Szomorú eset
A zaklatás mindig is súlyos probléma volt, és mindig is nehezére esett beszélni róla az embereknek. Az elmúlt években azonban egyre többen adnak hangot a múltbéli sérelmeiknek, ezzel nem egy botrányt kirobbantva, ami bizony néha bálványok ledöntésével járnak. Ehhez hasonló eset történt meg a Fox New hírcsatorna berkein belül, ahol a csatorna egykori vezetője, Roger Alies (John Lithgow) a hölgy alkalmazottakkal szemben több ízben is követelt olyan dolgokat, amik túlmennek a jóízlés határán. Gretchen Carlson (Nicole Kidman), az egykoron nagy jövő elé néző műsorvezető nő ennek áldozataként lefokozást kellett megéljen a csatorna berkein belül, ám pár év elteltével úgy döntött, ideje lerombolni Alies bálványát, ezért beperelte szexuális zaklatásért. Tudta, hogy ez nem lesz könnyű menet tekintve, hogy Alies nem csak a csatornán belül bír nagy szaktekintéllyel, de Carlson meg van győződve róla, hogyha ő kinyitja a száját, előbb vagy utóbb támogatni fogják női társai.
Úgy gondolom egy ilyen témát boncolgató filmet sohasem könnyű megcsinálni tekintve, hogy rengeteg mindent figyelembe kell venni. A hiteles ábrázolás mellett arra is törekedni kell, hogy a feszültség végig fennmaradjon, átjárja az egész testünket, de mellette meg kell maradnia az ésszerű keretek között és nem szabad túlzásba esnie, azaz túl brutálisan visszaadnia a történteket. Lehet bepillantást adni a történtekbe, lehet kapargatni azt a bizonyos falat, de csak nagyon óvatosan szabad kiereszteni a szellemet a palackból. Eme film igyekszik megfelelni ezeknek a feltételeknek, de elég felemásan teszi. Az, hogy nap mint nap miket kellett (remélhetőleg jogos a múltidő) elviselnie a csatornánál a nőknek, tökéletesen van bemutatva. A szégyenérzet, amit le kell nyelniük minden egyes percben ott terjeng a levegőben még akkor is, amikor már ők maguk is elhiszik, hogy nincs semmi probléma, nem történt semmi különös, ilyen az élet, minden szép és jó. Maga a zaklatás ténye és mikéntje is ízlésesen van tálalva, bármennyire is idegenül hat ez a szó egy ilyen rettenetes tett mellett. Ami viszont már kevésbé működik, az a karakterek belső feszültsége, amivel évek óta együtt kell élniük a magánéletükben.
Az, hogy a három főszereplőnőt zaklatták, nem kérdés. Nem csinál belőle titkot a film, nem a kételyre épít, hogy vajon megtörtént-e, vagy csak egy lejárató kampány fogaskerekeként vannak jelen a hölgyek. Nem, mindhármukat zaklatták, és ketten hallgatnak is róla. Viszont az, hogy a lelkiállapotukra milyen hatást gyakorol a hallgatás, és az ezzel járó minden napos feszültség valamint rettegés, nagyon erőtlenül lett bemutatva. Egyszerűen nem látni bennük a poklot, az ezzel járó belső démonokat és azt a tűzet, ami belülről égeti őket, és amit próbálnak mindig egy mosollyal elfedni. Vannak pillanatok, amikor remekül működik és átjön, hogy mit is éreznek, de összesen talán két ilyen alkalom van, amikor átjön az a bizonyos feszültség. A többi esetben csak erőtlen, könnyfóliába burkolt pillantások jutnak nekünk, amit sem zeneileg, sem képileg nem sikerült olyan magasságokig emelni, hogy görcsbe ránduljon a gyomrunk, márpedig ez szerintem végzetes hiba. Már csak azért is, mert – ahogy fentebb is írtam – az, hogy miket kellett elviselnie ezeknek a nőknek, remekül lett bemutatva. Ám a bennük fortyogó és folyamatosan visszatartott poklot nem sikerült kellőképpen átadni a nézőknek, és emiatt a hatás, aminek a csontunkig kellett volna hatolnia, valahol félúton visszafordult, és mire visszaért a kiinduló pontra, már meg is érkeztünk a stáblistához.
Ezt is láttuk
Felemás érzéseket keltett bennem a film, ugyan is vannak jól működő és remekül ábrázolt elemei, ráadásul a színészek is dicséretet érdemelnek. Bár Nicole Kidman fájdalmasan keveset szerepel a filmben, és emiatt a jelenléte is picit súlytalan lesz a végére, viszont Theron és Robbie végig odateszik magukat, de ugyan ez igaz mindenki másra is, aki picit több szerepet kap az átlagnál. Azonban még ők is kevesek ahhoz, hogy a Botrány egy olyan emlékezetes alkotás legyen, amiről évek múltán is beszélni fognak, és amit majd büszkén mutogatnak, illetve példakánt hoznak fel, hogy igen, így kell ezt a sajnálatos (és gusztustalan) témát vászonra vinni. Lehetett volna belőle referencia munka, egy igazi botrány film, de sajnos a feszültség erőtlen ábrázolása ezt nem teszi lehetővé. 6/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren
