Évtizedek óta tartó rajongás tölti ki a szíveket, hiszen a Star Wars egy olyan generációkon átívelő energiaforrás, amit senki nem vehet el tőlünk. Jelen vannak ugyan az ellentétes érzések, az apró kis súrlódások, de mindig is megvolt a helyes út, a közös nevező, az egyensúly, amit a Star Wars maga jelent... a nagybetűs VARÁZSLAT. 2015-ben új időszak köszöntött be, mely hol az egyik oldalt, hol a másikat erősítette, és ennek köszönhetően meginogni látszott az egyensúly, amit ebben a nagyon messzi galaxisban megélt élmények egyetemes összessége jelentett számunkra. Hogy van-e még visszaút a közös nevezőre, arra a röppályára, amit George Lucas sok évvel ezelőtt megálmodott, azt az idő majd eldönti. Egy biztos, valahányszor megindulnak majd a sárga betűk a mozivásznakon, mi ott leszünk a hátsó sorokban, hogy újra meg újra tanúi legyünk a fény és a sötétség örök küzdelmének. Nem próbálunk majd üres kibúvókat keresni, hogy miért nem lesz ez már sosem olyan, mint régen, mert ahogy egy bölcs Jedi mester mondta volt egyszer: tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.
Creativ3Form: Öt éves lehettem, amikor egy szombat este nagyjából százhuszadik alkalommal akartam megnézni A maszk című filmet. Nevelőfaterom kedvesen megjegyezte, hogy bár ő is nagyon szereti, de mi lenne, ha ma este más kazettát tenne be a videomagnóba? Megvontam a vállam, mire ő odasietett a kazetta gyűjteményéhez, én pedig eközben behoztam magamnak egy zacskó harapnivalót. Mire visszaértem a szobába, ő már távirányítóval a kezében várt, majd egy széles mosoly kíséretében megkérdezte: Készen állsz? Bólintottam. Két órával később, életemben először éreztem igaz szerelmet. Tizennyolcadikán este, a stáblista alatt, nagyjából ugyan ez az érzés fogott el. Természetesen nem tökéletes és megvannak a maga hibái, de én személy szerint nem is vártam, hogy tökéletes lesz. Már csak azért se, ahogyan 2 éve Az utolsó jediket a közönség fogadta. Bár én nagyon szeretem azt az epizódot, de el kell ismerni... Rian szemlélete túlzottan korai volt. Egész egyszerűen nem illettek bele a Skywalker szériába, hiába voltak remek ötletei és gondolatai, azokat egy teljesen különálló trilógiában kellett volna felszínre hozni és kibontani. Ennek köszönhetően a Disney ugyan is a záróakkordra a biztonsági játék mellet tette le a voksát, aminek vannak remek pillanatai, de összességében mégis érezhető, hogy nagyrészt a kényszer szülte. Ez egyeseknél ki fogja csapni a biztosítékot, másoknál - mint ahogy nálam is - azért elő fog jönni az a szellem és eszme, ami miatt annak idején beleszeretett az ember ebbe a szériába. Valószínűleg kevesebben lesznek azok, akik így éreznek majd, de nem szabad bántani azokat, akik nemtetszésüket fejezik ki a látottakkal szemben, mert teljesen érthető a csalódottságuk. Viszont bárhogyan is nézem, ezúttal végleg (tényleg végleg) lezárult egy korszak, a jövőben soha többet nem látunk majd számozott epizódot, ráadásul John Williams is örökre letette a karmesteri pálcát. Ha másért nem is, emiatt a két dolog miatt nézze meg mindenki nagyvásznon, mert negatív hangvételű kritikai többség ide, biztonsági játék oda, a Star Wars megérdemli, hogy moziban búcsúzzunk tőle.
REMY: Idén először éreztem azt, hogy nem várok különösebben egy Star Wars-filmet. Nem volt meg a hype, nem volt meg az a fajta lelkesedés, ami az eddigi összes SW-film kapcsán előjött belőlem. Egész egyszerűen amennyire vártam és szerettem az Ébredő Erőt, annyira vált napról napra egyre dühítőbbé és gyengévé számomra az Utolsó Jedi. Talán az elvárások csökkentése, talán az, hogy nem pörögtem rá az egészre kellett ahhoz, hogy itt-ott megkönnyezzem a látottakat és itt-ott azt mondjam, hogy de jó mindaz, amit látok a mozivásznon. A Skywalker kora egész egyszerűen egy tisztességes iparosmunka lett a körülményekhez képest és egy tisztességes lezárása egy hányattatott sorsú, sok sebből vérző, többször leköpött, rajongók által szétcincált trilógiának, ami sokkal többet érdemelt volna, mint amivé válni tudott. Az okokat már felesleges ezerszer felhozni, az Abrams vs Rian háborút az idők végezetéig lehetne folytatni, d kell ez nekünk? Lépjünk túl rajta és inkább reménykedjünk abban, hogy a jövőben olyan Star Wars-filmek látnak majd napvilágot, aminél újfent egységes rajongás övezi majd a végeredményt. Egy korszak lezárul. Kicsit keserűen, kicsit édesen ugyan, de számomra úgy, hogy az utolsó epizódra hál’ Istennek úgy tudok visszagondolni, hogy mindez rendben van, most már nyugodhat békében a franchise ezen szeglete.
Mikesi Tomi: Nehéz olyan pozitívumokat találni, amelyek ne a settingre, vagy John Williams melódiáira vonatkoznának. Se a kora délután műsorra tűzött Hallmark filmekhez méltó dramaturgia, se a nosztalgiaparaziták, se Abrams összes indokolatlan lens flareje, de még Rey Lipótmezőről frissen szabadult Oravecz Nórát idéző életbölcsességei sem tudták megmenteni a franchise-t a teljes elhiteltelenedéstől. A Skywalker kora, mint mozgókép is nehezen értelmezhető, beazonosíthatatlan célközönséggel rendelkező kisgömböc, ami mindent felfal, ami az útjába kerül; mint a Star Wars saga lezárása pedig egyenesen nevetséges és elszomorító identitás nélküli förmedvény. A 42 éve útjára indult mitológia fináléja kapcsán talán a futballválogatottunk ultráinak a hasonló színvonalú teljesítményt illető végletekig kifinomult kommentje a legtalálóbb jelző: Kurvagyenge! Nézzetek inkább Űrgolyhókat!
Duba Dániel: Mivel nem sikerült a premiert követő napokban megnéznem a filmet, sajnos jó pár spoilermentes kritikán átrágtam magam, mire végül megtapasztalhattam a Skywalker-saga lezárását egy csúnya, esős délelőttön. Addigra olyan emberek nyilatkoztak negatívan a filmről, akiknek a véleményét nem szoktam fél vállról venni, így sajnos volt egy egészségtelen előítéletem a Skywalker koráról. Azt is olvastam, hogy Abrams próbálta korrigálni Johnson munkáját, aminek szintén nem örültem. Nekem az eredeti trilógia után Az utolsó jedik jön a sorban, mert azzal együtt, hogy mert újítani, ha vissza kellett nyúlni a gyökerekhez, azt tisztelettel és óriási szívvel tette. Mindezekkel együtt úgy jöttem ki aznap a moziból, hogy nem éreztem tragikusnak a dolgokat, nem gondoltam, hogy ez egy helytelenül eltöltött két és fél óra lett volna. Sokszor tetszett, amit láttam, és sokszor élveztem a film diktálta hihetetlen tempót, az epizód tényleg kolosszális látványvilágát. De azt is éreztem, hogy ez a film már csak árnyéka George Lucas eredeti űroperájának. Azt éreztem, hogy a Skywalker kora – a hajdanán sok tekintetben újító, milliók által rajongott ikon –, mára csak egy régi számaiból megélő, öreg rocksztár. Még mindig milliók imádják, még mindig képes felverni a hangulatot, még mindig a legmenőbb helyekre hívják fellépni, de az ének már néhol playback, a zúzás nagyrészét már vendégzenészek végzik, és a riffek se olyan frissek és ütősek már, mint azelőtt. A színpadot övező színes fény- és pirotechnika ugyan elvakítja még a felajzott közönséget, de ha az első sorokból kicsit közelebb hajolsz, kis idő múlva megérzed az olcsó szesz szagát, amit ez a rocksztár a függöny mögött lehúzott a show előtt. A Skywalker kora egy trilógia lezárásának elmegy, az elmúlt majd' öt évtized meghatározó kulturális jelenségének lezárásaként viszont nagyon, de nagyon kevés. A Star Wars már régen túllépett azon, hogy azé legyen, aki a jogokat birtokolja, a Star Wars mindenkié. Nem csak a Disney-é, vagy George Lucas-é – talán soha nem is volt –, ahogy a Mona Lisa, vagy a Vénusz születése se csak a múzeumé, ahol megőrzik. Igen, ezek csak filmek, blockbusterek, de tagadhatatlanul az egyetemes kulturális emlékezetünk és örökségünk részei, érdemes lenne jobban vigyázni rájuk.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
