Mindenki tudja, kiről van szó

11 évvel ezelőtt lezárult egy korszak. Egy karakter korszaka, amit és akit mindenki ismer, aki csak kicsit is szereti a filmeket. Lehet, hogy nem látott egy részt sem, de ha azt mondják neki, hogy Rambo, tudja kiről van szó. Már a 2008-as epizódban is érezni lehetett, hogy Rambo öregszik. A fejében, a testében és a lelkében még mindig háború dúl, de ez dúlni is fog a halála napjáig. Próbálja persze elnyomni, próbál úgy élni, hogy ne kelljen újra felszínre hozni azt az énjét, amit mindenki ismer, és amit ő személy szerint nem kedvel, de hát tudjuk, hogy a sors bizony néha méltán érdemli ki – már bocsánat, de – a mocsadék jelzőt. Ám nagyon úgy tűnt, hogy ezúttal tényleg pont kerül mindennek a végére, és Rambo…John végre lenyugodhat, és apja házához visszatérvén békében élhet. Említettem már a sorsot? Ja igen, épp az imént.

Öregember, de nagyon nem vénember

John tényleg nyugalomban él. Apja farmján letelepedvén gondozza a földet, sajátjaként neveli házvezetőnője kislányát, akit lovagolni is megtanít és minden erejével azon van, hogy a benne dúló, háború okozta dlmonok egyszer se törjenek a felszínre. Ennek lecsillapítására illetve féken tartására, néha-néha besegít a helyieknek a közeli erdőben eltévedt turisták felkutatásában és kimentésében, de persze az élet nem fenékig tejfel és nem mindig sikerül mindenkit megmenteni. Emiatt a szunnyadó démon újra és újra a felszínre akar törni, de a körülötte lévő szeretetnek hála, amit a házvezetőnőjétől és annak lányától kap, mindig csak kapargatni tudja azt a bizonyos felszínt, felbukkanni sohasem sikerül neki. Viszont ahogy neki, a fogadott, nevelt lányának is van múltja. Az apja még kiskorában minden szó nélkül lelépett, és a lányát ahogy felcseperedett, egyre inkább elkezdte érdekelni az a bizonyos miért szócska. Természetesen John nem tartja jó ötletnek, hogy felkutassa az apját, mert ahogy ő mondja, a kinti világ felett nincs hatalma és ott nem tudja megvédeni, de természetesen a lány nem bír magával, és meg is történik a baj. Mexikó egy veszélyes hely, és az ottani szexrabszolgakereskedőket nem igazán hatja meg, hogy ki milyen fiatal, az meg végképp nem, hogy valaki szeretne-e egyátalán szexrabszolga lenni. Egy dolog azonban érdekelhette volna őket…mégpedig, hogy John Rambo nevelt lányáról van szó. Sok mindenkit elvesztett az életében, sok olyan ember halálát végignézte, akit szeretett...de ha a szívét veszik el tőle, azt ő is elég nehezen viseli.

Legyen elég ennyi a sztoriról, lássuk John milyen módszerekkel dolgozik. Nos…brutálisakkal. Azokkal, akik bántani akarják a szeretteit, nem bánik kezes bárányként. Az utolsó vér helyenként nagyon véres és nagyon brutális lett. Nincs csak a sikolyokat vagy az eltorzult arcokat mutató sejtetés, esetleg a megfelelő pillanatban egy kamera elrántás…ha ki kell szedni egy csontot a helyéről és azt izomból húzni, azt bizony megkapjuk keményen az arcunkba. Ha törik az állkapocs, ha szakadnak a végtagok, ha bármi beleáll az emberbe…eltudjátok képzelni még akkor is, hisz láttátok a korábbi részeket, de ha csak a 2008-as John Rambot, akkor is. A film ilyen téren nagyon korrekt és ez igaz az akciójelenetekre is. A kérdés, ami bennem motoszkál a látottak alapján, hogy vajon mi szükség volt erre a történetre? 11 évvel ezelőtt gyönyörűen lezárták ennek a karakternek a sorsát, hagyták végre megbékélni és megpihenni, miért kellett még egy küldetésre elküldeni? Volt értelme, hozzáadott bármit is a karakterhez ez a cirka 100 perc, amit eddig még nem tudunk? Nos, nem igazán. Ha nagyon őszinte akarok lenni azt mondanám, hogy teljesen jól meglehet az ember nélküle, mert nincs meg benne az a plusz, ami végett azt mondhatnánk a mozitermet elhagyva, hogy „na igen, itt bizony megértettem a karakterekkel egy-két olyan dolgot, amit korábban nem.” Emiatt lehordhatnám a sárga földig, és szidhatnám a készítők anyukáját, amiért kierőltettek ebből a karakterből még egy akciót, de elnyomván magamban ezt a kis hangot, még sem teszem. Mégpedig azért nem, mert nem tudok rá annyira haragudni, mint kellene vagy mint egyesek majd haragudni fognak.

Mégpedig azért nem, mert ha elvonatkoztatok attól, hogy kb. semmi pluszt nem adott a karakterhez, és a sztori is kimerül egy Elrabolva VS Reszkessetek Betörök egyesítésben, akkor azt kell mondanom, hogy az amit láttam, helyenként bizony nagyon jól néz ki. A dramaturgia szerintem jól működött, jól lett érzékeltetve, hogy Rambo még mindig közd a belső démonjaival, de végre megtalálta azokat az embereket a környezetében, akik mellett biztonságban éli magát és akik feltétel nélkül szeretik. A benne rejlő brutalitás és erő is kellően véresen lett elénk tárva, bizony Rambo nem az a vénember, akinek rászeretnél lépni a tyúkszemére még akkor sem, ha nem adj isten sokkal többen vagytok. Mert ha valahogy túléli az esetet...nos...az újratalálkozást te már nem biztos. A rendezés is remek, Adrian Grunberg stílusán és látásmódján érezni, hogy évekig Mel Gibson mellett edződött, így vele nincs különösebb baj. A film egyensúly azonban már nem lett annyira tökéletes. A 100 perc nagyon rövidnek érződik, és mire elérkezik az, amire mindenki vágyott, bizony már vége is van. Hiába működik jól a dráma, hiába van jól felépítve, hogy Ramboból hogyan tör felszínre újra a szörnyeteg, mikor felszabadul túl hamar végez és túl hamar ül le a tornácba, hogy kényelmesen hátradőlve nézze a naplementét a hintaszékben. Picivel több akciót elbírt volna a film, mert bár hiába hagytam el úgy a termet, hogy haztaaaaaaa, megemésztve és visszagondolva a látottakra, a kezdeti lelkesedés elhalt picit. Persze nem annyira, hogy az a bizonyos hangot, amit elnyomtam most szabadjára engedjem, de a motoszkálás megvan.

Még is mire érdemes hallgatni

Bevallom őszintén, rég voltam ennyire bajban egy film végi értékeléssel és a pontszámmal kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy a 2008-as John Rambo után ezt az epizódot nem sok értelme volt megcsinálni, mert ott annyira szépen lezártak mindent, hogy felesleges volt még egy akció. Viszont ha már megtették, akkor a látottak összességében tetszettek, mert hatott rám a dramaturgiája, a brutalitása karfa szorításra késztetett, és az akciójelenetek - amikből tényleg lehetett volna vagy kétszer ennyi - tetszetősek. Hiába akarok haragudni erre a filmre, nem tudom lehordani a sárga földig, és nem tudok annyira bosszús lenni, hogy ne kerüljön majd be a gyűjteményembe, és egy jövőbeli maraton következtében ne kérdés nélkül tegyem majd be a lejátszóba, miután véget ért a John Rambo stáblistája. Viszont azért remélem, hogy ezzel végleg elengedték ezt a karaktert, és nem fognak csak azért is egy hatodik részt előhúzni a "semmi nem jut az eszünkbe, vajon mit csináljunk" kalapból. Rambo most már végre tényleg pihenje ki magár. Ráfér. Ennek reményében, és a túlzottan is elnéző szívemnek köszönhetően, legyen... 7/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!