J.K. Rowling varázslóvilágának introvertált zoológusa visszatért a vásznakra, hogy az általa oly kedvelt különös lények után kutatva még mélyebben belebonyolódjon abba az egész világ sorsára kiható eseményláncolatba, melyet írója oly nagy szabásúra tervez, hogy 5 filmbe fog majd csak beleférni. A…

A 2012-es bemutató óta meglepően sok ismerősömtől hallom a mai napig, hogy ismeretlen maradt számára ez az értéktelennek hitt, folyóba visszadobott csiszolatlan gyémánt. Igen restellném, ha pont az egyik örök, személyes kedvencem, nevem 50%-ának tulajdonrészét birtokló karakterről és történetéről…

A régi intelem, hogy ne ítéljük meg a könyvet a borítójáról, úgy tűnik a sorozatplakátok esetében is áll. A klikk lentebb látható poszteréről ugyanis könnyűszerrel azt gondolnánk, hogy egy csajos, ármánykodós sorozatról van szó. Ha pedig ránézünk a címére, az első…

Az olasz horrorfilm egyik meghatározó alakja, Dario Argento, aki addig csavaros történetvezetésű, erőszakos, mediterrán hangulatot árasztó krimi-thrillereket, úgynevezett giallókat rendezett, 1977-es Suspiria című filmjével lépett először a természetfeletti horror talajára. A boszorkányok által…

Véget ért az Aranyélet utolsó évada, a felhasználók pedig hazánkban egyedülálló módon juthattak hozzá az utolsó nyolc epizódhoz. Duplakritikánkban először spoilermentesen írunk a záróévadról, visszatekintve az előző két etapra; Mikesi Tomi pedig a konklúzióra koncentrál és arra, hogy a záró…

Az álomból felpofozás esete Nem fogok felsorolásba bocsátkozni, de pontosan tudja mindenki, hogy mire gondolok. A Queent csak az nem ismeri, aki nem akarja, sőt. Talán még ő is, csak azt hiszi a tagadás menő dolog. A Queen olyat adott az emberiségnek, amit csak nagyon kevés együttes volt képes.…

1978 tavaszán, Dél-Kaliforniában egy független filmes stáb olcsó horrort forgatott egy álarcos sorozatgyilkosról, aki előszeretettel hány pengeélre fiatal lányokat. A film rendezője az akkor harminc éves John Carpenter, akinek addig két filmjét mutatták be a mozik, egy eszement sci-fi vígjátékot, a…

A 2001-es Clive Barker’s Undying óta nem volt igazán átütő horror játékélményem, az azóta eltelt időben pedig egyszerűen elkerültek az olyan masszív hangulattal és stílussal rendelkező darabok, amelyek át tudták volna törni az ingerküszöböm. Idővel le is mondtam minden komolyabb kalandozásról a…