A magyar írók műfaji palettáján viszonylag ritkán fordulnak elő posztapokaliptikus művek, westernt még azoknál is nehezebb találni, s ezen kettő elegyét beszerezni - ráadásul light novelként - egészen biztosan lehetetlen lett volna. A jó hír, hogy már van a piacon mindhárom kritériumnak megfelelő mű, ráadásul a jobbik hír, hogy nem magyar narancsról van szó, tehát minőségét tekintve is megsüvegelendő a készítők teljesítménye. Az Eastern címet kapó, kevert műfajú alkotás ugyanis mind cselekményében, mind pedig illusztrációiban magas színvonalat képvisel és ugyan műfaján belül ugyan nem formabontó, de a hazai piacon mindenképpen üde színfolt.

A történet Yuko és Vajk útját kíséri végig, mindkettejük cselekedeteit a személyes bosszú vezérli, eleinte külön-külön vágtak volna bele küldetésükbe, de a sors keze közbeszól és néhány hívatlan vendéggel való találkozás után társakká váltak. A folyamat azonban közel sem bizonyult egyszerűnek, sokszor estek egymás torkának, kettejük kapcsolata elsősorban a buddy comedy-k könnyed, humoros világát idézi. Az elsőkönyves szerző, Martin Kay érezhetően sokat merített az említett alműfajból, a könyv világának számos másik szereplője szintén ismerős jellemvonásokkal lett felruházva: néhányuk simán szerepelhetett volna a klasszikus western- és/vagy akció toposzokban, de az egészhez izgalmas adalékként szolgál a keleti kulturális gyökerek bevonása. A cím ilyen szempontból roppant találó, hiszen a kötethez hasonlóan jól ötvözi a vadnyugati hangulatú világot a keleti világszemlélettel.

Ázsia megemlítése nem volt véletlen részemről, hiszen a könyv világának politikai rendszere (kánság) mellett kiemelendő a mangákból, vagy ázsiai akciófilmekből ismeretes akció-orientáltság is. Míg a világ vizuális felépítése egyértelműen az amerikai westernek alapjaira építkezik, addig a cselekmény már kevésbé dolgozik a kimért, lassú párbajokra, mi több, Yukóék kalandjai nem egyszer a csöbörből vödörbe logikáját követi, tehát amint úgy tűnik, hogy végre kikecmeregtek a bajból, rögtön jön az újabb menet. Ezen feszes tempó mentén igazán könnyedén halad az olvasó, szinte olvastatják magukat a fejezetek, de ez már csak így megy a light novelekkel. Nem véletlen, ha esetleg nem tűnik ismerősnek az alműfaj, hiszen talán a két kezem is elég lenne, hogy az összes hazai light novel-megjelenést megszámoljuk, azonban keleten okkal tartozik a népszerű irányzatok közé.

A light novel meghatározását tekintve olyan mű, amely célközönségének főképp a tinédzser fiúkat célozza meg, írástechnikai oldalról nem veti meg az akciókat és párbeszédeket, illetőleg karakterközpontú, tehát nem a hosszas átvezetők, leírások dominálnak, továbbá - és egyáltalán nem utolsó sorban - találhatók benne illusztrációk. Az Eastern esetében ezekért Megyeri Manó felelt, akinek stílusa egyértelműen a mangakákét követi, karakterei és vonalvezetése is mangába illő, noha a kellékek és a ruházat végig a nyugati irányzatokra hajaznak, ezáltal képei jól rájátszanak a mű címében is fellelhető kettősségre. Hasonlóan a képregényekhez, a light noveleknél is sarkalatos pont lehet az illusztráció, lévén a nem megfelelő képek nemhogy nem adnak semmit a szöveghez, még el is vehetnek annak élvezeti faktorából. Nos, az Eastern képeinek minősége szerintem magáért beszél, emellett kiváló és hangulatos átvezetők, olyannyira illeszkednek a történet világához, hogy nélkülük talán nem is lett volna az igazi a kötet.

Egyedüli negatívumként az írásom elején is megemlített hiányosságot tudnám felhozni, méghozzá azt, hogy igazán nem nevezném újítónak a művet. A hazai piacon különleges, már akkor is az lenne, ha nem magyar szerző tollából születik, de a húzásai, karaktereinek jellemei számomra túlságosan ismerősnek hatottak, sokszor bejött az a gondolatom, amit a fordulatnak vártam. Továbbá egyes szálaknál nem éreztem azt a magabiztosságot, ami elvárható lenne, de ez vélhetően inkább abból ered, hogy ez volt a szerző első könyve. Pálcát tehát egyáltalán nem törnék senki felett, hiszen a tapasztaltabb írók is beleesnek ezekbe a hibákba, egy bizonyos idő után nem is egyszerű újjal előrukkolni és itt mégiscsak egy szárnybontogatásról van szó. Annak pedig bőven eleget tesz, s a Twister Media kiadó bizalmának jele, hogy a gerincen ott díszeleg a római egyes, jelezvén, hogy várható a folytatás. Én csatlakozom hozzájuk és remélem, előbb vagy utóbb jönni fog.

Martin Kay - Eastern
Twister Media, 2018, 400 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren, valamint iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is!