Mindig aktuális a túlnépesedés kérdése a Földön, de vajon mi a megoldás? Hozzuk törvénybe, hogy egy párnak maximum 1-2 gyereke lehet? És mi van azzal, aki megszegi? Egy biztos, előbb vagy utóbb radikális döntéseket kell hoznunk nekünk, embereknek, ha nem akarunk olyan világot, amit egy rakás sci-fi filmben láttunk már. De ez egy másik történet…

A nem túl távoli jövőben, 2013-ban, az USA-t már diktatúra jellemzi. A Föld túlnépesedése miatt itt minden nő csak egy gyermeknek adhat életet. A második terhesség során minden nőt a Fortressbe zárnak és gyermekük a börtönintézet tulajdonává válik. Na, nem úgy, mint Mexikóban, ahol szabadon élhetnek az emberek. John Brennick és felesége épp azon vannak, hogy átjussanak a határon, de lebuknak, mielőtt az sikerülne. A Fortressbe vetik őket, ahonnan korábban még soha senki nem szökött meg…

A börtönös filmeknek van egy érdekes bája, ami miatt rendre jó választásnak bizonyulnak, ha le szeretnénk ülni filmezni. Talán éppen azért, mert van sokunkban egyfajta bűnös kíváncsiság, hogy milyen lehet ott bent, elzárva a külvilágtól. No, persze csak távolról, mert normál esetben senki nem arra kíváncsi, hogy milyen ténylegesen egy börtön, mint új otthon egy ember számára. Stuart Gordon filmje ráadásul egy szuperbörtönt tárt elénk, ahol a mesterséges intelligencia, a robotok és különféle továbbfejlesztett egyedek sorakoztak fel, hogy még kegyetlenebb és még lehetetlenebb helyzetbe kerüljenek hőseink.

Christopher Lambert, valamint a mindig jó rosszfiú Kurtwood Smith lubickoltak a szerepükben. Annyira másodvonalas, annyira 90-es évek az egész film körítése, hogy lényegében első ránézésre is tudni lehet, hogy mi vár ránk, ha elkezdjük a bő másfél órás kalandunkat a Fortressben. Abban a Fortressben, ahol az ötletek többnyire meglepően kreatívak, sokszor igencsak jópofák, de az ezek mellett feltűnő logikai bukfencek és az itt-ott megjelenő gagyiságfaktor viszont pont elegendő hibák voltak ahhoz, hogy lehúzzák a mélybe a végeredményt és a film végül ne legyen több, mint egy középszer szórakozás.  5/10

ui: Ezt a filmet Paul Verhoevennek kellett volna rendeznie, és akkor talán most egy klasszikusról beszélnénk...