A fenti kérdés fogalmazódott meg bennem először az új Terminátor mozi megtekintése után, és ezzel nagyjából el is árultam mindent róla. James Cameron produceri felügyelete ide, Tim Miller, a Deadpool rendezője oda, a Sötét végzet sajnos pontosan illeszkedik abba a sorba, amit a második rész után készült filmek alkotnak, és ami bárcsak ne létezne. De a valóságban sajnos senki sem képes kitörölni ezt a csorbát az idővonalból. A végzet sajnos valóban sötét. Már ami a Terminátor filmeket illeti.
A baj valójában már ott elkezdődött, hogy a Terminátor a ma oly divatos és aktuális kifejezéssel élve frachise-á vált. Adott volt egy kezdő, de roppant tehetséges rendező első teljesen önálló munkája, ami tulajdonképpen nem több egy elképesztően kreatív és profin összerakott B-filmnél. Egy slasherbe oltott sci-fi (vagy fordítva), ami pont az egyszerűségével robbantott nagyot és égett be a köztudatba, meg a popkultúrába is. Ezt követte évekkel később a jóval nagyobb büdzséből gazdálkodó folytatás, ami az alapvetést egy igazi blockbuster vázára építette fel, és a recept ezúttal is tökéletesen működött. Cameronnak sikerült szintet lépnie, ami nem is csoda, hiszen mindig is megszállott, maximalista direktor hírében állt, Az ítélet napja pedig ugyanúgy kultuszfilm lett, mint elődje, és bár összefüggenek, egymástól függetlenül is helytáll és működik mind a kettő. Stílus, hangulat, az épp a csúcson lévő Schwarzenegger, forradalmi speciális effektusok, ezek mind-mind alátámasztották a 92-es folytatás létjogosultságát. Cameron pedig egy gyönyörű lezárást is rittyentett az egészhez, olyat, amit a mai napig megkönnyeznek a rajongók.
Ezért is volt már a 2003-as Gépek lázadása is teljesen felesleges, az öt évvel későbbi nemhiába befuccsolt sorozatról (Sarrah Connor krónikák) már nem is beszélve. A legtöbb potenciál még a 2009-ben napvilágot látott, a korábbi epizódokban csak egy-két percig látható posztapokaliptikus világba helyezett Megváltásban volt, de aztán ez is vakvágánynak bizonyult, pedig ha már mindenképpen rétestészta módjára kell nyújtani ezt a sorozatot, akkor itt lett volna érdemes elkezdeni. Talán. Bár, hogy igazam lenne-e, azt már sosem tudjuk meg. A 2015-ös Genisys, melyben Schwarzi visszatért, pedig nemes egyszerűséggel nézhetetlen és röhejes.
Az új filmről pedig, mely egy huszáros vágással a második rész óta megjelent Terminátor címmel ellátott dolgokat figyelmen kívül hagyja, egy pozitívum mondható el: Az előző résznél azért jobb. De ez ugyebár nem nagy dicséret.
A legjobb dolgot már a stúdiólogóknál ellövik, Sarrah Connor apokalipszisről szóló monológjával, amivel két baj van. Egyrészt lényegében a film ekkor még el sem kezdődött, másrészt az egész az Ítélet napjából van kivágva. Na bumm. Ezt követően újra láthatjuk John Connort, hogy aztán már az első öt percben arcon köpjék a T2 fent magasztalt, iszonyatosan hatásos befejezését.
A cselekmény legalább koherensebb, követhetőbb, urambocsáss' következetesebb, mint a Genisys esetében, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyan, mintha az első és a második film remake-jét néznénk egyszerre. Arra azonban nagyon ügyeltek a film írói (voltak páran erre a remekműre), hogy a már jól ismert cselekményt a totális politikai korrektség jegyében adaptálják napjainkra. Ennek mélypontja a T800-as legújabb ábrázolása, amely ezentúl szerepelhetne a szótárakban a kiábrándító mellett magyarázatként.
A nagy visszatérővel, Linda Hamiltonnal se voltak kegyesebbek. Sarrah Connor egyenesen szánalomra méltó. Hobbija a csipsz zabálás, saját bevallása szerint alkoholista (bár a játékidő alatt egyszer sem nyúl piához, ami elég furcsa), állítólag ötven államban körözik, mindezek ellenére viszont kapcsolata van hadsereggel, melynek révén képes hozzájutni a létező legmodernebb fegyverekhez is. Na menj már...
Az újdonságok között azért legalább akad értékelhető dolog. Mackenzie Davis karaktere bár az első promóképeken még rém irritálónak tűnt, egészen jól működik és nagyjából el is viszi a hátán a filmet. Az új Terminator, a Rev-9-es (Gabriel Luna) egészen ötletes, és jól betölti a funkcióját. És azt hiszem ennyi.
Az akciójelenetek a korrekt és a rossz között ingáznak, utóbbiaknál összevissza ráng a kamera, azt se tudjuk, mi van, a fizika törvényei pedig a Halálos iramban filmekben láthatókhoz hasonlóak.
Olybá tűnik tehát, hogy a terminátor sorozat bevégezte, a végzete pedig tényleg sötét. Én meg inkább újranézem az első két klasszikust, és próbálom elfelejteni, ami utána történt.
4/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
