Szomorú eset
A zaklatás mindig is súlyos probléma volt, és mindig is nehezére esett beszélni róla az embereknek. Az elmúlt években azonban egyre többen adnak hangot a múltbéli sérelmeiknek, ezzel nem egy botrányt kirobbantva, ami bizony néha bálványok ledöntésével járnak. Ehhez hasonló eset történt meg a Fox New hírcsatorna berkein belül, ahol a csatorna egykori vezetője, Roger Alies (John Lithgow) a hölgy alkalmazottakkal szemben több ízben is követelt olyan dolgokat, amik túlmennek a jóízlés határán. Gretchen Carlson (Nicole Kidman), az egykoron nagy jövő elé néző műsorvezető nő ennek áldozataként lefokozást kellett megéljen a csatorna berkein belül, ám pár év elteltével úgy döntött, ideje lerombolni Alies bálványát, ezért beperelte szexuális zaklatásért. Tudta, hogy ez nem lesz könnyű menet tekintve, hogy Alies nem csak a csatornán belül bír nagy szaktekintéllyel, de Carlson meg van győződve róla, hogyha ő kinyitja a száját, előbb vagy utóbb támogatni fogják női társai.
Úgy gondolom egy ilyen témát boncolgató filmet sohasem könnyű megcsinálni tekintve, hogy rengeteg mindent figyelembe kell venni. A hiteles ábrázolás mellett arra is törekedni kell, hogy a feszültség végig fennmaradjon, átjárja az egész testünket, de mellette meg kell maradnia az ésszerű keretek között és nem szabad túlzásba esnie, azaz túl brutálisan visszaadnia a történteket. Lehet bepillantást adni a történtekbe, lehet kapargatni azt a bizonyos falat, de csak nagyon óvatosan szabad kiereszteni a szellemet a palackból. Eme film igyekszik megfelelni ezeknek a feltételeknek, de elég felemásan teszi. Az, hogy nap mint nap miket kellett (remélhetőleg jogos a múltidő) elviselnie a csatornánál a nőknek, tökéletesen van bemutatva. A szégyenérzet, amit le kell nyelniük minden egyes percben ott terjeng a levegőben még akkor is, amikor már ők maguk is elhiszik, hogy nincs semmi probléma, nem történt semmi különös, ilyen az élet, minden szép és jó. Maga a zaklatás ténye és mikéntje is ízlésesen van tálalva, bármennyire is idegenül hat ez a szó egy ilyen rettenetes tett mellett. Ami viszont már kevésbé működik, az a karakterek belső feszültsége, amivel évek óta együtt kell élniük a magánéletükben.
Ezt is láttuk
Felemás érzéseket keltett bennem a film, ugyan is vannak jól működő és remekül ábrázolt elemei, ráadásul a színészek is dicséretet érdemelnek. Bár Nicole Kidman fájdalmasan keveset szerepel a filmben, és emiatt a jelenléte is picit súlytalan lesz a végére, viszont Theron és Robbie végig odateszik magukat, de ugyan ez igaz mindenki másra is, aki picit több szerepet kap az átlagnál. Azonban még ők is kevesek ahhoz, hogy a Botrány egy olyan emlékezetes alkotás legyen, amiről évek múltán is beszélni fognak, és amit majd büszkén mutogatnak, illetve példakánt hoznak fel, hogy igen, így kell ezt a sajnálatos (és gusztustalan) témát vászonra vinni. Lehetett volna belőle referencia munka, egy igazi botrány film, de sajnos a feszültség erőtlen ábrázolása ezt nem teszi lehetővé. 6/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren