A természetnek megvannak a saját törvényei, és amennyiben az ember ezeket nem hajlandó figyelembe venni, az élővilágot pedig oktalan módon kívánja a saját szolgálatába állítani, annak beláthatatlan következményei lesznek.
Tavaly Darren Aronofsky rendezett az anyatermészet és az ember kapcsolatáról félreérthetetlen és ködös allegóriákban is bővelkedő mozifilmet, ám az minden hozzáadott értéke és sokrétűsége ellenére is finoman szólva megosztó lett mind a kritikusok, mind pedig a nézők körében. Amennyiben Gareth Evans filmje fogyasztóbarátabb, úgy univerzalitását a végig követhető és klasszikus felépítésű történetvezetésnek köszönheti. A párhuzam az Anyám! című mozgóképes (jó értelemben vett) kulturmerénylettel nem merül ki ennyiben, ugyanis itt is fontos szerepet kapnak a különböző vallási tébolyultak, radikálisok és visszatérő motívum a vallási vezetők hipokrita mivolta is. A szintén a természet-ember-transzcendens kapcsolatkört vizsgáló Örökség a fasorban sincs az Apostle-hoz képest, pedig arra a filmre is nehezen lehetne rásütni, hogy átgondolatlan fércmunka.
A vallási fanatizmus, fundamentalizmus ábrázolásában a film a végsőkig elmegy, mind a hívők, mind pedig a hit mibenlétét, mikéntjét saját kénye-kedve szerint alakítgató deviáns klérus szemszögéből. Bár nyakatekert módon akár ezt is bele lehet magyarázni, a film nem maga a hit, hanem a tudatlanság, a közöny, a kapzsiság és a birtoklási vágy romboló hatására hívja fel a figyelmet. A természettel harmóniában élő emberképen már rég túllépett, iparosodott társadalom kilátástalansága, morál nélkülisége elől menekülő csoportok motivációja érthető, ki ne szeretne egy önfenntartó, minden tagjára egyenlő terheket kirovó, közös cél és közös hit által összekovácsolt gyülekezet tagja lenni. A társadalmon kívül létrehozott kommuna témaköre már önmagában megér egy misét, plána ha ebbe beleemeljük az elvakult szekta ősképét.
A képi világ is rájátszik a természetben élő, attól mégis egyre inkább eltávolodó ember érzelemvilágára, lélegzetelállító tájképek és gyomorforgató embertelenségek legjobb értelemben véve naturalista ábrázolásával. A kameramozgás és a beállítások sokszor erősítik meg a nézőt abban, hogy feje tetejére állt világ, és mennyire kizökkent időket élünk. A filmzene hallatán az idén februárban tragikusan korán elhunyt Jóhann Jóhannsson is elégedetten csettintene, Aria Prayogi és Fajar Yuskemal ugyanis az izlandi zeneszerző legjobb hagyományait követve polifóniában és zenei ötletekben gazdag, egyszerre csupán néhány, de annál változatosabb hangszereket megszólaltató score-t rakott össze. Mind az operatőr, Matt Flanery, mind pedig a fent említett zeneszerzőpáros Evans bevált munkatársa, akikkel együtt dolgozott A rajtaütés mindkét részén.
A színészgárda is megér egy bekezdést, Dan Stevens végre a képességeihez méltó szerepet kap, amiben alkalomadtán hátborzongató és felejthetetlen pillanatokkal örvendezteti meg a nagyérdeműt. Lucy Boynton, a Sing Street Raphina-ja üdítő színfolt a filmben, minden értelemben, de az A-listás, nagybetűs színészetet leginkább a rendező honfitársa, Michael Sheen biztosítja. Először a Frost/Nixonban láttam, legnagyobb sajnálatomra viszont sem előtte, sem utána nem jellemzi életművét, hogy kizárólag arra érdemes projektekre bólintana rá, pedig egy meglepően sokoldalú és változatos eszköztárral operáló színészről van szó, aki megérdemelten aspirálna a legnagyobb díjakra is.
Gareth Evans egy személyben maga írta, vágta és rendezte a filmet, ami a végeredményt és a rendkívüli Rajtaütés-filmeket látva azzal a reményteljes érzéssel tölt el minket, hogy egy újabb autonóm, kompromisszumot nem ismerő rendező csatlakozhat a legnagyobbak ligájához. Miközben zseniális műfaji film, közben a Greenpeace-t és a PETA-t is megszégyenítő kampányfilm a természet kizsákmányolása ellen, khm, vagyis, akarom mondani, ez a film is csak a hanyatló nyugat ópiuma, ugyanis a globális felmelegedés humbug, csak a háttérhatalom találta ki, hogy ezzel is baszogathassák a szerencsétlen csinovnyikokat és még egy bőrt lehúzhassanak róluk, a Föld meg egyébként is lapos. Há’ nem? De. 8/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
