Ugyan William Shakespeare a fenti mondatot IV. Henrik szájába adja, a gondolat univerzalitását azonban jelzi, hogy fiára épp úgy igaz, mint azóta sok felelős vezetőre, akik legalább annyira látják magukat a nép szolgájának, mint urának (és még az MCU legújabb felvonásában is elhangzik). Az igazságos király képe, aki a békére törekedik, sajnos ma épp olyan meseszerű, mint a középkorban, a különbség csupán annyi, hogy most sokkal kifinomultabb módokon lehet ezt a valójában talán nem is létező archetípust valós személyekkel összekapcsolni.
A film elsődleges célja feltehetően nem a minél részletesebb és alaposabb történelmi hitelesség, hanem egy ideál felállítása, az előbbire látszólag mégis nagy hangsúlyt fektetnek. Azonban ez inkább csak a külsőségekben nyilvánul meg, folytatva ezzel az elmúlt évek nagyszerű hagyományait, ahol nagy történelmi alakokat, mint Lincoln, vagy Churchill, próbáltak meg emberközelibbé, sőt, példaértékűvé tenni, miközben egy kis utánajárással a napnál is világosabbá válik, hogy ezek a személyek épp olyan önzőek, kicsinyesek voltak, mint bárki más, az a bizonyos államférfiúi karakterjegy, amelyet a történelemkönyvek olyan sok embernek tulajdonítanak alaptalanul, nem más, mint egy megnyugtató, ugyanakkor roppant káros téveszme.
Ha a film erről a téveszméről próbálta volna meg lerántani a leplet, ezzel a szereplőgárdával és ezzel a stábbal, valószínűleg könnyedén az évtized egyik meghatározó alkotása lehetett volna. Az a helyzet ugyanis, hogy ez technikai szempontból egy zseniális film, Adam Arkapaw, a True Detective első évadának, a Machbethnek az operatőre egy kisebb csodát varázsolt a képernyőkre, vitán felül moziban a helye, online fogyasztásra gyártott tartalom ritkán készül ilyen szintű vizuális igényességgel. David Michod rendező és Peter Sciberras vágó, akik már együtt dolgoztak az Országúti bosszún is, olyan végső formát adtak a filmnek, amit látva az ember bátortalanul ugyan, kis lépésekben, de elkezdheti visszanyerni a kortárs hollywoodi filmkészítés jövőjébe vetett bizalmát. Ez nem az év legjobb filmje, talán tíz év múlva senki sem fog rá emlékezni, de filmnyelvi szinten kifogástalan. Ez pedig azt jelenti, hogyha Hollywood levetné magát a kényszerű ideologizálás köpenyét, akkor nem csak mutatóba készülhetnének olyan valóban emberközpontú történelmi filmek, mint amilyen Az első ember volt.
Ami a színészi játékot illeti, a helyzet nem teljesen egységes. A két leggyengébb láncszem csak rövid játékidőt kap, a szerepük sem igazán jelentős, ezért az összképet sem rontják le. Robert Pattinson francia akcentussal beszélt angoljától a hideg futkosott a hátamon, az alakítása inkább idézte a szépemlékű Edward Cullent, mint az elmúlt évek exponenciálisan növekvő színvonalú szerepeit, míg Rose-Lily Depp jelenléte szintén több napon túl gyógyuló mentális sérüléssel fenyeget, valahogy azt az öt mondatot sem tudja komolyan vehető módon előadni, amit rá mertek bízni, pedig karaktere a film végső katarzisának indukálója lehetne. Ben Mendelsohn, Joel Edgerton és Sean Harris viszont az a kaliberű színész, akik közül, ha csak egyet magáénak tudhat egy produkció, mint mellékszereplő, az könnyedén elnyerheti a nézők önkéntelen bocsánatát az egyébként súlyos hibákért (mint amilyen a címszereplő barátnőjének castingolása valódi teljesítmény nélkül). A triumvirátus itt is bőségesen kárpótol mindenért, már-már félő lenne, hogy ellopják a showt. Ha nem lenne Timothée Chalamet. De van, és ez nekünk nagyon-nagyon jó. A fiatalember továbbra is a korlátait feszegetve válogathat jobbnál jobb szerepek között, így nem csoda, hogy legtöbb szerepében valósággal lubickol. Most megint egy új oldalát láthatjuk, bár karakterének a magát emésztő, neurotikus és introvertált váza már több alakításában feltűnt.
A többek között Magyarországon forgatott film a Netflix idei filmes kínálatát kisujjból körökkel veri, atmoszférateremtésben és bálványdöntésben jeles, bátor, de annyira nem, hogy egymagában szembe menjen a történelmi filmes trendekkel, tartogat azonban két ütőkártyát, az egyiket Timothée Chalamet-nak hívják, a másikról viszont nem lehet spoilermentesen beszélni, így csak annyit tudok mondani, hogy tessék megnézni. 8/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
