Úgy is mindenki képben van
Nyolc rész után szerintem felesleges bemutatni a Halálos Iramban szériát, mert még az is tudja miről van szó, aki amúgy nem szeretne tudni ezeknek az alkotásoknak a létezéséről. Lehet őket hibáztatni? Döntse el mindenki maga. A lényeg, hogy a Halálos Iramban az egyik leghosszabb ideje futó akció film széria, ami valaha készült, és jóval túlment már azon a ponton és szemléleten, aminek annak idején megalkották. Egy egyszerű, szimpla kis illegális autóversenyzésből lett egy 2-3 évenkénti kötelező agyzsibbasztó zúzda, ami a nézők egyik felét a gyönyörrel, a másik felét az undorral tölti el. Nem tagadom, én a gyönyör táborába tartozom, így minden egyes infó morzsa kapcsán dörzsölöm a tenyerem, és várom a képeket, a plakátokat, az előzeteseket, majd - szerencsés helyzetem lévén – a sajtóvetítéseket, ahol hátradőlök és előveszem…azaz várom, hogy kezdetét vegye az aprítás. Mert az bizony ezúttal se maradt el.
Fullba kell nyomni, a padlóig
Luke Hobbs (Dwayne Johnson) és Deckard Shaw (Jason Statham) nem a kezdetektől a csapat tagjai, mindketten később csatlakoztak, ráadásul egyikük se azonnal lett kebelbarátja Dominic Toretto (Vin Diesel) tshaládjának. Hobbs rendőrként lett ráuszítva a bandára, de a dolgok nem úgy alakultak ahogy tervezte, és a sorsnak van ám humorérzéke. Klasszikus értelemben vett tshaládtag ugyan nem lett, de egy nagyon értékes szövetségessé lépett elő. Shaw már más tészta. Ő rosszfiúként küzdött Torettoék ellen, de ahogy azt már mindenki tudja (igen, te is tudod, aki rühelli a szériát), elbukott, viszont a bosszú helyett ő is amolyan szövetséges féle szerepkört töltött be a tshalád életében. És, hogy mi köze Hobbsnak és Shawnak egymáshoz? Nos, a rabló pandúros múltjukból fakadóan bizony elég sok, de ha egy szóval kellene jellemezni a kapcsolatukat, akkor az bizony nem a szeretet lenne. Kényszerből ugyan összeálltak egy közös akcióra, de amint végeszakadt, puszik és nagy ölelések nélkül ment ki-ki a maga dolgára. Ám az a fránya sors újra vicces kedvében volt, és ezúttal is a kényszer fegyveréhez nyúlván sodorta egymás mellé eme két jómadarat, hogy…utálkozzanak kicsit, miközben megmentik a világot.
Gyorsan tisztázzuk, hogy ez nem egy számozott epizód, és nem fognak benne feltűnni Torettoék, hogy újra együtt hajtsanak el a benzingőzös naplementébe. Bár a világ ugyan az, a történet különálló és csak és kizárólag a két címszereplőhöz van köze. És, hogy milyen téren? Már is mondom. Szóval van egy szupervírus, ami képes az egész világot elpusztítani. Eredeti? Cseppet sem, de létezik és kell a rosszfiúknak, közülük is egy olyan titkos szervezetnek, mely nem hétköznapi elemekkel operál. Amolyan szuperkatonákat gyártanak, amik félig emberek, félig gépek, erősebbek, gyorsabbak is jobbak bárkinél. Ennek a szervezetnek a fő bikája, ha úgy tetszik Brixton (Irdis Elba), aki nagyon szeretné magának ezt a vírust. Igen ám, de ellopja előle egy nagyon vadóc leányzó, Hattie Shaw (Vanessa Kirby), és tőle bizony nem lesz olyan egyszerű visszaszereznie. És itt jön a képbe Hobbs és Shaw. Mindketten más miatt érdekeltek az ügyben és mindkettőjük a saját miértjét helyezi előtérbe, ezzel a világra szabadítva mindent, amit egy Halálos Iramban filmtől várnánk, így aki még mindig képes úgy beülni egy ilyen alkotásra, hogy fizikát, realitást és komolyanvehetőséget vár, az csalódni fog. Nem kicsit, nagyon.
Az alkotók a recept egyszerűségén semmit nem változtattak a korábbiakhoz képest. Csupán még magasabb fokozatra kapcsoltak azon az elég sok fokozattal rendelkező váltón. Ennek elsó lépcsőjeként felkérték rendezőnek azt a David Leitch-et, aki a John Wick, Atomszőke és Deadpool 2 filmekkel már bizonyította korábban, hogy piszkosul ért az akciózáshoz, így a garancia a széria szerelmeseinek már a forgatás megkezdése előtt garantált volt. Minden más, csak hab a tortán, és ez a hab bizony most is mocsok mód jól fog esni mindenkinek. Mert hát mit is kapunk ettől az alkotástól...nézzük csak...a fél város leromboló akciójeleneteket? Pipa. Fasza autós üldözéseket? Pipa. Jól megkomponált verekedéseket, amik alatt úgy érzed, a te csontod is törik? Pipa. Remek kémiát és beszólásokat? Pipa. Mindezeket pedig úgy, hogy a fizika forog a sírjában? Még egy PIPA! Persze nem maradhat el a szokásos tshalád és összetartozás monológ, de bőven a fogyasztható kereteken belül, és emiatt bizony még érzelmeket is képes kiváltani az emberből és nem csak egy legyintés formájában. Természetesen minden egyes képkockával az újabb és újabb zúzdát várjuk, de amikor picit visszavesz a film a tempóból, és hagyja, hogy az agyunk és a szemünk megpihenjen, akkor se okoz csalódást, és a Halálos Iramban univerzum (mert ezt már lehet annak nevezni) keretein belül még hiteles is marad. Ráadásul mindét karakter múltjáról tudunk meg nyalánkságokat, így mégjobban a szívünkhöz nőnek. A színészekről amúgy ordít, hogy piszkosul élvezték a forgatást, és nem csak Dwayne valamint Statham, hanem Kirby kisasszony és Elba uraság is. Jók a karajtereik, és beleadnak anyait-apait, hogy azt a lehető legélvezhetőbben adják elő nekünk. Egyikük se okozott csalódást. Természetesen akad egy-két kevésbé jól sikerült vagy túltolt, felesleges poén, de ezek olyan elenyésző szinten vannak csupán jelen, hogy képtelen vagyok haragudni az alkotókra egy szimpla cö-cö-nél jobban.
Ha akarod ha nem, itt van és lesz is még sokáig
Nem szaporítom tovább a szót, mert egyfelől felesleges, másfelől pedig azért nehéz már új dolgokat írni egy széria 9. epizódja után. Én bátran felvállalom, a kövezést is bevállalva, hogy imádom ezt a szériát és elég keményen elfogult is vagyok vele szemben, de számomra ez lett a kötelező guilty pleasure, amit bármeddig eltudnék nézni. A legújabb rész, ami már a Toretto tshalád történetét viszi tovább forog, így jövőre, vagy azután, újra találkozunk. Mert én bizony azon is ott (itt) leszek. 9/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
