Elérkezett az év egyik leghangulatosabb, legszebb és legkülönösebb ünnepi időszaka. A temetőkben gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, friss virágot, koszorúkat viszünk a sírokra. Az emlékezés időszaka ez, de korántsem szomorú ünnep, sőt van egy bolondos, vidám oldala is, ami békésen megfér a csendes emlékezés, tiszteletadás mellett. Ősi időkre visszanyúló ünnepkör ez, mely a mai formáját több, különböző kultúrákból származó népszokás és ünnepnap egybeolvasztásával érte el. Talán ennek a szerteágazó eredetnek is köszönhető, hogy bár hazánkban is régre visszavezethető múlttal rendelkezik, mégis sokan nincsenek pontosan tisztában az ünnep mibenlétével. Miért is gyújtunk ilyenkor gyertyát? Mi a mindenszentek és a halottak napja közti különbség, és végül is melyik mikor van? És mi a frász tulajdonképpen az a halloween, melyre a blog hasábjain immár évek óta horrorfilmes cikkekkel készülünk? Egyáltalán hogy jönnek a képbe a horrorfilmek egy ünnep kapcsán? Ebben a nálunk rendhagyónak számító cikkben igyekszem megadni a választ a fenti kérdésekre, illetve kísérletet teszek arra, hogy röviden és áttekinthetően összefoglaljam, honnan is erednek a ma is életben lévő ünnepi szokások, hagyományok.

A kelták ünnepe, a samhain

A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a kelta nyelvjárásban a november hónapot jelentette, illetve ez volt az elnevezése a kelták egyik legjelentősebb ünnepének is, mely a tél, a sötétség eljövetelét jelezte. Eddigre elraktároztak minden élelmet és takarmányt, amit nyáron megtermeltek és hálát adtak isteneiknek a jó termésért, emellett áldozatokat is mutattak be nekik, illetve a visszajáró lelkeknek is. Úgy hitték ugyanis, hogy ez az időszak az, amikor elmosódik a határ az élők és a holtak világa között, megnyílnak a kapuk és a holt lelkek, illetve különféle mitikus, emberfeletti lények is szabadon kószálhatnak a világunkban. Azért volt szükség a számukra felajánlott ételre és állatáldozatokra, hogy cserébe ne zavarják meg az emberek nyugalmát. Gyakran maskarákba öltöztek, illetve groteszk tököket faragtak, hogy az ártó, gonosz szellemeket elijesszék velük. Az ünnep kialakulásában egy Crom Cruach nevű kelta halálisten is központi szerepet játszott. A ma használatos naptár szerint az ünnep október 31-én sötétedéskor kezdődik és november elsején, éjfélkor ér véget. Hatása közvetlenül az angolszász kultúrára volt a legnagyobb, ez a halloween alapja, vagy ha úgy tetszik őse, de a dolog persze nem ennyire egyszerű...

Mindenszentek és halottak napja

A mindenszentek, vagy másképp mindenszentek napja a katolikus egyház saját ünnepe, melynek lényege dióhéjban annyi, hogy ezen a napon emlékeznek meg az összes, saját emléknappal nem rendelkező szentről. Egyháztani megközelítésben ez a megdicsőült egyház ünnepe. A megdicsőült, vagy másképpen diadalmas egyházat az üdvözöltek, tehát a szentek képviselik, őket ünneplik ilyenkor a még élők, azaz a küzdő egyház képviselői. A kereszténység terjeszkedésekor bevett szokás volt, hogy a Biblia tanaival ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, ugyanakkor nem az történt, hogy ezeket elsorvasztották, hanem ezekhez igazították a hasonló tematikájú keresztény ünnepeket, így ezek és a hozzájuk kapcsolódó szokások szép lassan összeolvadtak. Ennek szellemében 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november elsejére, azaz a kelta samhain napjára helyezte.November másodika a halottak napja, ez is katolikus ünnep, ilyenkor az élők, azaz a küzdő egyház képviselői elhunyt szeretteikre, azaz a szenvedő egyház képviselőire emlékeznek. Eredete az ókori rómáig nyúlik vissza, a ferália ünnepéig, ami február 21-én volt és egy többnapos, az elhunytakra való emlékezést, tiszteletadást a középpontba állító ünnepi időszak utolsó napját jelentette. Szent Odiló bencés apát kezdeményezése volt, hogy mindenszentek napja után emlékezzenek meg minden elhunyt hívőről is. 998-ban ünnepelték először önálló ünnepként. Hazánkban ilyenkor sokan kimennek a temetőkbe (persze már elsején, sőt 31-én is), hogy gyertyát gyújtsanak a sírokon. Ehhez többféle legenda is társul; régen úgy hitték, hogy az a családtag fog legközelebb meghalni, akinek a gyertyája a leghamarabb leég. A gyertya lángja ugyanakkor nem csak a megemlékezés lángját jelentette, hanem útjelzőül is szolgált az ilyenkor az élők között bolyongó lelkeknek, hogy visszatérhessenek nyughelyükre. Az ünnep másik szimbóluma a krizantém, ennek pusztán annyi az oka, hogy ez a virág nyílik ilyenkor. Régen az is szokás volt egyébként, hogy ilyenkor éjjel ételt raktak ki a házakban a visszajáró lelkeknek, jelezvén, hogy szívesen látják őket. Ez pedig nagyban emlékeztet a kelták szokásaira.

Mexikói halottak napja: Día de Muertos

Mexikó legszínesebb és legnagyobb ünnepe ez, mely prekolumbián, azaz Kolumbusz előtti időkre nyúlik vissza. A halottak napja ünnepe szorosan kötődött a mezőgazdasági ciklusokhoz (csakúgy, mint a keltáknál a samhain). A dél-amerikai őslakosok az évet két részre, egy esős és egy száraz időszakra osztották és mindkét időszaknak megvoltak a saját rituáléi, melyek célja természetesen az volt, hogy a termés jó, az aratás pedig sikeres legyen, hiszen az életük függött ettől. Aratási időszakban a holtak szellemeihez fordultak segítségért, őket tartották a közvetítőnek az élők és az istenek között. Az 1500-as években a spanyolok érkezésével aztán minden megváltozott. A halottkultusz, az irántuk érzett tisztelet természetesen megmaradt, de a holtakat ezentúl nem hamvasztották, hanem temetőkben hantolták el, így lassan egy új, eddig ismeretlen helye lett az ünneplésnek. Az ősi és a keresztény szokások keresztezéséből született meg a ma is ismert mexikói halottak napja, melyet november elsején és másodikán ünnepelnek. Elsején a gyerekekre, másodikán pedig a felnőttekre emlékeznek ezen az egyébként roppant harsány és vidám ünnepen. A mexikóik úgy fogják fel, hogy ha valaki meghal, az egy másik világba költözik, ezen a két napon viszont megnyílnak a kapuk és a holtak ellátogatnak az élők világába. Ételt, italt visznek ilyenkor a sírokra, az utcákon karneváli hangulat uralkodik. Az ünnep egyik jelképe náluk is a krizantém, illetve ezen a két napon mindenhol jellegzetes csontvázalakok lógnak, sokan pedig koponyaszerű arcfestést viselnek. 2003-ban az Unesco az emberiség szellemi és kulturális örökségének reprezentatív listájára helyezte az ünnepet.

Halloween

Ahogy azt korábban írtam, a halloween lényegében a samhain-ból alakult ki, annak későbbi, „modern” verziójaként is felfogható. Írországból ered, majd később minden angolszász országban elterjedt. A mindenszentek angolul All Saints' Day, vagy másképp All Hallows' Day, az azt megelőző éjszakát, azaz október 31-ét pedig All Hallows' Eve-nek hívják, ebből született a halloween kifejezés. Az ünnepben az idők folyamán összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe, és a korábban már említett feráliához fűződő szokások is. Ezen az éjszakán gyerekek és felnőttek egyaránt ijesztő jelmezekbe bújva mulatnak. A maskarás gyerekek házról házról-házra járnak édességet kéregetni „Trick or Treat!” („Csokit vagy csalunk!” más fordításban „Trükk, vagy trakta!”) felszólítással. Ezek a szokások is a kelta hagyományokban gyökereznek, csakúgy, mint a foggal történő almahalászat, vagy a tökfaragás.

Az ünnep óriási nyomot hagyott a popkultúrában, rengeteg filmben feltűnik, sőt konkrét – leginkább horror műfajú – alkotások szólnak valamilyen módon magáról az ünnepről, vagy cselekményüket egyszerűen csak erre a napra helyezik. Olyan filmek, mint a Halloween és folytatásai, a Trick 'r Treat, a Démonok éjszakája, vagy a Karácsonyi lidércnyomás, melyben Halloween város ura, Jack Skellington, a tökkirály át akarja venni a Mikulás szerepét. Idővel aztán a popkultúra is visszahatott az ünnepre, hiszen a klasszikus rémalakok mellett sokan ezekből a filmekből vett karaktereknek öltözve buliznak, vagy járják az utcákat. Valószínűleg leginkább az ilyen műveknek köszönhető, hogy az ünnep az angolszász országokon kívül is ismertté vált, mostanra pedig eljutottunk oda, hogy ünneplik is.

Hazánkban is egyre több helyen tartanak halloween-partikat, az üzletek polcai pedig október elején megtelnek mindenféle maszkokkal, jelmezekkel, gyertyákkal, vicces kacatokkal és partikellékekkel, szezonális édességekkel. (A kapitalizmus naná, hogy erre is rátette émelyítő cukorkáitól ragacsos mancsát.) Nagyjából a 2000-es évek közepén kezdett hozzánk komolyabban begyűrűzni ez a dolog. Kezdetben, de talán még most is sokan „amerikai hülyeségnek” titulálták, aminek semmi keresnivalója nálunk, ám szerencsére úgy tűnik, hogy ez esetben a nyitottabb, felvilágosult gondolkodás győzedelmeskedett. Igen, maga a halloween valóban angolszász ünnep, de mint ahogy az a fentiekből is világossá válik, ez az egész ünnepkör hosszú évszázadok alatt csiszolódott, mégpedig úgy, hogy különböző kultúrák, különböző országok, kontinensek lakói átvettek egymástól szokásokat, vagy azokat a sajátjukéhoz alakították. Ugyanakkor az egésznek a közös, mitikus, spirituális, vagy vallási alapja, az mindenhol, így hazánkban is megvolt. A halloweenhez köthető szokások globális elterjedésére pedig tekinthetünk egy új lépcsőfokként az ünnep evolúciójában.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!