...maga esik bele. Az argentin – spanyol koprodukció lényegében ezt a magyar közmondást próbálja meg film formájába önteni, megfűszerezve egy Buenos Aires-i helyszínnel, két szereplővel és egy kocsival.

Egy prémium kategóriás, 4x4-es autó parkol az argentin főváros, Buenos Aires egyik átlagos utcájában. Egy férfi ki is nézi magának, hogy aztán jól fel is törje, hátha talál benne ezt-azt. A küldetése sikerrel nyit, ugyanis sikerült bejutnia a verdába, ám néhány perccel később arra kezd ráeszmélni, hogy bizony egy betonbiztos csapdában találja magát. Nincs kiút a kocsiból, mert valaki kintről szórakozik vele…

Mindig élvezettel nézem azokat a filmes projekteket, amik kevés szereplővel és még kevesebb helyszínnel próbálnak meg érvényesülni. A kreativitás szárnyra kaphat, a végeredmény pedig egy tök jó másfél órás szórakozás lehet, gondoljunk csak a Fülkére, a Pánikszobára vagy a Sunset Limitedre.

A 4x4 tök jól kezdődik, még jobban folytatódik , de hamarabb elfárad, mint azt bárki is gondolná. No, nem is feltétlenül azzal van itt probléma, hogy mit is lehet csinálni egy kocsiban ülve másfél órán keresztül (Tom Hardy azért megoldotta), hanem, hogy a miért kérdésre nem ad választ. Morális kérdéseket vet fel, próbál belemenni egy kicsit társadalmi problémákba és a romlott rendszert ízlelgeti, de annyira felszínesen, hogy igazból alig lehet észrevenni. Kicsit ilyen izzadságszagú dolognak tűnik az egész, hogy megmutassa a film, hogy azért több ám, mint egy egyszerű egy vs egy párharc.

De összességében nem képes célba jutni a film. Nem tud kitörni a saját árnyékából, elevickél ugyan, olykor jó ötletekkel operál, sőt még rá is lehet sütni, hogy élvezhető, de ennyi és nem több. Nincs egyensúlya, nincs mélysége, nincs extrája, csak a szürke középszer, ami teljesen megöli az egész filmet és ellehetetleníti, hogy a jövőben bármikor szóba kerüljön egy filmes beszélgetés során. 4,5/10