiba az összképbe!
Duba Dániel: Hellyel-közzel akkora várakozással ültem be a Venomra, mint az új Predatorra: hangyapöcsnyivel. Hogy a moziból kifelé menet ezúttal a kapott élmény is hasonlóan szerény méretekkel rendelkezett, az annak köszönhető, hogy ezt az egyen-Marvel pakkot, amivel ez a film operál, már házon belül is elmesélték ennél sokkal jobban. A Venom paneljei nagyjából kilencvenkilenc százalékban megegyeznek az első Iron Man paneljaival (meg a többi Marvellel), ami nem csak látványosabb, de lazább, viccesebb, és dögösebb is (még a szőke barátnő is megvan). A Venom akciói suták, a harcok és az üldözések túl sötétek, mosottak, követhetetlenül kapkodóak, vagy azt is mondhatnám, jellegtelenek, urambocsá' ötlettelenek. Csak rimánkodhatunk, hogy az új Spawn filmben majd derekasabban ráfeküdjenek erre. Illetve remélhetőleg nem csak erre. Hogy stúdión belül maradjunk, gondoljunk csak egy Dr. Strange-féle hirigre, vagy Thor zúzdájára a Ragnarökben az Immigrant Song alatt. Meg kell hagyni, azok se voltak úgy igazán erősek, de mérföldekkel emlékezetesebbre sikeredtek a Venom harmatos CGI megoldásainál, ami a késői '90-es éveket idézi, rossz értelemben. Hát hová ömlött az a sok millió? Biztos nem a VFX részleghez. És még folytatom. A film olyan következetlenségekkel van tele, amiket még az ilyen sokadik képregényfilmnél is csak szemeket görgetve vagyunk halandóak elnézni, de itt a készítők hülyének néznek, és ezt nézőként csak ritkán szeretjük. Tom Hardy haknizott egyet, Riz Ahmed csak a kirakatban van, Michelle Williams karaktere egy vicc. Nincs itt mitől elájulni, ez a film rettentő nyuszi, de legalább a korhatárt jól belőtték. Tizenhat év alatt még minden bizonnyal lesz majd, aki élvezi fogja. Nekem csak az első kb. 20 perce ízlett, a többit kiköptem.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
